KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szatmárnémeti székesegyházban éjjel negyed tizenkettőtől az ifjúság karácsonyi műsora, majd a gyermekek pásztorjátéka és Nagy Norbert tenor fellépése előzte meg a legszentebb áldozat bemutatását.

Éjfélkor Schönberger Jenő püspök paptestvéreivel közösen lépett az oltárhoz. A hívek köszöntésében Isten fiának befogadására irányította a figyelmet a főpásztor: „Isten maga lép be a világba, hogy szeretetet, békét és fényt hozzon. Nagyon nagy szükségünk van rá ma is, mindig. De Isten nem nélkülünk akarja ezeket megvalósítani. Egyszülött Fiát küldte el, és nekünk őt kell befogadnunk, hogy megteljen a szívünk, és magunk is tudjunk szeretetet, békét és fényt sugározni. A legszentebb éjszaka kérjük Istentől ezt a nagy kegyelmet, töltse el a mi szívünket is azért, hogy igazi örömben élhessünk. Isten várja a mi közreműködésünket, de nem csak egy éjszakára.”

Szentbeszédében a szatmári megyéspüspök az ünnep hamis képét állította szembe az igazival, a tökéletességet kereső ünneplés üressége helyett a Jézus belépése által teljessé tett élet lehetőségét mutatta fel: „Régen sem volt másképp, s ma is megteszünk mindent, hogy kellemessé tegyük a karácsonyt. Azt szeretnénk, hogy a mi karácsonyunk minden problémától és nehézségtől mentes legyen. Arra vágyunk, hogy az évben legalább ez a nap legyen, amikor csak mosoly, derű, öröm és siker vesz körül minket, jól érezzük magunkat.

A világ, a reklámok azt sugallják, hogy megérdemeljük, jár nekünk, széppé tehetjük az ünnepet. De vajon hányan mondhatnák el közülünk, hogy ez így van, sikerült? Azt hiszem, minél inkább szeretné az ember tökéletessé tenni az ünnepet, annál kevésbé sikerül. Az élet tele van problémával. A karácsony sem tudja megállítani a bajokat, a tragikus történéseket és azok következményeit. Hányan vannak ma, akik úgy gondolják, idén karácsonykor a rokonok eljönnek, nem lesznek magányosak, de aztán mégsem jön el senki. És akkor ez nem jó karácsony? Valamit érzünk, hogy hiányzik... Valami után minden kiabál bennünk... Ezt úgy nevezik, Isten utáni vákuum van bennünk, és ezt nem lehet mással betölteni, mint Istennel. S aki mégis mással próbálkozik, az meg fogja tapasztalni, hogy számára idén sem volt karácsony.”

Jézus mindenkit megszólít és meghív – mondta Schönberger Jenő püspök. –  „Testvéreim, nagy örömet hirdetek nektek! Megszületett a Megváltó, az Úr, Krisztus, Dávid városában” (vö. Lk 2,10–11). Ez a nagy örömhír! Megszületett Isten fia, aki be tudja tölteni az űrt a lelkünkben, aki minden nehézség, minden szenvedés ellenére tud kiutat mutatni.

Isten maga lép be az életünkbe, oda, ahova még talán mi magunk sem tudunk, a saját poklunkba, a mi bűnös voltunkba, mert az a valaki született meg, aki nem elítélni jött a világot, hanem megmenteni. Az a valaki, aki a bűnöst sem ítéli el, hanem azt mondja neki, többet ne vétkezz. Az a valaki, aki észreveszi az embert a vámasztalnál, Mátét, akit rabul ejtett a pénz, és azt mondja neki: jöjj, és kövess engem. Az a valaki született meg, aki ott, a kereszten meghallja a mellette szenvedő hangját, a kérő szavakat: „Uram, emlékezz meg rólam, amikor országodba jutsz”.

Testvéreim, a karácsony azt jelenti: Isten nem hagyott magunkra bennünket, Isten be akar lépni a mi életünkbe, ha befogadjuk, és az életünket megszenteljük. Minden nehézségünket, betegségünket, problémánkat úgy tekinti, mint sajátját, mert Isten magának teremtett minket – hangsúlyozta a főpásztor.

A homília után, a Hiszekegy elimádkozásakor a megtestesülés misztériumáról szóló résznél a hívek térdet hajtottak – ezzel is hódolva a megszületett második isteni személy előtt, hálával leborulva az emberi testet vállaló, az emberi élettel közösséget vállaló Isten előtt.

A szentmise végén Schönberger Jenő püspök boldog karácsonyt kívánt híveinek – több nyelven, hiszen a templomban a magyar ajkú hívek mellett román, német és olasz nemzetiségű római katolikusok is jelen voltak. A főpásztor arra kérte a híveket: engedjék, hogy Isten megszülethessen lelkükben.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír