Pierluigi Cameroni szalézi posztulátor Isten szolgája Oreste Marengo égi születésnapjának 20. évfordulója alkalmából augusztusban a feledhetetlen misszionárius szülőhelyén, Diano d’Albában járt, ahol oratóriumot neveztek el róla.

Oreste Marengo 1906. augusztus 29-én született Olaszországban, egy piemonti városban, Diano d’Albában. Mélyen hívő édesanyja részt vett Don Bosco temetésén, s különleges áldással tért haza – ennek köszönhetően később öt gyermeke közül hármat az Úr szolgálatára adott.

Az ifjú Oreste a Segítő Szűz Mária Leányainak helyi elemi iskolájába járt, ahol növekedett szeretete Don Bosco iránt, akiről szüleitől is igen sokat hallott. Majd Valdoccóban folytatta a tanulmányait, ahol első generációs szalézi atyákat ismerhetett meg.

A középiskolában találkozott az ott tanító Stefano Ferrandóval, aki hamarosan Indiába utazott misszióba. Példáját látva Orestében is felébredt a vágy a misszió iránt. Kérelmet nyújtott be a rendfőnöknek, Ricaldone atyának, hogy misszióba mehessen, aki elküldte őt Assamba, hogy ott töltse novíciusi évét.

Indiában Ferrando atya irányításával először tanárként, majd a studentátum rektoraként szolgált; látogatta az indiai falvakat, tanulta a helyi nyelveket. Együtt dolgozott Costantino Vendraméval, akitől sokat tanult a szalézi lelkipásztori stílusról.

1932. április 2-án Shillongban szentelték pappá. Sokat utazott, hogy elvigye az evangélium üzenetét távol élő családoknak, és segítse őket. A Himalája lankáin élő sok törzset is felkeresett, akik elszigetelt közösségekben éltek – rendkívüli esemény volt számukra a katolikus misszionárius érkezése. Megtanult több mint húsz helyi nyelvet. Az emberek megszerették. Az imádság embere volt, melegszívű és barátságos, semmi sem tudta megállítani abban, hogy segítsen. Tudta, hogyan nyugtassa meg az embereket a maga kedves módján.

1951-ben az újonnan alapított Dibrugarh egyházmegye püspökévé nevezték ki: így – 28 évvel azután, hogy Indiába érkezett – 1951-ben először tért vissza Olaszországba, a püspökszentelésre. Nagy örömére még találkozhatott édesanyjával. 1951. december 27-én szentelték püspökké Torinóban, a Mária Keresztények Segítsége bazilikában.

Visszatérve fáradhatatlanul végezte szolgálatát, jóllehet időszakosan jelentkező maláriarohamok, sérv és a visszérgyulladás tünetei hátráltatták. Adományozók jóvoltából megvalósulhattak a leggyengébbek és legsérülékenyebbek megsegítésére irányuló tervei. A vándorló misszionáriusi tevékenységet folytatva továbbra is látogatta a falvakat, prédikált és gyóntatott. 1964-ben Tezpur püspökének nevezték ki. Később Tura püspökét is segítette, felkutatva az anyagi forrásokat az egyházmegye támogatására. Haláláig egyházmegyéje rendelkezésére állt különféle feladatokban. Élete utolsó éveit apostolkodással töltötte.

92 éves korában, 1998. július 30-án halt meg Turán.

Engedelmesség jellemezte a feletteseivel szemben, és aggodalom a lelkek üdvösségéért. Mint jó pásztor terjesztette a tudást és a kereszténységet. Sokat tett annak érdekében, hogy az északkelet-indiai elmaradott térületeken élők megfelelő egészségügyi ellátásban és oktatásban részesülhessenek.

Isten szolgája Oreste Marengo szenttéavatási ügyében az egyházmegyei eljárást 2013. február 16-án fejezték be.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír