Március 8-a Istenes Szent János szerzetes nem kötelező emléknapja. Vatikáni rádiós sorozatában Arkadiusz Nocoń atya az irgalmas rend alapítójáról, az újkori betegápolás előfutáráról emlékezik meg.

1495. március 8-án született a portugáliai Montemor-o-Novóban. 1550. március 8-án halt meg Spanyolországban, Granadában. 1630. szeptember 21-én VIII. Orbán pápa boldoggá, 1690. október 16-án VIII. Sándor pápa pedig szentté avatta. Ereklyéi Granadában találhatók, az Istenes Szent János-bazilikában. 1886-ban XIII. Leó pápa a betegek, 1930-ban XI. Pius pápa az egészségügyi dolgozók védőszentjévé avatta.

Gyermekkoráról nem sokat tudunk. A keresztségben a Ciudad János nevet kapta. Életrajza szerint alig nyolcévesen, egy vándorpap beszédén felbuzdulva, elszökött otthonról, hogy Spanyolországba menjen, ahol a pap elbeszélése szerint csak vallásos emberek élnek. Néhány hét bolyongás után eljutott Spanyolországba, ahol egy pásztor megsajnálta, befogadta, és rábízta a nyáj őrzését. Gondozói hamar megszerették, és az Istenes János nevet adták neki. Pár évvel később gazdája hozzá akarta adni lányát, de János ezúttal is a szökés útját választotta, és beállt a hadseregbe. A franciákkal folytatott harcokban súlyosan megsérült, amelyből felgyógyult ugyan, de továbbra sem távozott a katonaság kötelékéből.

Egy alkalommal megbízták a zsákmány őrzésével, amit minden ébersége ellenére elloptak. Jánost halálra ítélték, amit azonban az utolsó pillanatban, a kivégzés helyére kísérésekor megváltoztattak azzal a feltétellel, hogy azonnal elhagyja a sereget. Nem találva helyét a civil életben, újra magára öltötte az egyenruhát. Ezúttal a törökök ellen harcolt Magyarországon.

Belefáradva végül a hatalmas vállalkozásba, közel harminc év elteltével visszatért szülőföldjére, ahol fájdalmas hír fogadta szülei sorsáról: édesanyja meghalt bánatában, miután elszökött otthonról; édesapja nem sokkal később követte őt a sírba. János életében először keserves sírásra fakadt. Bánatában Avilai Szent János prédikációinak szavai vigasztalták, amelynek meghallgatása után a kétszeres szökevény, bűneinek megbánása közepette, a földre vetette magát, és megszaggatva ruháját, keserűen felkiáltott: „Irgalmas Isten, irgalmas Isten!” A körülötte lévők azt gondolták, hogy megőrült, ezért bolondok házába, pontosabban várbörtönbe zárták, ahol a falhoz láncolva negyven napon keresztül rendszeresen hideg vizes leöntéssel és veréssel „kezelték”. Ez a módszer általános volt abban az időben, amit a pszichés betegek esetében alkalmaztak. János nem védekezett, sőt mi több bátorította is őreit, odakiáltva nekik: „Üssétek, üssétek ezt a bűnös testet!”

Amikor szabadon engedték, feltett szándéka volt, hogy a betegek számára más kórházat és ellátást szervezzen. Ezen elképzelés megvalósításával az újkori betegápolás előfutárává vált. Az általa alapított kórházban, ahogy a későbbiekben is, tanítványai, az irgalmas testvérek szolgáltak. A betegeket, elsőként a világon, külön termekbe osztották, kinek-kinek saját ágyat adva. Bevezették az éjszakai ügyeletet, és gondosan ügyeltek a higiéniára, ami abban az időben rendkívüli dolognak számított.

Betegeik testi gondozásán túl, János nagy figyelmet fordított lelki gondozásukra is, kiemelten ügyelve arra, hogy a kórházában minden betegnek biztosítsák a lelkipásztori ellátás.

Minden betegnek, aki bekerült a kórházába, ő maga mosta meg a lábát.

Istenes Szent János teljesen odaadta magát a másik embernek, még élete kockáztatása árán is. Akkor is, amikor kihozta a betegeket a lángoló kórházból, és akkor is, amikor télen a jeges folyóba vetette magát, hogy a fuldokló embert kimentse. Megmentette az életét, de számára következményekkel járt: tüdőgyulladást kapott, és meghalt. Ötvenöt éves volt.

*

Sok éve részt veszünk az Egészségügyi Szolgálat körülményeinek javításáról szóló vitában: egyesek a biztosítás bevezetését javasolják, mások a kórházak átalakítását, megint mások az Egészségügyi Pénztár juttatásainak növelését… Nagyobb pénzügyi kiadások, az előírások megváltoztatása és több hónapos vita nélkül is el lehetne érni, hogy a kórházakban „kevesebb legyen a fájdalom”…, ha csak a töredékét adnák annak a szeretetnek, amelyet Istenes Szent János a betegek felé tanúsított… – fogalmaz Arkadiusz Nocoń atya.

Istenünk, Te Istenes Szent János szívét betöltötted az irgalmasság lelkületével, hogy példáján okulva tettekkel mutassuk meg szeretetünket a hozzánk közelállóknak és általuk kiérdemeljük Országod dicsőségét. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Lengyelből fordította Szemere János atya

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír