Jeanne d’Arc , az„orléans-i szűz”, szent és francia nemzeti hős. A százéves háború idején vezette a francianép felszabadító harcát az angolok ellen. Ez a parasztlány, több meghatározó győzelmet aratott, de az egyházi törvényszék elítélte és 19 éves korában máglyán megégették boszorkányság vádjával. Mert bizony Isten kiválasztottja volt, aki látomásokat küldött neki.

Kirobbant a száz éves háború

1337-ben robbant ki a száz éves háború a francia trón körüli sorozatos viták miatt. A háború jórészt Franciaország területén zajlottak. Közben az angolok szétforgácsolták a francia gazdaságot. Az uralkodók és hercegek között is viszály dúlt, ment a széthúzás, de még a nemesség is megosztott volt. 1429 kezdetén Franciaország háromnegyede angol uralom alatt állt. Ráadásul 816 óta nem volt megkoronázott királya. Az angolok ostrom alá fogták Orleáns-t, ami az egyetlen független francia város volt a Loire vidékén. Ha az elbukik, akkor az angolok bekebelezhetik a maradék területeket és game over. Egyszóval Franciaország igencsak benne volt a lecsóban.

Jeanne Isten és a szentek hírnöke

1412 körül született Jacques d'Arc és Isabelle Romée lányaként Domrémy-ben. Átlagos parasztlány volt, aki szeretett táncolni. Jeanne elmondása szerint 12 éves korában 1424-ben volt az első látomása, amelyben egyedül volt egy mezőn és beszéltek hozzá. Amikor elmúlt a jelenség, örömében sírva fakadt. Úgy vélte Szent Mihály, Alexandriai Szent Katalin és Antiokheiai Szent Margit szólították meg és kérték arra, hogy űzze ki az angolokat és vezesse el a trónörököst Reimsbe a koronázásig. Egész életében tartottak ezek a csodás víziók, amelyek ellátták külső és belső harcaiban tanácsokkal és buzdításokkal. Merészen hangoztatta is, hogy látomásaiban maga Isten jelent meg és kérte, hogy szabadítsa fel hazáját az angol uralom alól.

Érkezik a felmentő sereg egy parasztlány képében

16 éves korában mondott egy jóslatot a hadiszerencse megfordulásáról Orléans közelében, ami miután bekövetkezett, a Vaucouleursban található helyőrség vezetője gróf Robert de Baudricourt, engedélyezte Jeanne-nak, hogy elmenjen Chinonba, hogy találkozhasson VII. Károllyal. Már ekkor férfinak öltözött, hogy álcázhassa magát a liliomtipró férfiak elől. Ez alatt Károly anyósa, Aragóniai Jolán kicsengetett egy felmentő seregre valót Orléanshoz. Jeanne a hadsereggel tartott lovagi felszerelésben, fehér páncélban, karddal, lóval, zászlóval. Ez az öltözet nem csak megbecsült személyét tükrözte, és ami jól jött a háborúban, de a táborban is megvédte őt az esetleg „éhes" katonáktól. De lényegében szüzességét kívánta megóvni és annyi szent, hogy egy páncélos, rövidre nyírt hajú hölgyet senki sem talál túl kívánatosnak.

Károly tanácsadói aggódtak, mi van, ha Jeanne nem igazhitű, hanem eretnek és boszorkány. Még a végén azt mondják majd, hogy a Sátán ajándéka volt a királysága. Ezért Károly gyorsan elrendelte a lány hitbéli lecsekkolását 1429 áprilisában Poitersben a vizsgálóbizottság „kifogástalan életűnek, hívő kereszténynek állapította meg, aki az alázat, becsület és egyszerűség erényeivel bírt."

1429. április 29-én érkezett meg Orléans ostromához. Jean d'Orléans, az orléans-i hercegi család megbízott vezetője kezdetben távol tartotta a nőt a haditanácstól, és nem értesítette őt, amikor a sereg harca ment. Ennek ellenére mégis ott volt a legtöbb tanácson és csatában. Különben társtisztjei nagyra becsülték őt, mint ügyes harcászt és sikeres stratégát. Még akkor is, amikor szigorúan megtiltotta nekik mindenféle káromkodást, paráznaságot és elűzte a táborból a kétes nőszemélyeket, akiket csodás lélekbelátó képességével azonnal kiszúrt.

Nő és hadvezér

1429. május elején sorra foglalta az erődöket. Saint Loup, május 4-én, Saint Jean le Blanc-t május 5-én, Saint Augustins-t május 6-án, a fő angol erődítményt a „les Tourelles"-t május 7-én. Szóval lényegében sikert, sikerre halmozott. A korabeliek az elkötelezettség hősnőjének tartották őt. Rá is szolgált, miután a nyakán eltalálta egy nyílvessző, de visszatért, hogy vezesse az utolsó rohamot.

