Május 5-én este különleges imavirrasztást vezetett Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában: a jelenlévők a „könnyek letörléséért”, minden szenvedő emberért imádkoztak, és meghallgatták azoknak a tanúságtételét, akik nagy szenvedésen mentek keresztül és megérezték Isten vigasztalását.

Egy család, ahol a kamasz fiú öngyilkos lett

Az imavirrasztáson elsőként az olasz Pellegrino család tett tanúságot el nem múló fájdalmáról és Isten megtartó, vigasztaló erejéről. Egyik fiuk, Antonio 15 éves korában öngyilkos lett. Édesanyja, a 48 éves Giovanna megrendítően egyszerű mondatokkal kezdte tanúságtételét: „Elsőszülött fiam már majdnem öt éve a mennyben van, mert megmagyarázhatatlan módon úgy döntött, hogy 15 évesen véget vet életének… A sírba magával rántott engem is, az elmémet, a lelkemet.” Giovanna hozzátette: „De Isten fölém hajolt, és letörölte könnyeimet, erőt adott, és nem engedte, hogy átadjam magam az őrületnek, romba döntsem saját magamat és a családomat.”

Antonio két testvére közül az egyik, Raffaele elmondta: „Mértéktelenül haragudtam, amiért kilencéves koromban az Úr megfosztott a testvéremtől. Eltávolodtam az egyháztól.” Hozzátette, hogy később, Isten irgalmának köszönhetően növekedett a hitben.

Az édesapa megosztotta, mit érzett fia temetésén: „…össze voltam zavarodva, ott álltam egy gyönyörű, de élettelen test fölött: kudarcot vallottam mint szülő, mint ember, mint keresztény. Semmi voltam… Aztán egy ismeretlen ember odajött, és átkarolt, azt mondta: »Két évvel ezelőtt ugyanezt éltem meg a lányommal. Bátorság, veled vagyok.«” Úgy gondolja, ez az ölelés közvetlenül a mennyből jött le hozzá, ez volt Isten irgalmassága. A család megtapasztalta, mit jelent megvigasztalni a szomorkodókat: a Bimbi in cielo (Gyermekek a mennyben) elnevezésű egyesület melléjük állt, közvetítette számukra Isten vigasztalását.

Pakisztánból elmenekült keresztény újságíró

Felix Quaiser újságíró volt Pakisztánban, az országban kisebbségben lévő katolikus egyházhoz tartozik. Munkája miatt többször megfenyegették, nemcsak őt, hanem a családját is. Úgy döntött, hogy Rómába menekül, ahol politikai menedékjogot kapott. „Hirtelen egy idegen országban értem földet, távol a szeretteimtől… Nagyon nehéz volt, a feleségem és a két gyermekem Pakisztánban maradtak” – mesélte. Két évvel később megtörténhetett a családegyesítés, átölhette őket: „Tudtam, hogy a legrosszabb már elmúlt, és együtt majd boldogulunk.” Feleségével együtt munkát kaptak egy iskolai kollégiumban, amelyet a jezsuita rend működtet Velencében. A gyermekeik iskolába járnak, a szülők örülnek, mert hamar megtanultak olaszul, az ő jövőjük már itt van.”

Egy férfi, akit édesanyja és testvére hite segített talpra állni

Végül Maurizio Fratamico és testvére, Enzo tettek tanúságot életükről. Maurizio elmesélte, hogy sokáig hajszolta a sikert, a hírnevet és a szórakozást, ám egyszer csak minden az értelmét vesztette számára, elmagányosodott, és ebbe majdnem beleőrült, már arra is gondolt, hogy véget vet az életének. Édesanyja sokat szomorkodott, sírt miatta, imádkozott érte, és az ő hatására ikertestvére, Enzo megtért. A testvér hite, öröme hatott Maurizióra is, segített neki talpra állni. Azóta új életet kezdett, az Új Horizontok közösségben kábítószerfüggő és más függőségektől szenvedő fiatalokat segít.

Forrás: Avvenire.it; Famigliacristiana.it

Fotó: Avvenire.it

Magyar Kurír