NAGY SZENT VAZUL (Cesarea, 330 körül – 379. január 1.) miután a nyilvánosság előtt is hitre tért, szerzetessé lett. 364-ben szentelték pappá. Segédpüspök volt, majd a püspök halála után, 370-ben, Vazul lett az utódja. Szerzetesi szabályokat fogalmazott, melynek a szigorú fegyelem, a feltétel nélküli engedelmesség volt a lényege. Előkelő családból származott, mégis védelmezte a szegényeket. Szigorú aszkéta volt. Szociális intézményeket alapított: segélyező helyek, szálláshelyek, menedékek és otthonok, valamint különféle kórházak találtak helyet bennük. Az utókor Baszileiásznak, Vazul-intézetnek nevezte. Képzett szónok volt. Szentírást magyarázó homíliái ma is időszerűek. Vazul még ötven éves sem volt, amikor 379-ben meghalt.

"Tanulj, hogy rendíthetetlen és megingathatatlan légy!"

A bizánci Egyház halála napján, január elsején ünnepli Szent Vazult. Róma a 12. században ugyanezt a napot vette át, de a 13. században áthelyezték június 14-re, amely napon egy 9. századi martirológium szerint püspökké szentelték. Mivel erre semmi történeti adat nincs, 1969-ben január másodikára tették ünnepét, egy napra Nazianzi Szent Gergellyel.



NAZIANZI SZENT GERGELY (Arianz, 329 körül – 389 vagy 390) az írók és a költők védőszentje. Kiváló szónok volt. Jézus személyében egyszerre látta az isteni és az emberi természetet. Teológiai munkásságának csúcsa három isteni személy különbségének bemutatása.

Édesapja, az idősebb Gergely püspök szentelte pappá 361-ben, ezt Szent Gergely később „zsarnokságként” emlegette. Elmenekült otthonról és Vazulnál keresett menedéket. Vazul Cézárea püspöke lett és Szaszimában új püspöki székhelyet alapított, ide Gergelyt küldte püspöknek. Ám ő vonakodott „a cézáreai püspök malacait és tyúkjait” őrizni. A 381. évi zsinat konstatinápolyi püspökké nevezte ki Gergelyt. Fölmentését kérte, mivel ténykedése miatt ellenzéke támadt. Nagy gondot fordított az elesettek és szerencsétlenek istápolására, támogatta és védelmezte őket. Később visszavonult Arianzba, filozófiával, költészettel foglalkozott, levelezést folytatott. Itt született élete költeménye: a Himnusz istenhez. Jeromos szerint 389-ben vagy 390-ben halt meg.
1969-ben helyezték át az ünnepét május 9-ről január 2-ára.

Mindkettőjük életszentségét, hatalmas tudását és a keresztény tanításban való állhatatosságát magasztalja a szentmise Kezdőéneke:
Az igaz ember bölcsességet beszél, nyelve helyesen szól,
szívében Isten törvénye lakik.