– Immár hatodik alkalommal kerül sor világméretű szentségimádásra és imára. Ezeket az alkalmakat úrnapja hetében, illetve Krisztus Király ünnepéhez kapcsolódóan hirdetik meg. Melyek a főbb tapasztalatok?

– A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülünk, és ez az egyik pillére a felkészülésnek. Úrnapja esetében egy eucharisztikus csodához kapcsolódó ünnepről beszélünk; Krisztus Király ünnepén pedig Krisztusról mint a világmindenség Királyáról énekeljük az 1938-as kongresszus himnuszában, hogy „Krisztus kenyér s bor színében Úr s király a föld felett”. Innen jött az ötlet, hogy a két, Eucharisztiához kapcsolódó ünnepünkön az egész világra kiterjedő szentségimádást tartsunk. Az idén már hatodszor szervezzük meg ezt a közös imát és egyre többen kapcsolódnak be. Tavaly Krisztus Király ünnepének előestéjén 54 országból csatlakoztak, 1118 helyszínről, a világ minden kontinenséről. Idén már ennél is több országból csatlakoztak eddig.

– Digitális térképet is használnak, mi ennek a lényege?

– A corpusdomini.iec2020.hu honlapon be tudnak jelentkezni templomok, hogy mikor és hol imádkoznak a 24 óra alatt, hiszen 24 órás imaláncot alkotunk. A mostani járványügyi helyzetre való tekintettel kibővítettük a lehetőségeket: otthonról is bekapcsolódhat bárki, egyszerűen úgy, hogy rákattint a honlapon az „otthonról csatlakozom” gombra, beírja a települését és az irányítószámát, és ezzel már jelentkezett is. Így mi tudjuk, hogy rá is számíthatunk ezen a napon. Nyilván szentségimádást nem tarthatunk otthon, de a közös imádságba bárki bekapcsolódhat.

– Mennyien csatlakoznak a szentségimádásokhoz?

– Erre nincs mérhető adatunk, de az biztos, hogy több tízezren imádkoznak ilyenkor együtt.

– Milyen lelki hatása lehet ennek?

– Említek egy-két példát. Kaptunk például visszajelzést Amerikából is. Egy atya írt, hogy csak ketten imádkoztak a templomban, de tudták, hogy rajtuk kívül milyen sokan vannak még szerte a világon, és ez hatalmas erőt adott nekik. Japánból írtak nővérek: olyan nagy élményben volt részük a közös szentségimádás során, hogy elhatározták, minden héten tartanak ilyet. Jézus mondta: ha ketten-hárman összejönnek az emberek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Most nem csupán ennyien, de sokkal többen imádkozunk. Él bennem egy kép, amely szerint a világ mintha az imádságon keresztül kötődne a Jóistenhez, és minél több szálon kötődünk hozzá, annál szorosabb lesz a kapcsolat Vele, annál jobban épül az Ő országa itt a Földön.

– Mennyiben lesz más ez a mostani világméretű szentségimádás a koronavírus-világjárvány miatt?

– Most annyiban lesz ez több, hogy otthonról is be lehet kapcsolódni személyes imával, ahogy az előbb is mondtam.

– „Minden forrásom belőled fakad” – hangzik a NEK mottója. Hogyan mutatkozik ez meg a mi életünkben? A közelmúltban olvastam a Szépséges Eucharisztia című könyvet, amelyben egyházatyák vallanak az Oltáriszentségről. Órigenész mondja: az őszinteség alapvető a szentségre törekvésben. Akik részesülnek az Eucharisztiából, azoknak tiszta szívvel és Krisztus teste, az Egyház építésére irányuló őszinte vággyal kell ezt tenniük. „Az áldozás a közösségben élés valódi vágyát feltételezi a testvérekkel az Úrban. Aki nem akar békességben élni a hívek közösségével, az ne közelítsen Isten oltárához.”

– Csak a személyes tapasztalatomat tudom megosztani. „Minden forrásom belőled fakad”:

az Eucharisztia a jóság, a szeretet, a béketűrés forrása. A szentáldozásban Jézust fogadjuk a szívünkbe, és Ő elhozza a békéjét, örömét.

Ha éppen feldúlt lelkiállapotban vagyok, és leülök egy óra csendes szentségimádásra, teljesen megbékélt lélekkel jövök ki, hiszen Jézus maga mondta: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és én felüdítelek titeket.” Jézus minden élet forrása, az örömé, a szereteté, a közösségünknek is Ő a forrása, nélküle semmit sem tudunk tenni. Innentől kezdve valóban minden tettünknek, gondolatunknak ő kell hogy a forrása legyen. Amit nélküle teszünk, nem biztos, hogy jó, sőt… Ha Ő vezet, akkor biztos, hogy nem járunk téves úton. A kongresszusnak ezért van minden napra tematikája.

