Cselényi István Gábor tartott előadást október 21-én a Párbeszéd Házában Budapesten; az azt követő beszélgetésen Deák Hedvig OP, Fülep Dániel, Fekete Ágnes és Hoppál Bulcsú vett részt; a beszélgetést Sajgó Szabolcs SJ vezette.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Cselényi István Gábor görögkatolikus lelkész, nyugalmazott egyetemi tanár előadása elején hangsúlyozta: „egy hipotézis nyomában” kíván járni előadásában is, csakúgy, mint Isten anyai arcai című könyvében, mely 2007-ben jelent meg a Magyarországi Aquinói Szent Tamás társaság kiadványaként.

Aquinói módszeréhez hűen ő is a tagadással, az ellenérvekkel kezdte előadását; többek között megemlítette: az antropomorfizmus veszélye merül föl, amikor túlzottan emberképűen gondolkodunk Istenről, amikor a nemét firtatjuk; ehelyett talán tanácsosabb lenne misztériumként kezelni a kérdést.

Az előadó idézte I. János Pált, aki szerint „Isten atya, de még inkább anya”; valamint II. János Pál pápa szavait a Mulieris Dignitatem kezdetű apostoli levelében (1988), aki Izajást idézi: „Mint akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én is titeket” (Iz 66,13).

Az Ószövetségből számos igehelyet hozott Cselényi István példaként, melyek esetleg Isten anyai arcára, illetve a Szentlélekre mint női princípiumra utalhatnak. Idézte a Teremtés könyvéből, hogy Isten saját képmására: „férfinak és nőnek” teremtette az embert (Ter 1,27).

A bölcsességi könyvek közül többek között Sirák fia könyve elejéről a Bölcsesség beszédét emelte ki; a Bölcsesség, Szophia női princípium az előadó szavai szerint. Beszélt a Szentlélek szerepéről a teremtéskor, amit párhuzamba állított a vízkereszti jelenettel, amikor a Lélek galamb képében leszállt. („A Lélek, aki az első teremtéskor ott lebegett a vizek fölött, leszállt Krisztusra, hogy az új teremtésre utaljon, és az Atya Jézust a maga »szeretett Fiának« mondja (Mt 3,16-17)” – írja a Katolikus Lexikon.)

Cselényi István az ó- és újszövetségi példák mellett beszélt a zsidó hagyományról, a logoszofiánus irányzatokról, a szír teológiáról, a patrisztikai irodalomról, Bingeni Szent Hildegárdról és az ikonok ábrázolási módjairól. A liturgia kapcsán megemlítette, hogy a nyugati liturgia a Mária-ünnepeken a bölcsességi könyvekből veszi az olvasmányokat, Máriát mintegy Szophia ikonjának tekintve. Figyelmeztetett a tévutakra: az antropozófia, a teozófia, a feminista teológia kereszténységtől idegen eszméire.

A Cselényi István előadásában és könyvében felvetettekkel kapcsolatban Deák Hedvig, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola egyetemi tanára, az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációjának általános elöljárója gondolatait összegezzük.

Deák Hedvig hangsúlyozta, rendkívül fontos, hogy distinkciókat (megkülönböztetéseket) tegyünk. Alapvető az, hogy hogyan kezeljük a Szentírást Isten anyai arcának kérdésében, valamint az, hogy a nőit és az anyait ne kezeljük felcserélhetően. Felhívta a figyelmet a nyelvi szempontokra, hiszen sok nyelv nem képes úgy beszélni Istenről, mint mi; kénytelenek a beszélők egy nemet kiválasztani akkor is, ha Istenről szólnak.

A katolikus egyház Szentháromság-hitét kell alapul vennünk, ezzel szemben például a feminista teológia a szociológiából indul ki, a patriarchális társadalmakból vezeti le a Szentírás nyelvezetét.

Deák Hedvig hangsúlyozta, az Istenről való beszédnek vannak szabályai. Állíthatunk dolgokat Istenről a Szentírás alapján, például hogy Isten erős vár, Isten harcos – ezekről azonban tudjuk, hogy képek.  Máskor viszont nem képeket használunk, hanem szó szerint értünk, mégis analogikusan kell érteni; azt állítjuk például, hogy Isten jó – de rögtön azzal is tisztában vagyunk, hogy nem úgy jó, mint a teremtmények, hanem tökéletesen jó. Meg kell tisztítanunk az Istennel kapcsolatos gondolkodásunkat a teremtményi korlátozottságtól, a teremtményi tökéletlenségtől.

Hedvig nővér felhívta rá a figyelmet, hogy az egyetlen isteni lényeg nem egyenlő az isteni személyekkel; illetve hogy a kinyilatkoztatás kifejezései nem megváltoztathatóak, nem felcserélhetőek. Amikor Isten anyai mivoltáról, például gyengédségéről beszélünk, azt az isteni lényegről mondjuk. Hangsúlyozta: veszélyes „leosztani” a tulajdonságokat, mert triteista (Lásd: Katolikus Lexikon – a szerk.) gondolkodáshoz vezethet, ami nem fér össze a szentháromságos hittel. Ezért nem tanácsos például Isten anyai tulajdonságait az egyik isteni személyhez kötni.

Deák Hedvig kiemelte, hogy amikor Atyáról és Fiúról szólunk, akkor relációkról, vonatkozásokról beszélünk; az Atya nem férfi, túl van a nemi korlátozottságon, az atyai vonatkozása áll a középpontban. Szent Tamás zseniális felfedezése, hogy az isteni személy nem más, mint vonatkozás. Isten apasága az anyaságát is magába foglalja – fogalmazott Aquinói.

A domonkos nővérek elöljárója hangsúlyozta: az Egyesült Államokban népszerű feminista teológia meglehetősen távol áll a keresztény kinyilatkoztatástól. Helytelen a feminista teológia kiindulópontja, mert nem a kinyilatkoztatásból indulnak ki, a Szentírást emberi konstrukciónak tekintik (Lásd Elizabeth Johnson munkásságát – a szerk.). Az Isten szerintük nem megismerhető, szerintünk azonban igen, még ha nem is fogható fel a maga teljességében – fogalmazott az előadó.

Deák Hedvig hangsúlyozta: fontos, hogy Isten anyai tulajdonságaira is hangsúlyt fektessünk, de a katolikus teológia szerint Máriában látjuk meg Isten anyai arcát.

Hedvig nővért követően hozzászólt Fekete Ágnes református lelkész, a Magyar Rádió református műsorainak szerkesztője, Fülep Dániel, a John Henry Newman Intézet munkatársa, valamint Hoppál Bulcsú, a Nemzeti Közszolgálati egyetem oktatója, az Aquinói Társaság titkára; végül a résztvevők közötti kerekasztal-beszélgetés zárta az eseményt.

Fotó: Lambert Attila

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír