Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az ökumenikus imahét záró imaalkalmán Fekete Károly református püspök házigazdaként köszöntötte a több felekezetből érkezett közösséget, illetve lelkipásztorokat, papokat, egyházi vezetőket, köztük Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspököt és Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolitát január 26-án a debreceni Nagytemplomban.

Palánki Ferenc püspök igehirdetésében arról szólt, küldetésünk, hogy tanúskodjunk: Jézus Krisztus közöttünk él, Isten országa bennünk van. – Ő a megkeresztelt ember szívében lakik, és rajtunk múlik, hogy befogadjuk-e mindennap, vagy a bűneinkkel visszautasítjuk. Isten országa jelen van az emberi kapcsolatainkban is: ha két ember szeretetben, nagylelkűségben él együtt, ott Isten uralma él, de ha gyűlöletben, akkor a poklot tapasztalják meg – hangsúlyozta a főpásztor.

Isten úgy teremtett bennünket, hogy a szívünk rá van hangolva. A bűn ezt a kapcsolatot akadályozza, de Jézus Krisztus kereszthalálával megváltott minket, visszakaptuk a „jóemberséget”. Tertullianus, a korai egyház egyik legfontosabb gondolkodója szerint „az ember lelke természetszerűleg keresztény”, vagyis az isteni emberség, amit Jézus Krisztus megmutatott a földön, eredetileg bennünk volt. A megváltás után ezt visszakaptuk, sőt a megváltó kegyelem magasabb szintre emelte bennünk, hogy ne csak teremtmények legyünk, hanem Isten gyermekei, akikben ő gyönyörködni akar – hangzott el a homíliában.

Fotó: Kovács Ágnes

Az eseményről szóló teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Esztergom-Budapesti Főgyházmegye

Az ökumenikus imahét utolsó, nyolcadik napján, január 26-án, vasárnap keresztény–zsidó imaórát tartottak Budapesten, az Avilai Nagy Szent Teréz-templomban. A szertartást Erdő Péter bíboros és Darvas István főrabbi, a Bét Jehuda (Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem) zsinagóga rabbija vezette, a keresztény felekezetek képviselői imával szolgáltak.

Erdő Péter bíboros az Úr imájáról elmélkedett. „A Miatyánk felépítéséről, a hét kérésről, amely benne rejlik, azt mondják a mai bibliatudósok, hogy hasonlít a hatnapos teremtéstörténet szerkezetéhez. Itt is középen lenne a hangsúly, különös jelentősége volna a negyedik kérésnek. Ez a negyedik kérés pedig így hangzik: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Csakhogy ez a mindennapi kenyér különleges szóval van kifejezve. A túléléshez szükséges kenyérnek, de akár lényegfeletti kenyérnek is fordítható. Óvatosan is bántak a régi keresztények ezzel a szóval, mert érezték a hétköznapi jelentőségét, amely a fizikai életünkre vonatkozik, de érezték benne azt a többet is, ami az utolsó vacsora kenyerét idézte fel, Jézus pászkáját, amely az Egyház életének legfőbb misztériuma.

Az idén, amikor az eucharisztikus kongresszusra készülünk, álljunk meg egy pillanatra az Eucharisztia szónál. Ez a kifejezés, mindenki tudja, hálaadást jelent. Csakhogy a görögül beszélő zsidóság azt az áldást, amit a kehelyre vagy a kenyérre mondtak, akár a húsvéti vacsora keretében, Eulogia vagy Eucharistia névvel illette (Mt 26,26–27). A modern nyelvek is fáradoznak azon, hogy a hálaimát és a dicséretet vagy az áldást hogyan fejezzék ki egy szóval vagy hogyan írják körül. A katolikus liturgiában ezt a fordulatot használjuk: »Hálát adva áldást mondott«. Tehát a Bráchót vagy népiesen bróchesz ott rejlik az Eucharisztia kifejezése és eredete mögött. Jézus Krisztus személyén keresztül mi is kapcsolódunk az ősök hitéhez és az isteni kinyilatkoztatás pedagógiájához, amely a történelem századain keresztül, egy nép kiválasztásán keresztül fokozatosan hívta és hívja magához az egész emberiséget.”

Fotó: Merényi Zita

Az imaóráról szóló tudósításunkat ITT olvashatják.

*

Miskolci Egyházmegye

Az ökumenikus imahéten Miskolcon minden este más-más belvárosi templomban imádkoztak a keresztény hívek. A záróalkalmat a minorita templomban tartották január 25-én. A négy történelmi keresztény egyház elöljárója, Orosz Atanáz görögkatolikus püspök, Ternyák Csaba egri érsek, Fabiny Tamás evangélikus püspök és Pásztor Dániel református püspökhelyettes tartott igehirdetést.

