Párizsi Szent Genovéva, aki a VI. század elején halt meg, a mai napig Párizs védőszentje. A legenda szerint a szent érintése gyógyító hatású volt, ezért csodatévő szentként tartják számon.

Szent Genovéva sok időt szentelt az elmélkedő imának, s hogy testén uralkodni tudjon, böjtölt és vezekelt. Környezete számára érthetetlen módon negyven éven át csak csütörtökön és vasárnap evett kevés kenyeret és főtt zöldségfélét, a többi napokon semmit. 55 évesen a püspök tanácsára vett magához néha tejet és halat. Emiatt sokan boszorkánynak tartották, de ő alázatosságával, tisztaságával és jótékonyságával megnyerte az embereket. Azt mondták róla, hogy mindig tizenkettedmagával van, s a tizenkét erényt értették ezen, amely szüntelenül megmutatkozott tetteiben: a hitet, a böjtölést, a türelmet, a nagylelkűséget, az egyszerűséget, az ártatlanságot, az egyetértést, a szeretetet, a fegyelmezettséget, a tisztaságot, az igazságosságot és az okosságot.

A legenda szerint többször megmentette Párizst a leselkedő veszélytől. Egyszer Attilától, a hun vezértől, egy másik alkalommal Aätiustól, a germánok és a gall-frankok pogány vezérétől, valamint akkor is, amikor a Kilderik és Syagrius (a római hatalom utolsó galliai védelmezője) közti háborúskodás során bekerítették Párizst, és minden utat elzártak az élelmiszer szállítás elől. Genovéva néhány hajónyi legénységet toborzott össze, és felhajózott velük Champagne-ba. Itt kenyérgabonát vásárolt, és vízi úton szerencsésen levitte az ostromlott városba.

Amikor Genovéva egy zarándokútján a tours-i Szent Márton bazilikához közeledett, a bejáratnál egy egész sereg megszállott rohant rá hangos kiáltozással, de nem történt baja. Máskor kezének érintésével gyógyította meg a szenvedőket. Laonban visszaadta egy már kilenc év óta béna fiatal lány egészségét. Hosszasan imádkozott, majd kezével megmelengette a merev tagokat, mire a béna felkelt és járt.
Legrégibb életrajza megörökít egy jelenetet, amely egy képben sűríti szentségének kisugárzó erejét. Egy viharos éjjelen Genovéva néhány társnőjével együtt Szent Dénes sírtemplomához zarándokolt. A szél eloltotta a többi nő fáklyáit és gyertyáit, Genovéva gyertyája viszont zavartalanul világított a sötétben. A művészek is fénnyel a kezében ábrázolják, egyik oldalán egy ördöggel, aki a lángra tör, másik oldalán pedig egy angyallal, aki megóvja azt.
Genovéva nyolcvanéves korában, 502-ben halt meg a hagyomány szerint január 3-án. Az apostoloknak abban a pompás templomában temették el, amelyet Klodvig és Klotild építtetett a Mons Lutetiuson. A későbbi századok folyamán a templomot többször átépítették, Genovéva sírja állandó zarándokhely maradt mindaddig, míg a forradalmárok fel nem dúlták. A Szent Genovéva templomot a francia forradalom idején alakították át a haza nagyjainak szánt temetkezési hellyé, amire az épület homlokzatán látható felirat is utal: „A nagy embereknek a hálás haza" ("Aux grands hommes la patrie reconnaissante"). Mirabeau volt az elsõ, akit ide temettek, majd Voltaire és Rousseau hamvai követték, és Pierre valamint Marie Curie volt az utolsó, akit ide hoztak.

Genovéva ereklyéit a közeli Saint-Étienne-du-Mont templomban őrzik. Mindmáig Párizs védőszentje.