Öröm, béke, szeretet, hűség, mind az Eucharisztiából fakad. Ha az Eucharisztiához hűek vagyunk, ezek gyümölcsként megteremhetnek bennünk.

– Hogyan viszonyul egymáshoz az akarat és isteni kegyelem? Ahhoz, hogy kövessük a mindennapokban a Lélek hangját, az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust, szükség van mindkettőre?

– A kegyelemmel együtt kell működni. Régi példa:

ha a templom egere megrágja az Eucharisztiát, attól nem lesz szent. Ha valaki csak egy ostyát vesz magához, annak nem lesz túl sok kegyelmi hatása. De ha készülök rá, hogy ez egy személyes találkozás Jézussal, akkor sokkal jobban átélem.

Profán hasonlattal élve, egy hullámlovas, ha hasal a deszkán, de nincs lendületben, akkor a hullám felemeli és otthagyja, ahol volt. Ha viszont készül rá, lendületben éri a hullám, akkor messze tud siklani rajta. Az Istennel való találkozásra is fel kell készülni, hogy a találkozás létrejöjjön, és ne csak valami felszínes dolog legyen. A Jóisten kegyelmének nincsen határa, Ő mindenkire úgy hat, ahogyan akar, de a mi együttműködésünk gyümölcsözővé teszi. Ez a kulcsa az egésznek: van szakramentalitás, kiszolgáltatjuk a szentségeket sokaknak, de a gyümölcsözősége nagyon sok esetben a felkészítésen és azon a személyen múlik, aki befogadja.

– Díszbe kell öltöztetnem a szívemet, ünnepnek tekintenem, ha megyek szentségimádásra?

– Érdekes kettősség, hogy készülök is, másrészt pedig úgy mehetek Jézus elé, ahogy vagyok. A szentségimádásban azon kívül, hogy kifejezem az iránta való hódolatot és imádást, kérhetem, hogy adja meg mindazt, amire szükségem van. Töltsön be szeretetével, ha az enyém már elfogyott. Ez a szentáldozásra is igaz, és a szentségimádásra is. Szoktam kérni:

Jézus alakítsd szívemet, a Te Szent Szíved szerint, és töltsd be a te szereteteddel.

– Ferenc pápa többször beszélt arról, hogy nekünk, keresztényeknek nemcsak be kell engednünk Krisztust, hanem ki kell vinnünk a világba az Ő határtalan szeretetét.

– Ferenc pápa szinte naponta elmondja, hogy nyitnunk kell a perifériák felé, ki kell lépnünk a templom falai közül. Ez a mostani járványhelyzet talán ebben is segített, hogy bár a templomok zárva voltak, de az online tér megnyílt. Sok atya mondja, hogy az online közvetített szentmiséket sokkal többen nézték meg, mint amennyien jelen szoktak lenni fizikailag a templomokban. Persze a kettőt nem lehet egy lapon említeni. A mostani helyzetnek köszönhetően új módon léptünk ki a falakon kívülre, de ez nem helyettesíti a templomban megélt élő közösséget.

– Beszélgetésünk elején említette, hogy úrnapja ünneppé nyilvánítása egy eucharisztikus csodához kapcsolódik. Az egyik legfontosabb katolikus ünnepről van szó, mégis, kevésbé él benne a köztudatban.

– Úrnapja eredete két szálra vezethető vissza. Az egyiket Belgiumhoz köthetjük, a másikat Olaszországhoz. 1209-ben Lüttichi Szent Juliannának volt egy látomása: látta a Holdat, de az nem volt teljes. Jézus azt kérte tőle, hogy az egyházi ünnepkörben legyen az Ő testének és vérének külön ünnepe. Ez először Belgiumban terjedt el, majd később, a bolsenai eucharisztikus csoda hatására döntött úgy IV. Orbán pápa, hogy az egész Egyház ünnepe legyen. A bolsenai eucharisztikus csoda leírása megtalálható a miracolieucaristici.org oldalon, ahol további 170 eucharisztikus csodáról is olvashatunk (hatvanról magyar nyelven is). A pápa a csoda után megbízta a domonkos rendi Aquinói Szent Tamást, korának legnagyobb teológusát, hogy alkossa meg az ünnep zsolozsmájának és miséjének szövegeit. Ekkor született a Tantum ergo sacramentum szentségi énekünk. Az úrnapjának nagyon szép, látványos elemei vannak, például a körmenet. Több településen virágszőnyegeket készítenek az Úr Jézusnak. Máshol virágszirmokat szórnak Jézus elé. Nagyon szép kifejezése ez a szeretetnek, tiszteletnek, hogy Jézusért mindent odaadunk. Kimegyünk az utcára, és tanúságot teszünk arról, hogy „Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett”. Ezért lenne fontos, hogy megértsük, mekkora kincsünk és mennyire mélyen életünk forrása az Eucharisztia.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír