A szentmise előtt a házfőnök atya szeretettel köszöntötte a búcsúi sokaságot, akik a rendház külső szabadtéri sziklakápolnája előtt gyülekeztek a legszentebb áldozatra; külön is üdvözölte a Matija atyával érkezett horvát nyelvű testvéreket, valamint a Balatonalmádiból Sümegre gyalogosan érkezett híveket, akik immár tizedik éve indultak útnak gyalog a Szent Anya kegyhelyére. E jubiláló zarándokcsoportot egyébként kora reggel a város határában Rátosi Ferenc polgármester és a sümegi hívek fogadták ünnepi lélekkel és énekekkel.

Barsi Balázs szentbeszédében az Istennel való kapcsolat formáiról és fokozatairól elmélkedett.

A legalsó szint a szolgai szint, mondta. A szolga azt teszi, ami a kötelessége, amit előírtak neki. Ebben a szeretetnek még csak a csírája van meg, de inkább nevezhető törekvő kötelességteljesítésnek. Isten azonban számít az ember szeretetére. Kezdettől fogva lelki házasságra, szent jegyességre, frigyre hívja az emberi lelket. Az Ószövetségben az Énekek énekében is kinyilvánítja, hogy számít az ember szeretetére. Krisztust küldte közénk, vagyis emberré lett a Fiúban, hogy meghívjon minket is e jegyességre: Itt a vőlegény, mondja Krisztusra utalva. 

De sajnos, a bűnbe esett ember elszakadt Istentől, s ezért az Úr most fokozatosan hív bennünket vissza. Fokozatokban: először fiúságot, majd barátságot kínál, emelkedést a szolgai állapotból. Baj, mikor egy keresztény ember csak szolgának akar megmaradni, vagy csupán gyermeknek. Krisztus az utolsó vacsorán megmondta: „Nem nevezlek titeket szolgának, barátaim vagytok, mert mindent tudtul adtam nektek.” Mert mi jól tudjuk már, hogy Isten a Szentháromság közössége, s Jézus ebből a szeretetközösségből jött ki. Isten befelé szeret és kifelé küldi szeretetét, a teremtés folyamatosságában. Mi is tőle jöttünk, tőle kaptuk az életet.

A tékozló fiú példázatát idézte a ferences szerzetes. Amikor e fiú hazatért, bánkódva tettei miatt, melyek szolgai állapotba sújtották őt, atyja öleléssel fogadta. Ezzel kinyitva az ajtót az irgalmas Istennek. A nagyobbik fiú ezt megirigyelte, felrótta apjának. Az ember is ilyen legtöbbször, mutatott rá Barsi Balázs: Isten irgalmának nem nyit ajtót a szívében, a lelkében, nem emelkedik a fiúi szintre, megmarad szolgának. Amikor lenézzük a tékozló, de megtérő fiút, s azt mondjuk, mit keres ez itt, akkor magunk is lezüllünk a szolga állapotába. A visszatérő fiú pedig már nem is fia, hanem barátja lesz az apjának, emelte ki. Barátai vagyunk az Istennek mi is. Jézustól mindent megtanult az ember, s erről a szintről nem szabad leszállnia, sem akkor, amikor kísértések jönnek, sem akkor, amikor ránk zúdulnak rágalmak, megoldhatatlannak látszó feladatok, családi szakadások – mindig ez a megvilágosodás kell, hogy megvilágítson.

A baráti kapcsolat minden emberi kapcsolatot fölülmúl, mert van benne egy csoda: az hogy egy kölcsönös kiválasztódás hozza létre az emberek között. Ám más az Istennel való barátság, mint a földi. Mert abban Isten választ minket barátaivá, s nem mi választjuk őt. Tehát az Istennel való baráti kapcsolat nem kölcsönös. Hogy kölcsönössé váljék a szeretetben, csak egy magasabb szinten lehetséges. Akkor, amikor (mint a házasságban) a boldogságát az ember a másik embernek ajándékozza, és szomjazik rá, hogy az a másik is hasonlóképp ajándékozza meg őt.

E legfelső fokozat, e legfelső viszony Isten és ember között a jegyesség, amikor kölcsönössé emelkedik a szeretetre való szomjúság Isten és ember között.

A búcsú hagyományosan körmenettel zárult, amelyben – mint mindig – a reformátusok és evangélikusok közös temploma elé érkezett ünnepi éneklő-imádkozó hívősereget a protestáns templom is harangszóval köszöntötte.

Toldi Éva/Magyar Kurír