A zarándoklat utolsó napján Kolozsvárról Gyulafehérvárra érkeztek a zarándokok, ahol Jakubinyi György érsek fogadta a csoportot. A program Márton Áron nyughelyénél zárult a székesegyház kriptájában.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

November 14-én reggel, a magyar szentek és boldogok emléknapján a zarándokok szentmisén vettek részt a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplomban, Márton Áron püspökké szentelésének helyszínén. A közösséget Kovács Sándor, a vendéglátó főesperes köszöntötte. Felidézte Márton Áron kolozsvári éveit, az ifjúságpasztorációt és a plébánosként végzett munkát, valamint a püspökké szentelés ünnepét. Kiemelte a főpásztor ifjúságpasztorációs tevékenységét, melyet a kolozsvári egyetemisták körében folytatott. 1931-ben, amikor Márton Áron Rómában járt, XI. Pius ezekkel a szavakkal méltatta a püspök munkáját: „Az ifjúság szeretete és nevelése korunk legfőbb feladata.”

Gyulafehérvár felé az autóbuszon a csoport Kovács Gergely posztulátortól hallhatott összefoglalót Márton Áron kolozsvári tevékenységéről, mely Márton Áron püspökké választásához vezetett.

A gyulafehérvári püspöki székhelyen a csoportot fogadó Jakubinyi György érsek ismertette többek között Márton Árton püspöki kinevezésének körülményeit. Az 1939. február 12-én felszentelt Márton Áron több mint negyven éven át vezette a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegyét, s a börtönben töltött évek kivételével a székvárosában élt.

Jakubinyi György személyesen vezette körbe a csoportot az érseki palotában, és saját élményeivel mutatta be gazdagítva Márton Áron egykori lakóhelyét. A zarándokok bejutottak a püspöki tanácsterembe, megnézhették az főpásztorok arcképcsarnokát, imádkoztak a püspöki kápolnában, beléphettek Márton Áron dolgozószobájába, és megállhattak egykori halálos ágya mellett.

Csíki Dénes atya, a püspök egykori titkára felelevenített több történetet a házi őrizet és az egyházvezetés éveiből. Nagy élményt jelentett a látogatók számára a séta abban a kertben, ahol a főpásztor mindig szívesen töltötte idejét. Jakunybinyi érsek megmutatta azt a helyet is, ahol asztala állt, ahol a kényszerű bezártság napjaiban olvasott és fordított. Felidézte egy élményét, amikor 1973-ban látogatást tett Márton Áronnál, akit éppen egy német szövegbe merülve talált. „Fiam, ezt te hogyan fordítanád?”– kérdezte azonnal a köszönés után. Mutatta az írást, és elmondta, egy fiatal német professzoré a könyv, és lefordítja, mert a felnőtteknek szánja ezt a hiszekegyet magyarázó katekézist. „Minden papnak a kezébe akarom adni, hogy használják.” A nagy író, akiről beszélt, Joseph Ratzinger volt. A püspök úr megérezte benne a jövőt, értékelte a hithűséget, a téma érthető, világos kibontását – mondta Jakunybinyi György.

A látogatás folytatásában a zarándokokat az érsek a Szent Mihály-székesegyházba kísérte, és itt személyes vezetést tartott. Információban rendkívül gazdag történelmi, egyháztörténelmi, művészettörténeti hátteret adott a séta során.

A zarándoklat a székesegyház kriptájában, a Márton Áron nyughelye előtti tiszteletadással fejeződött be. A hívek gyertyát gyújtottak, és közösen imádkoztak a püspök szentté avatásáért.

Fotó: Borsodi Henrietta

Trauttwein Éva/Magyar Kurír