Jelen soraimat tavalyi levelem utolsó szavaival kezdem. „Éjjel és nappal hálát adunk az Úrnak, aki jótevőink nagylelkűségén és munkatársaink önfeláldozásán keresztül lehetővé tette, hogy segítsünk keresztény testvéreinken Aleppóban. Reméljük, hogy az új év békét, egyetértést és boldogságot hoz minden jóakaratú ember számára.”

Barátaink és híveink sokasága érdeklődik folyamatosan a helyzetünkről. Szívből köszönöm nekik az érdeklődést, és áldott karácsonyt kívánok nekik, boldogan válaszolva kérdésükre a következőkben.

Lassan tizedik évébe lép az értelmetlen háború, mely lerombolta és tönkretette gyönyörű országunkat, káoszt okozva és félelmet keltve szeretett híveink körében, melynek köszönhetően sokan közülük idegen kultúrájú, szokású és erkölcsű, távoli országokba kerültek.

Keresztény identitásuk és a kiváló oktatás, amiben Aleppóban részesültek, megkönnyítette számukra az őket befogadó nyugati országokban a beilleszkedést. Ugyanakkor ez a számkivetettség, melybe kényszerültek, keserűséggel vegyes nosztalgiával jár együtt. Keserűséggel, mert teljesen nulláról és bizonytalan jövőképpel kell újrakezdeniük az életüket külföldön. Nosztalgiával, mert egy virágzó civilizáció által évszázadok alatt épített ország, ahol születtek és felnőttek, egy ország, melyet annyira szerettek – most elveszíti őket. Fájdalmunkat növeli ráadásul, hogy távozásuk nagy csapást jelent az Egyháznak Szíriában, különösen is Aleppóban, ahol a hívek több mint fele külföldre menekült.

A megpróbáltatások hosszú évei alatt szomorúan tapasztaltuk, hogy csodálatos aleppói keresztény közösségünk napról napra fogyatkozik, és elveszíti legjobbjait, akik erőtől duzzadó Egyházunkat építették, gyarapították, tanúságot téve a feltámadásról. Az Örömhír hírnökei voltak ők a kereszténység szülőföldjén, szeretett hazánkban.

A nehézségek ellenére minden tőlünk telhetőt megtettünk a pusztító veszedelemben. A szíriai egyházért aggódó hívekkel minden erőnket összeszedtük, hogy az árral szembe menve okot adjunk az itthon maradóknak, hogy higgyenek gyermekeik szebb jövőjében, és tudatosuljon bennük, hogy milyen fontos a jelenlétük az országban.

Jelenleg, ha nehezen is, de megalkuvás nélkül továbbra is azon fáradozunk, hogy segítsünk híveinknek talpra állni, hogy újra nyugodtan tudjanak élni az Istentől kapott földön, melyen születtek. Akik itt maradtak, azokban a reményt és az Istenbe vetett bizalmat erősítjük, és segítünk a mindennapi szükségleteikben.

Számtalan barátunk és jótevőnk segítségének köszönhetően az elmúlt év némi vigasztalást is hozott. Örömmel vettük tudomásul, hogy „Gyere haza!” kampányunk széles körben elterjedt. Eddig 125 külföldre menekült személy visszatérését segítettük, akik Európából és Amerikából tértek haza. Az ő hazatérésüknek jelentős szerepe van abban, hogy a távozni készülők mégse emigráljanak – csökkentve ezzel a nyugati országokba való kivándorlást és bátorítva a környező országokba menekülteket a visszatérésre. Kétségtelen, hogy törekvéseinket sokan szélmalomharcnak tarják, az eredmények azonban azt mutatják, hogy nem hiába fáradozunk: sokan visszatértek, lelassult a kivándorlás. A minket bírálók hozzáállása is megváltozott: mivel mozgalmunk sikerességét számok igazolják, ráébredtek, hogy a kereszténység Szíriában való jelenlétéért folytatott küzdelmünk nem csak szavakra korlátozódik.

„Maradásra építünk” kampányunk bíztató eredményekkel tovább folytatódik. Erőfeszítéseink nagy megbecsülésnek örvendenek az aleppói keresztény fiatalok és kevésbé fiatalok körében egyaránt. A mozgalom szerény lehetőségeivel hozzájárul a lerombolt és elszegényedett társadalom újjáépítéséhez: 2018-ban több mint 200 fiatalnak segítettünk különböző szintű iparművészeti és műszaki oktatási intézményben elhelyezkedni; több mint 300 kisvállalkozásnak adtunk kamatmentes kölcsönt, a harcokban megsérült házak renoválásával 1500 lakást tettünk lakhatóvá; 57, lázadók által kifosztott és megrongált lakást hoztunk helyre és bútoroztunk be az általunk beiskolázott műszaki képzésben résztvevőkkel; 66 vadonatúj lakást adtunk át szerény keresetű fiatal családoknak az újonnan épült lakónegyedben, a most épülő lakónegyedben pedig egy éven belül 90 szerény keresetű fiatal házaspár és fiatal család kap lakást. A felnőttképzés és az Aleppói Nőegylet mellett zeneiskolát indítottunk iskolás gyerekek részére, mely remélhetőleg akkora sikert arat majd, mint a városszerte nagy népszerűségnek örvendő, állandóan teltházas felnőttképzésünk.

A szebb jövő megteremtésére irányuló tevékenységeink természetesen nem térítenek el legfőbb feladatunktól: segíteni az embereknek mindennapi szükségleteikben, melyeket jelentősen megnehezített a háború. A hozzánk érkező adományokból segítjük át őket a kényszerű munkanélküliség rengeteg keserűséggel kövezett sivatagán. A legjobban rászorulóknak ételjegyeket osztunk, és senkit sem hagyunk fűtetlen lakásban a tél idején. Folytatjuk az árván maradt gyermekek, özvegyek és egyedül maradt idősek fölkeresését és gondozását. A bőkezűen fölszerelt, 14 különböző szakrendelővel rendelkező modern kórház éjjel-nappal nyitva tart, a fogorvosi rendelő pedig hetente több száz beteget ingyen lát el.

Mindezek mellett természetesen a pasztorális munkát sem hanyagoljuk el. Püspökségünk 16 papja, a diakónusok és laikus munkatársak csodálatos lelkesedéssel foglalkoznak a gyermekekkel és fiatalokkal. Istennek hála templomaink és egyházközségi termeink mindig megtelnek. A gyermekhittan tömve van, számtalan közösségünk, imacsoportunk, ifjúsági csoportunk, van, melyek hétről-hétre rengeteg embert hoznak össze. Több száz fiatal férfi és nő vesz részt az egyházközségi életben és a templomi munkákban, oltár körüli szolgálatban. Ilyen lelkesedés mellett nem meglepő, hogy hivatások is születnek. Jelenleg hat kispapunk tanul a szemináriumban, és sokan szentelik életüket Krisztusnak.

Hálát adunk, Urunk, meg nem szűnő jótéteményeidért, melyekben az elhagyatottság és anyagi nehézségek idején is részesítettél bennünket. Szeretett városunk, Aleppó, a világ egyik leghíresebb és legrégebbi városa évszázadokon át kulturális, művészeti és kereskedelmi központ volt. Sajnos a tíz éve dúló kegyetlen háború súlyos csapást jelent a városnak. Lerombolta iskoláit, régészeti emlékeit, üzemeit, kereskedelmét. A szegénység és bizonytalanság rengeteg lakosát menekülésre késztette, de – Istennek hála – nem veszett el minden. Isteni gondviselésének köszönhetően az eltökélt lakosok és elkötelezett keresztények kis csoportja erős gyökere lesz az eljövendő újjászületésnek, mely virágzó és bizalommal teli új korszakot hoz Aleppó életében.

Szerencsére híveink nem felejtették el ősatyáik jelmondatát: „Emelkedj föl, Krisztus közöttünk van!” – és a megpróbáltatások nehéz idején is ezt ismételgetik egymásnak.

Istennek legyen hála!

Legyen áldott az Úr az ő jótéteményeiben könyörületességében és kimondhatatlan jóságában!

+ Jean-Clément Jeanbart metropolita
Aleppó érseke

2019 karácsonyán

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír