Jakubinyi György gyulafehérvári érsek mutatta be az ünnepi szentmisét az idei pünkösdi csíksomlyói búcsún. Szentbeszédében hangsúlyozta: a Szűzanya azóta sem mond többet, mint amit a kánai menyegzőn mondott: „Tegyétek, amit Fiam mond!” A zarándokok teljes búcsúval járó pápai áldásban részesültek.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az alábbiakban közzétesszük Jakubinyi György érsek, örmény apostoli kormányzó a 488. csíksomlyói búcsún, 2015. május 23-án elmondott homíliáját.

Krisztusban kedves Testvéreim!

Az Úr Jézus nyilvános működését Galileában kezdi, mégpedig a kánai menyegzőn. Egy lakodalom alkalmával első csodáját végzi. Ott van a Boldogságos Szűzanya is ezen a lakodalmon. Azonban nem a vendégek között ül – a rokonságból való, ezért segíteni érkezett. De meghívták Szent Fiát is, aki ekkorra már – a nyilvános működés kezdetén – öt apostolt gyűjtött maga köré, úgyhogy ötödmagával érkezett a lakodalomba, ő már vendégként.

Abban az időben a lakodalom egy hétig tartott. S a Boldogságos Szűzanya, aki a konyhában segédkezik, észreveszi, hogy az ifjú pár, a násznép zavarban van, mert fogytán van a bor. Tudja, hogy Szent Fia a Szentlélektől van, Isten fia és az ő fia. Nem csodát kér tőle, hanem csak egyszerűen rámutat az emberi szükségletre. Odamegy Szent Fiához és azt mondja: „Nincs több boruk.” (Jn 2,3) Ez nem kérés, csak helyzetfeltárás, felmérés. De tudta, hogy Szent Fia valamiképpen kisegíti a bekövetkezendő szégyenből ezt az ifjú párt és a násznépet, hiszen ha nincs már mit adniuk a vendégeknek, nagy szégyen marad egész életükre a faluban. Nagyon érdekes választ ad az Úr Jézus: „Asszony, mi közünk hozzá, még nem jött el az én órám.” (Jn 2,4) Mai szemmel nézve, őszintén szólva, azt mondjuk, hogy egy jól nevelt fiútól nem ilyen választ várnánk…

De itt Szent János evangéliumáról van szó, ahol minden kijelentésnek nemcsak egy, hanem két vagy három természetfölötti, teológiai értelme is van. A lényeges, a kulcsszó eben: „még nem jött el az én órám”. Hát melyik az Úr Jézus órája? Szent János evangéliumának világában vagyunk, ahol az evangélium kezdetétől az Úr Jézus mindig erről az óráról beszél, „eljött az óra, és már majdnem itt is van” (Jn 16,32), majd amikor majdnem bekövetkezik, azt kéri: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez az óra, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.” (Mt 26,39) S ez az óra, az Úr Jézus órája: az ő kereszthalála és harmadnapi feltámadása, a megváltás órája, az új szövetség megkötése a kereszten, Szent Vére árán. Az ő kijelentésének teológiai, igazi mélysége az, hogy a Boldogságos Szűzanyának nincs még hatalma közbenjárni az emberekért Szent Fiánál, majd csak akkor, ha bekövetkezik az ő órája, vagyis megtörténik a megváltás.

A megváltás erejéből nyeri Szent Fiától a Boldogságos Szűzanya is minden közbenjáró hatalmát. Ezt úgy megérti a Szűzanya, hogy a János-evangéliumban az Úr Jézus órájáig, a kereszthalálig nem is szerepel, sohasem fordul elő többet a nyilvános működés alatt. A három szinoptikus evangéliumban még egyszer szerepel, de akkor sem szól semmit, csak a rokonság magával vonszolja „csaléteknek”, hogy győzzék meg az Úr Jézust, hogy jobb volna visszavonulni, mert államfőjét, Heródes Antipászt rókának nevezi, és veszélyben van. Úgy járhat, mint rokona, Keresztelő Szent János, aki bírálta államfője törvénytelen házasságát, s ezért kivégezték. Szent Jánosnál még ez a jelenet sem szerepel, de amikor az Úr Jézus a kereszten függ, újra megjelenik a Szűzanya, s attól kezdve ő lesz a kereszt alatt – a teológia merész nyelvezetével – a térden álló Mindenhatóság és minden kegyelem közvetítője, hiszen karjában tartja az Úr Jézust, a teremtetlen kegyelmet, a második isteni személyt, aki érettünk emberré lett, hogy megváltson és üdvözítsen.

Az „asszony” (Jn 2,4) megszólítás sem udvariatlanság. Persze, próbálták egyesek úgy magyarázni, hogy az Úr Jézus finoman „nagyságos asszonynak” nevezi az édesanyját, de ezt semmiképpen nem lehet feltételezni, mert ha ismerjük Szent János nyelvezetét, rögtön feltűnik nekünk, hogy evangéliuma ugyanazzal a szóval kezdődik, mint az egész Szentírás, Mózes öt könyve, a Teremtés: kezdetben. „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (Ter 1,1) és „Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige.” (Jn 1,1).

A zsinagógába járó hívő zsidó rögtön érezte ezt, amikor ezt hallotta, hogy új Szentírást ír az apostol, új Teremtés-könyvet. S hogyha újraírja a Teremtés könyvét, akkor az első ember és az első asszony helyett most az új ember és az új asszony szerepel Szent Jánosnál. Az új ember a kegyelemben új ember, a keresztény, akit az Úr Jézus megváltott. Az új asszony pontosan a Boldogságos Szűzanya, aki éppen úgy jött ki Isten teremtő kezéből, mint az első asszony, Éva, bűntelenül a szeplőtelen fogantatásban. S így megértjük azt, hogy az Úr Jézus asszonynak nevezi a Boldogságos Szűzanyát, jelezve azt, hogy most már itt van közöttünk az új asszony. S ahogy Éva, az első asszony, a halálnak az édesanyja volt, mert az első emberpár bűne átered az emberiségre, s ettől csak a Megváltó vált meg minket a keresztség szentségében, addig a Boldogságos Szűzanya az új asszony, aki kezében tartja a világ megváltóját, Krisztust, így minden kegyelem közvetítője, és ő lesz az élők édesanyja.

A Boldogságos Szűzanya tudta, hogy Fia szava nem elutasítás, mert bement a konyhába, és azt mondta a szolgáknak: „Tegyétek meg mind, amit mond nektek.” (Jn 2,5) Az Úr Jézus bemegy a konyhába, és szól, hogy a tisztulásra kikészített kővedrekből merítsenek vizet, és vigyék a násznagynak. Amikor a násznagy megkóstolja, a legfinomabb bort kóstolgatja, és csodálkozik, azt mondja, hogy minden normális lakodalmon kezdetben adják a jó bort, s amikor megrészegednek, akkor a rosszabb minőséget… Itt fordítva jártak el, és nem tudja, hogy honnan van ez a jó bor.

Amit a Boldogságos Szűzanya ott mondott a konyhában – „Tegyétek meg mindazt, amit fiam mond” – azt ismétli kétezer év óta minden jelenési helyen, és ez a mi kereszténységünknek is a lényege: megtenni azt, amire Szent Fia tanított bennünket. A Szentlelket is ezért küldte el pünkösdkor az Úr Jézus: „majd eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26), és bevezet a teljes igazságba. A Boldogságos Szűzanya felhívása – „Tegyetek meg mindent, amit fiam mond” – hangzik el a hiteles Mária-jelenésekkor is. Elhangzott Lourdes-ban, Fatimában, Banneux-ben, Beauraingben, Guadalupéban, és szűkebb hazánkban, a Kárpát-medencében, Máriapócson és Mátraverebély-Szentkúton, Csíksomlyón és Máriaradnán is. Nem várhatunk valami szenzációt a Mária-jelenésektől, hiszen a kinyilatkoztatás lezárult, mindent tudunk, ami szükséges az üdvösséghez. A Boldogságos Szűzanya, amikor magánjelenésekben üzen, elfelejtett igazságokat újít fel – „Tartsatok bűnbánatot, imádkozzátok a rózsafüzért” –, megadja újra a böjt értékét, amit kezdünk elfeledni, és ismétli, amit a kánai menyegzőn mondott: „Tegyétek meg mind, amit fiam mond”.

Az Úr Jézus szava: „Aki szeret engem, megtartja parancsolataimat” (Jn 14,15). S az utolsó vacsorán egyetlen ismertetőjegyet adott követőinek: „Arról fogják megismerni az emberek, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). Azóta másképpen nem tudjuk bizonyítani Isten iránti szeretetünket, csak a felebaráti szeretet gyakorlásával, mert az Istenember azonosítja magát a szükséget szenvedő embertárssal: „Amit egynek a legkisebbnek tesztek, nekem teszitek” (Mt 25,40). Olyan egyszerű és közérthető az, hogy csak szeretetünkkel, a parancsok megtartásával tudjuk kifejezni Isten iránti szeretetünket. Nézzük meg a gyermekeket! Azt, hogy szeretik a szüleiket, hogyan fejezik ki? Úgy, hogy szót fogadnak a szüleiknek. S mi Isten gyermekei vagyunk, s mint Isten gyermekei, azt, hogy mi szeretjük a Jóistent, úgy fejezzük ki, hogy szót fogadunk neki, vagyis betartjuk a parancsolatokat. Nem a pokoltól való félelemből, hanem szeretetből, mert „szeretet az Isten” (1Jn 4, 16).

A Szűzanyának ezt az üzenetét: „Tegyetek meg mindent, amit fiam mond”, ma, a 21. században és most, a csíksomlyói Szűzanya kegyszobrának 500. évfordulóján, a jubileumi Mária-évben, így foglalhatjuk össze: legyünk hűek őseink szent hitéhez és erényeihez, vagyis legyünk hűek katolikus keresztény szent hitünkhöz, legyünk hűek nemzetünkhöz és szülőföldünkhöz, és legyünk hűek anyanyelvünkhöz és anyanyelvi kultúránkhoz! Ez a három mind alapvető keresztény erény.

Legyünk hűek őseink szent hitéhez! Ez volt az első csíksomlyói búcsú jelszava is, ahogy a gyergyóalfalviak kőbe vésték a fohászt: „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!” Az 1566-os esemény pünkösd szombatján a hagyomány szerint a Tolvajos-tetői csata volt. De ha az nem is volt, valaminek kellett lennie, mert a székely nép megfogadta, hogy ha a Szűzanya megsegíti, és ősei hitében megmaradhat katolikusnak, ezen a napon minden évben hálából elzarándokol, és megköszöni ezt a csíksomlyói Segítő Máriának. Tudom, hogy vannak komoly történészeink, akik tagadják ezt a búcsú-eredetmagyarázatot, azt mondják, hogy az egész csak legenda, írásban csak kétszáz év múlva fordul elő, és így tovább. Viszont én kérdem azoktól, akik ezt tagadják, hogy mivel magyarázzák azt, hogy idén már 488-adszor jönnek el az ősök mai utódai, hogy az ősök fogadását teljesítsék, hogy hálát adjanak azért, hogy akkor pünkösd szombatján hűek maradhattak az ősök hitéhez? Mi történt azon a pünkösdszombaton, hogy arra a napra tették a fogadalmi búcsút, ami gyakorlati szempontból az egyik leglehetetlenebb nap? Pünkösd szombatján minden katolikus keresztény család igyekszik haza, vagy otthon marad, készül a másnapi főünnepre, hiszen karácsony, húsvét és pünkösd a mi három főünnepünk. És akkor ilyen napra tenni nemzeti fogadalmi zarándoklatot, amikor mindenki otthon szokott lenni, és otthon ünnepel… Ezt másképpen nem lehet megmagyarázni, minthogy azon a bizonyos pünkösdszombaton valami történt, aminek hatására székely népünk, amiért ősei szent hitéhez ragaszkodott és abban megmaradhatott, hálazarándoklatot szervezett, és fogadást tett.

Legyünk hűek nemzetünkhöz és szülőföldünkhöz is! Figyeljük mag a Szent Családot! Igaz, a Szent Család is külföldre menekült. Két éven át Szent József vendégmunkás volt Egyiptomban, és nemcsak vendégmunkás, hanem politikai menedékjogot is élvezett, mert Heródes király elől menekültek, a gyermeket mentették. De amikor elmúlt a veszély, hazatértek, s utána soha többet nem hagyták el a szülőföldet. Az Úr Jézus életében is ott van mindig a hazaszeretet. Látjuk azt is, hogy még Jeruzsálem fölött is sír, nemcsak azért, mert nem fogadják be a Messiást, nem ismerik föl a Megváltót, de nemzete zsidó büszkeségével nézett arra az épületre, amely a nép büszkesége volt, a jeruzsálemi templomra. Tudja és megjövendöli, hogy nemsokára romokban hever és kő kövön nem marad. Nem tisztem megítélni azt, hogy honfitársaim miért és mi címen, mi okból mennek külföldre, maradnak ott, és egyesek miért olvadnak be a vendéglátónak nevezett országba, a többségi nemzetbe. Egy azonban mindig ott marad a lelkünkön, külföldön is mindig elszavalják a Szózatot: „A nagyvilágon e kívül / Nincsen számodra hely, / Áldjon vagy verjen sors keze, / Itt élned, halnod kell.” Ezt külföldön is elmondják. De ennek az üzenete az, hogy itthon kell maradni, akármilyen körülmény között. És mi nem úgy mondjuk, ahogy a költő, hogy „áldjon vagy verjen sors keze”, mert hívő keresztény embert nem „a sors” áld vagy ver, hanem a szerető Atyaisten gondviselése kíséri életutunkat jóban és rosszban egyaránt, és akkor is, amikor úgy érezzük, hogy fedd minket, mint a jó szülő, aki figyelmezteti gyermekét, de azt is elfogadjuk az ő Atyai kezéből.

Legyünk hűek anyanyelvünkhöz! Ez minden embernek a joga. Az Úr Jézus életében nagyon tetszik nekem az, hogy nagyon ragaszkodott ahhoz az anyanyelvhez, amelyet ő is az édesanyjától tanult. Mint minden gyermeknek, az Istenembernek is az első gyermeki mosolya az édesanyjának szólott, a Boldogságos Szűzanyának. Az ő ajkairól leste és tanulta meg azt az anyanyelvet, amelyet még a kereszten haldokolva is használt. Amikor az Úr Jézus elmondja a 22. zsoltárt, halála pillanatában a kereszten, nem a zsinagóga liturgikus hivatalos holt nyelvén, héberül mondja, hanem édesanyjától tanult anyanyelvén, arámul: „Éli, Éli, lámmá szábáktáni?” – „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) Ennek a zsoltárnak a végső kicsengése a megszabadulás, annak a tudata, hogy Isten mindig megsegít.

Itt van a keblemen a csíksomlyói Szűzanya kegyképe. Ezt a miseruhát a częstochowai pálos kolostor, a csíksomlyói kegyhely testvérkegyhelye ajándékozta az 500. jubileum alkalmával, s majd a szentmise után a tartomány hivatalosan is átveszi az ajándékot. De felhívom a figyelmet, hogy a Boldogságos Szűzanya, aki itt szerepel az 500 éves kegyszobron, ugyanaz, akiről a Jelenések könyve szól: az új teremtés asszonya, a Napba öltözött asszony, fején tizenkét csillagból álló korona, lába alatt a sátán, mert az ősevangéliumban megjövendöli az Úr, hogy ő „széttiporja fejedet, te pedig a sarka után leselkedel” (Ter 3,14–15). A Szűzanya a sátántipró asszony, és éppen azért, ha oltalma alá menekülünk, segít nekünk megmaradni a hármas hűségben. Úgy, ahogyan a Szentleckében mondta Szent Pál: „az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28), s ehhez Szent Ágoston boldogan hozzáteszi: „etiam peccata – még a bűnök is”. A megbánt, meggyónt és feloldozást nyert bűnök is javunkra válnak, ezért húsvét éjszakáján, vigíliáján a diakónus elénekli az Exultetben, az öröménekben ezt a lehetetlenséget: „Ó, boldog bűn, mely ekkora megváltót érdemelt!”

A Szűzanya felhívása szerint maradjon a lelkünkben a mai búcsú hármas üzenete: maradjunk hűek szent katolikus keresztény hitünkhöz, maradjunk hűek szülőföldünkhöz, és maradjunk hűek anyanyelvünkhöz! Ámen.

* * *

Az idei búcsú jelmondata a következő volt: „Oltalmad alá futunk”.

A zarándokok abból az alkalomból részesültek teljes búcsúval járó, vagyis az ideigtartó büntetéstől, a „tisztítótűztől” megszabadító pápai áldásban, hogy idén 500 éves a csíksomlyói Mária-kegyszobor és ebből az alkalomból jubileumi Mária-évet hirdettek meg.

A hagyományosan pünkösdvasárnap előtti szombaton tartott zarándoklatra idén is százezrek érkeztek szerte a világból a csíksomlyói hegynyeregbe. 

Az idei csíksomlyói búcsún részt vett Áder János köztársasági elnök is feleségével, Herczegh Anitával.

Az eseményre a magyar kormány támogatásával felújították a Makovecz Imre tervei alapján készült Hármashalom-oltárt.

Fotó: MTI

Magyar Kurír