Jeanne nemsokára meggyőzte VII. Károlyt, hogy II. Alençon János herceg mellett ő lehessen a hadsereg társparancsnoka. Továbbá engedélyt kért a királytól a Loire-völgy közeli hídjainak felszabadítására, ami egyébként szükségessé is vált a koronázás közeledtével. Végül július 16-án Reims megnyitotta kapuit. A koronázási ceremóniát a következő reggelen tartották.

Az Orléans alatt nyújtott teljesítményét látva a tábornokok, köztük Jean d'Orléans is a támogatóivá váltak. Alençon különösen hálás volt neki, hiszen miatta maradt életben, amikor Jeanne figyelmeztette egy készülődő tüzérségi támadásra. Ugyanebben a csatában Jeanne ismét demonstrálta, hogy jól dolgozik az őrangyala vagy legalábbis gumiból van, mert ismét túlélte, hogy egy kőből készült ágyúgolyó nekicsapódott a sisakjának, amikor egy létrán mászott felfelé.

Aztán szeptember 8-án kezdetét vette az angol fennhatóság alatt álló Párizs elleni francia támadás. Jeanne egy számszeríjból kilőtt nyíltól megsebesült a lábán, ennek ellenére folytatta a csapatok irányítását egészen a harcok végéig. Itt már komolyan eldobhatja az ember az agyát, hiszen mekkora lelki és fizikai erővel rendelkezett az a nő?! Tipikusan nem lehet lelőni... Ezt követően októberben bevette Saint-Pierre-le-Moûtiert és ezért nemesi címet kapott.

Elfogása és tárgyalása

Jeanne Compiègne-be ment a következő áprilisban, hogy védekezzen az angol és burgund ostrom ellen. 1430. május 30-án, amikor parancsot adott a visszavonulásra, bevállalta, hogy utolsóként hagyja el a csatateret, de a burgundok körbevették és egy íjász leszedte a lováról és fogságba esett. Egyébként szokás volt ebben az időben, hogy egy hadifoglyot kiválthatott a családja. Csakhogy Jeanne családját éppenséggel nem vette fel a pénz. Na de mi van a királlyal? A mai napig sok történész ítéli el (jogosan) VII. Károlyt, amiért nem tett Jeannért semmit. Aki többször is próbált megszökni, végül az angol kormány megvásárolta Fülöp hercegtől.

Az angolok diadalmenetben vitték Rouen városába, ahol mint boszorkányt vádolták be az egyházi hatóságnál. A Pierre Cauchon beauvais-i püspök és az egyházi törvényszék visszaeső eretnekség miatt elítélte. Jeanne belegyezett, hogy női ruhát visel, amikor esküt tesz. Szerencsétlen cserbenhagyott prófétanőt néhány nappal később molesztálták a börtönben. Emiatt újra férfiöltözetet vett fel, hogy védekezzen a molesztálás ellen. A megfélemlített, halálfélelemmel küzdő fiatalnő előbb nyilvánosan elismerte tévedését, bálványimádását és azt, hogy a Sátán szólt hozzá. Így csak életfogytiglanira ítélték volna, ámde ismét megjött a hitte visszavonta vallomását, miután a látomásban a szentek jól lecseszték, hogy gyenge és áruló.

1431. május 30-án küldték a máglyára, a Rouen-i Vieux-Marche-on. Utolsó szava Jézus neve volt. Miután a tűz kialudt, még égették el az összekotort maradványokat, hogy a teste tutira porrá legyen, így akadályozva meg bármiféle ereklye begyűjtését. Ami még maradt belőle, azt a Szajnába szórták.

A kicsit se kései felmentés...

1455-ben VII. Károly király felkérte III. Kallixtusz pápát, vizsgáltassa felül a szentszék döntését, mivel egy cseppecskét beárnyékolta hírnevét az a „tény", hogy koronáját egy elítélt eretnek segítségével szerezte. Az új eljárásban mily meglepő, de ártatlannak találták Jeanne-t és mártírrá nyilvánították 1456. július 7-én. Később 1909. április 11-én boldoggá, 1920. május 16-án pedig szentté avatták, Szent Johanna egyike Franciaország kilenc védőszentjének.

Jeanne d'Arc legendás alakká vált. A legfőbb forrásokat róla fennmaradt krónikák adják. Öt eredeti kézirat maradt fenn épségben a tárgyalásáról, amelyek régi irattárakban bukkantak fel a 19. században. A történészek dolgoznak a rehabilitációs tárgyalás iratanyagán, mely tartalmazza 115 felesküdött szemtanú vallomását és az eredeti francia feljegyzéseket a büntetőtárgyalás latin nyelvű átiratához. Különböző korabeli levelek is felszínre kerültek, amikből hármon megtalálható a „Jehanne" aláírás.