Jakubinyi György érsek, a Gyulafehérvári Főegyházmegye főpásztora április 29-én ünnepli püspökké szentelésének huszonötödik évfordulóját. A jubileum alkalmából az érseki iroda és Tamás József segédpüspök adott ki közleményt, melyeket az alábbiakban közreadunk.

Érsek úr nem óhajt semmilyen ünnepséget, méltatást az évforduló kapcsán. A püspökké szentelés helyén, a csíksomlyói kegytemplomban már bemutatta hálaadó szentmiséjét húsvét után, néhány osztálytársa jelenlétében, minden ünnepélyesség nélkül.

A püspökszentelés évfordulóján hálaadó szentmisét mutat be a gyulafehérvári székesegyházban.

Az ünnepségre senkit nem hívunk, de bárki részt vehet, szeretettel várjuk. Volt tanítványai, paptestvérek koncelebrálásukkal segíthetnek hálát adni jubiláló főpásztorunknak. Hozzanak magukkal albát és fehér stólát. Beöltözés után elfoglalhatják helyüket a presbitériumban.

A bevonuláson a főszékeskáptalan, a központi papság, a vendégek vesznek részt. A hálaadó szentmise időpontjáról értesítsék a híveket is, hogy aki részt szeretne venni, annak jusson tudomására ennek időpontja.

2015. április 29-én, a gyulafehérvári székesegyházban délelőtt 10 órától kezdődik a hálaadó, jubileumi szentmise.

A szentmisén nem lesz semmilyen köszöntés.

Déli 12 órától, a teológia Aula Magna termében díszgyűlésre kerül sor az Erdélyi Magyar Egyházirodalmi Iskola szervezésében. Ennek keretében hangzanak el a köszöntőbeszédek. Az ünnepség után szerény, alkalmi kínálkodásra is sor kerül.

Befejezésül érsek atya kérését tolmácsolom, amely a jubileumi emlékképen szerepel: „Püspökké szentelésem 25. évfordulóján kérem imáikat.”

Gyulafehérvári Érseki Iroda

* * *

Excellenciás és Főtisztelendő
Dr. Jakubinyi György
érsek úr püspökké szentelésének 25. évfordulója


Huszonöt éve annak, hogy 1990. április 29-én püspökké szentelték Excellenciás és Főtisztelendő Dr. Jakubinyi György érsek urat, főegyházmegyénk főpásztorát. Püspökké szentelése a csíksomlyói kegytemplomban, a Szűzanyát különösen tisztelő székely népünk e csodás helyén történt. Itt kapta a főpapi jelvényeket és a gyűrűt, amelyek az egyházmegyével és népünkkel való eljegyzésének jelei.

Az isteni gondviselés akkor úgy intézkedett, hogy ő legyen főmunkatársa Excellenciás és Főtisztelendő Bálint Lajos érsek úrnak, majd utódaként főegyházmegyénk főpásztora. Ebből a huszonöt évből négy évig mint segédpüspök szolgálta főegyházmegyénket, huszonegy éve pedig már mint főpásztor vezeti.

Számára könnyebb lett volna a tudományos élet világában maradni, amelyben tizennyolc évet töltött el a hittudományi főiskola katedráján…

Természetesen attól sem szakadt el teljesen, bizonyság rá megjelent könyvei, tanulmányai, cikkei és előadásai. Főpásztori tevékenysége azonban a tanáréhoz képest sokrétűbbé vált. A reábízott főegyházmegye igazgatása, minden gondja és problémája nehezedett vállaira.

Mai globalizálódó világunk egészen más kihívásokkal jelentkezik, mint korábban. Az elvándorlás, idegenben való munkahelykeresés megbolydult méhkashoz tette hasonlóvá vidékünket is.

Népünk drasztikus fogyatkozása elkeserítő jelenséggé vált. A kettős – nemzeti és felekezeti – kisebbségben élés minden hátránya súlyos teherként nehezedik az itt élőkre. Az önzésnek, a korrupciónak, szabadosságnak és hazugságnak légköre zsongja körül az emberek életét. Az elszegényedés nyomja rá egyre jobban bélyegét sokak életére…

Ilyen kihívások közepette kell a csatát megvívnia annak, aki nem felelőtlenül vállalja a vezetői szerepet. Ezt vállalta főpásztorunk is. Folytatja elődei megkezdett munkáját, az Egyháztól elkobzott javak, épületek, kultúrkincsek visszaszerzését, mert ez a harc még nem zárult le. Egyházi intézményeink újbóli kiépítése: iskolák, öregotthonok, szociális otthonok, tanulmányi házak létesítése, új templomok építése, régi templomok, egyházi épületek tatarozása, a lelkipásztorkodás korszerűsítése – azok a feladatok, amelyek kiemelkednek a mindennapok teendői közül.

A lelki megújulást szolgálta az 1996. esztendő húsvétján meghirdetett főegyházmegyei zsinat, amely – négyéves előkészület után – huszonkét dokumentumban vázolta fel azt az utat, amelyben főegyházmegyénknek sajátos erdélyi viszonyok között kell megélnie az evangéliumot az új évezredben.

Ugyancsak a lelki megújulást szolgálta a főegyházmegyénk alapításának ezredik évfordulójára meghirdetett millenniumi esztendő, amelyet 2009-ben tartottunk meg.

Amikor püspökké szentelésének huszonötödik évfordulóján köszönteni szeretnénk főpásztorunkat, és szeretnénk Istennek megköszönni, hogy személyében egy talentumokkal megáldott főpásztort adott nekünk, a Zsidókhoz írt levél szerzőjének szavaival kérlek titeket kedves hívek: „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok reájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válna javatokra.” (Zsid 13,17)

Érsek úrnak köszönjük eddigi felelősségteljes munkáját, és további tevékenységét odaadással támogatva arra kérjük a jó Istent, hogy áldja meg, adjon számára további erőt és sok-sok egészséget!

Ad multos annos!

Gyulafehérvár, 2015.

Tamás József
segédpüspök, általános helynök

Fotó: Maszol.ro

Magyar Kurír