Hogy mit is jelent ez a mottó és kinek mit jelent a Tusványos, nagyon változó. Immáron 24 éve létező és működő diáktábor, mely az idén július 23-28. között zajlik, egyre nagyobb tömegeket vonz és mozgat meg. Nem klasszikus értelemben vett fesztivál ez, hanem a maga nemében Erdélyben egyedülálló rendezvény, amelyen mindenki megtalálja a maga érdeklődésének megfelelő programot. A néha kényes és konfrontatív politikai viták és párbeszédek mellett kulturális, művészeti, gazdasági, szociális és egyházi témák is terítékre kerülnek, este pedig a koncertek gondoskodnak arról, hogy mindenki otthon érezze magát ebben az egy hétben.

„A mi időnk" – ez az idei, immár 24. Tusványos jelszava, és az előadások témájának többsége is ehhez igazodik. Olyan aktuális, mindennapjainkat meghatározó, befolyásoló kérdéseket feszegetnek, vitatnak meg az anyaországi, illetve Erdélyből érkező magyar és román előadók, amelyek aktualitása a széles társadalmi rétegek mindennapjait érintik. Téma lesz a regionalizáció, az autonómia, az EU jelene, jövője, a következő évi választások, de nem hiányoznak a napirendről az oktatással kapcsolatos, a gazdasági vagy akár ifjúságpolitikai eszmecserék, ugyanakkor szinte nincs olyan műfaj vagy téma, ami ne képviseltetné magát.

Azt hiszem, nagyon találóan tükrözi a rendezvény hangulatát az a beszélgetés, melynek a minap voltam fültanúja. Egy fiatalember – aki már rutinos „tusványosozó" – győzködte társát, hogy ő is ott legyen az idei rendezvényen. A társ kicsit esetlenül és tanácstalanul mondta: „Én ott nem ismerek senkit! Mit fogok ott csinálni?" A rutinos így válaszolt: „Olyan nincs, hogy legalább egy ismerős ne legyen ott! A többi meg jön magától!" Hát igen, ez a Tusványos! Aki kilátogat az eseményre, annak „itt az idő". Aki nem lehet jelen a találkozón, azok számára megpróbálunk némi ízelítőt adni a tábor hangulatából a következő napokban.

Juhász Ábel