Az imahét kiemelt igéjének üzenetét – „Nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk...” (ApCsel 28,2) – fejtette ki Orosz Atanáz püspök: Azt gondolnánk, hogy az emberséges bánásmód mindenki számára nyilvánvaló. Hiszen mindnyájan emberek vagyunk, tudjuk, hogy mi emberi, és mi nem.

Azonban az emberi és emberséges szóval már annyian visszaéltek – folytatta a főpásztor, és kitért azokra a sajátos értelmezésekre, amelyek a haszonállatokkal való emberséges bánásmód mellett hevesen állnak ki, ugyanakkor az abortusz és eutanázia ellen tiltakozókat kegyetlen jelzővel illetik. – Jézus tanítványai is kötelesek „nem mindennapi emberséget tanúsítani” egymás vagy akár a kívülállók felé is. Ezt a biztatást kaptuk a hegyi beszédben is: „Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük. (Lk 6,31) – emlékeztetett Orosz Atanáz.

Az emberiesség mércéje az Istenember, aki Isten létére mindig emberségesen állt hozzánk. „Isten pedagógiája a jóságra épül. Az igazán emberséges bánásmód nem ideológiákból, hanem a megtestesült Istenige, az Istenember kegyelméből és utánzásából, követéséből fakad” – hangsúlyozta a püspök, majd arra biztatott, hogy „az irgalmas és emberszerető Isten példájára merjük gyakorolni az irgalmasság cselekedeteit, és befogadni a mi hajótöröttjeinket: az élet veszteseit, a kiábrándultakat, a nélkülözőket, akik tőlünk várnak jó szót vagy vigasztalást”.

Ternyák Csaba érsek a felolvasott 103. zsoltár kapcsán szólt az imádság, különösen a zsoltárok imádkozásának fontosságáról. A zsoltár egyszerre az Isten és az ember szava. Úgy kérjük Őt, hogy közben felsoroljuk jótéteményeit, amellyel elhalmozott bennünket. Közben tanít minket, hogy kövessük Őt, és legyünk mi is nagylelkűek egymással szemben.

Az eseményről szóló teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Nyíregyházi Egyházmegye

Január 26-án, az ökumenikus imahét nyolcadik, záró napján, mely egyben az Isten igéjének vasárnapja is volt, a nyíregyházi evangélikus nagytemplomban tartottak imaórát.

Bodnár Máté református lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket, majd Szocska A. Ábel nyíregyházi görögkatolikus megyéspüspök mondott elmélkedést. Reflektált az imahét üzentére: a felolvasott szentírási szakaszban arról hallunk, Pál foglyokkal utazott, s a máltaiak mégis nagylelkűen fogadták őket, amikor hajótörést szenvedtek. Hangsúlyozta: az Úristen bennünket, bűnösöket, „bűnözőket” ugyanilyen szeretettel és nagylelkűséggel fogad, s bőségesen ellát útravalóval; ilyen bőségesen ajándékozó keresztényeknek kellene lennünk nekünk is.

Mi, Krisztus egyházának tagjai, akik ökumenikus, testvéri szeretettel élünk egymás mellett, mindannyian egy hajón utazunk: Krisztus egyházának hajóján, melyet Krisztus alapított. Ez a hajó sokszor került már viharba a történelem folyamán, s a viharok veszteséggel járnak – fogalmazott a püspök. – Sok mindent kidobáltak már ebből a hajóból, de Isten igéjét és a kenyeret nem. Isten igéje és a kenyér megmenti a bajbajutottakat – hívta fel a figyelmet a főpásztor az eucharisztia és az úrvacsora, valamint a Szentírás fontosságára.

A szónok emlékeztetett, Ferenc pápa épp erre a napra rendelte el az Isten igéjének vasárnapját. Felmutatva a Bibliát Szocska A. Ábel hangsúlyozta: „Az Úristen mindannyiunkat boldoggá akar tenni, s ennek kulcsát a mi kezünkbe adja.”

Fotó: P. Tóth Nóra

Az eseményről szóló teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Pécsi Egyházmegye

Az ökumenikus imahét minden napján közös istentiszteleten vettek részt a Krisztus tanítását közvetítő egyházak hívei Pécsen. A záróalkalmat január 26-án – mivel a pécsi székesegyház felújítás miatt ideiglenesen zárva van – a Belvárosi templomban (Dzsámiban) tartották. Az istentiszteleten Szabó István dunamelléki református püspök mondott prédikációt.

Udvardy György veszprémi érsek, pécsi apostoli kormányzó köszöntötte a megjelenteket. Utalva az imahét mottójára így fogalmazott: „A nem mindennapi emberséget jöttünk össze ünnepelni.” Hozzátette: ezt ünnepeljük egymásban és ebben szeretnénk erősödni. Emberségünknek a lényege pedig Krisztus, akibe belé lettünk oltva a keresztség által, és megkaptuk az Ő lelkét. 

A Szentlélek akarja ezt az egységet, és a Szentlélek akarja bennünk növelni a Krisztusban megismert emberséget. Azért is, hogy a nem mindennapi emberség a Lélek áradása során új meglátásokra vezessen bennünket – mondta az érsek. – Amikor túl tudunk látni a korlátokon, a félelmeken, a szokásokon, azokon a hagyományokon, amelyek nem az identitásunkhoz tartoznak, akkor tudjuk szolgálni az embert és közösségeinket. Ebben a reményben vagyunk itt, és ebben a reményben imádkozunk.

Fotó: Harasztovics Arnold

Az eseményről szóló teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Székesfehérvári Egyházmegye

Az ökumenikus imahét záróalkalmán, január 26-án, vasárnap este Spányi Antal megyéspüspök hirdetett igét Székesfehérváron, a Széchenyi úti református templomban, ahol a város katolikus, református, evangélikus és baptista lelkipásztorai, valamint hívei imádkoztak együtt.

Szász Zoltán református lelkipásztor házigazdaként köszöntötte a jelenlévőket. A történelmi felekezetek képviselőinek hálaadó imái után Spányi Antal püspök elmélkedésében úgy fogalmazott: „A megtérés útja hosszú út. Egy életen át tart. Nem olyan egyszerű, hogy elhagyok valamit, hanem nehezebb: magamra öltök valamit. Az új embert. Krisztusba öltözöm.”

Új szempont kell hogy helyet kapjon a gondolkodásunkban. Meg kell értenünk, el kell fogadnunk, hogy nem vagyunk az igazság teljes birtokában. Meg kell értenünk, el kell fogadnunk, hogy nem vagyunk többek a másiknál – hangsúlyozta.

A megtérés azt jelenti: változnom kell, nekem kell változnom. Mert Krisztus formálni akar engem. Formál szeretetével, amely fölemel, vigasztal, gyógyít. De ne felejtsük el, hogy vannak másféle eszközei is az Istennek; a szenvedések és a próbatételek által is ő akar formálni bennünket. Nem összeroppant, nem gyötör csak úgy kénye-kedve szerint, hanem alakít, tisztít, formál, megújít. Az embernek, aki Krisztus felé akar hajózni, Isten rejtett kincseit is fel kell ismernie. Új látásmódra kell szert tennünk. Ez a látásmód a Szentlélekben való látás – fogalmazott a főpásztor.

Fotó: Berta Gábor

Az eseményről szóló teljes beszámoló ITT olvasható.

*

Veszprémi Főegyházmegye

A különböző felekezetű keresztény hívek Veszprémben a református nagytemplomban tartották az ökumenikus imahét záróalkalmát január 26-án, vasárnap. Az imaórán Takáts István érseki helynök mondott elmélkedést. Az eseményen részt vett Niederhoffer Zoltán református lelkész, Stadler László Dezső plébános és Závodi Zsuzsanna református lelkész.

A felolvasott szentírási részben olyan helyzetről hallottunk, amelyben nehéz élethelyzetek merülnek fel: szenvedőkről, betegségről van szó, illetve a krisztusi küldetésről, arról, hogy Krisztus elküld minket a betegekhez, szenvedőkhöz – kezdte elmélkedését Takáts István. – A vallásosság nagyon sokszor menekülés; szeretnénk, hogy Isten megvédjen ezektől a nehéz helyzetektől. Amikor mégis bekövetkeznek, akkor pedig azt mondjuk: „Hol van ilyenkor az Isten?”, „Hogyan szeret bennünket az Isten, ha mindez bekövetkezhet?”

Az érseki helynök rámutatott: fontos, hogy mi ne elfussunk ezektől a helyzetektől, ne azt kérjük az Istentől, hogy óvjon meg bennünket, hanem legyünk tudatában annak, hogy mindez az élet része.

A részvét gyógyító, felszabadító tud lenni, és nemcsak annak, aki ezt megtapasztalja, hanem annak is, aki ezt adja. Nemcsak a részvét erejét kapjuk meg, hanem annak a lehetőségét is, hogy az életünk nehéz helyzetét esélyként éljük meg, hogy többek legyünk. Minden új helyzet a szeretet új lehetőségét is megadja – hívta fel a figyelmet a szónok.

Tudatosítani kell magunkban, hogy ebben az új helyzetben arra kaptunk meghívást, hogy bátrak legyünk. Az önzéshez nem kell bátorság, a nagylelkűséghez kell. A sértődöttséghez nem kell bátorság, a megbocsátáshoz kell. A hazugsághoz sem kell bátorság, az igazsághoz sokszor kell. A szeretethez is sokszor kell a bátorság, a közönyhöz, részvéttelenséghez nem kell. Krisztus arra hív minket, merjünk bátrak lenni.

Az eseményről szóló teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye; Miskolci Egyházmegye; Nyíregyházi Egyházmegye; Pécsi Egyházmegye; Székesfehérvári Egyházmegye; Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír