Érthetetlen számunkra Jézus halála. A „miért”-re ugyanis nem a mi gondolataink elégtelenek, még az ég angyalai számára is felfoghatatlan. Jézusban ugyanis az Isten testesült meg. S hogy Isten mit gondolt, miért menet bele abba a megtestesülésbe és felvett emberi természetbe Jézus által, aminek végén ez a szenvedés és halál van, annak egyedül Isten a tudója. S Jézus emberi gondolatai is nagyrészt rejtve vannak előttünk, hogy milyen lelkületben vállalta fel Istennel való egységében és az Isten akaratának engedve ezt.
Érthetetlen számunkra Jézus halála. Mert mást vártak, mást vártunk és sokszor mást várunk. A zsidók győzedelmes messiást vártak, aki kiűzi a rómaiakat s ehelyett a császár helytartója kivégeztette Jézust. A virágvasárnapkor bevonuló hívek azt várták, hogy a főpap elfogadja Jézust és Jézus által beteljesedik és megújul a hitélet. A főpap azonban eretnekként elítélte és kiközösítette Jézust és nem változott semmi, s a „régi emberek” gúnyolódva mentek el a kereszt mellett. A zsidó istenkép mindig az erős és megközelíthetetlen Istenben hitt, akivel ha szövetségben van az ember akkor az hosszú életet és bőséget ad az embernek. Felfoghatatlan számukra Isten erőtlensége a kereszten és az, hogy Jézus így hal meg. Ha Jézus valóban Isten Fia és a messiás, akkor pedig felfoghatatlan számukra az ő ártatlan halála, mint ahogy sokan nem tudták feldolgozni a holokausztban lemészároltak halálát és megtagadták tétlen Istenüket, vagy elveszítették sokan a hitüket a mindenható, erős Istenben. Az iszlám hit alapítója, Mohamed sem tudja elfogadni még azt sem ha Jézus nagy prófétaként hal meg ártatlanul, ilyen szenvedések közepette. Ezért a koránban az maradt fel – kiskapuként – hogy biztos nem is Jézust feszítették keresztre, hanem valaki mást. S vajon a súlyos tragédiáinkban nem bennünk is a bőség Istene elleni lázadás szólal meg: „Miért engedi meg Isten a sok szörnyűséget, Hol van az Isten?” A bölcsességet kereső görögök számára és a helyes életet kereső gondolkodók számára is érthetetlen Jézus halála. A közember le is szűri a gyakorlati bölcsességet. „Légy jó, s beverik a fejed”; s bizony úgy tisztelik sokan távolról ezért Jézus halálát, hogy ilyen őrült, önvédelemtől, öngondoskodástól mentes halálba menetet senki nem akar magának. Tiszteletre méltó persze ha valaki valamilyen ügyért, valakiért meghal, de csak távolról tiszteljük, mi jobb életet akarunk magunknak és szeretteinknek. Ezért Jézus halála, mint a többi ártatlan áldozaté a világban rettenetet kelt szörnyűségével, de – Istennek hála – remélhetőleg sosem megtapasztalt szörnyűség. A mai jóléti kapitalista világtól pedig, ahol sokszor a minden a kényelem, s az önkényeztető önszeretet és ahol a saját jogok fontosabbak a szeretet előjogánál idegen a szenvedés és főleg a másokért való szenvedés.
Érthetetlen számunkra Jézus halála amiatt is ahogy a keresztény áldozati teológiát félreértik sokan. Az Isten haragszik, s fel akarja áldozni saját fiát, s akkor nyugszik meg ha Fia kiontott vérét látja? Milyen Isten az ilyen? S Jézus ahogy feláldozza magát, mint áldozati bárány, az szinte már öngyilkosságnak tűnik.- Valóban, ebben az Istenben én sem hiszek. De Istenben aki a Szeretet, abban igen. Az esztergomi szemináriumban papnövendékként készülve hivatásomra, rácsodálkoztam egy nagy folyosói keresztre, amelynek fáján, Jézus feje fölött egy felirat állt: „Így szerette isten a világot”. A kereszthalál a a szeretet önátadása. Sajnos a mai világunkban, ahol az elköteleződés, a hűség, a teljes önátadás jóban-rosszban, mindhalálig, halálos komolysággal igen ritka. Nem ez a trend. Nem is képesek rá sokan, nem is értik, s nem hiszik, hogy van ilyen, mert minden változik, sok a válás, s az ember gyarló és bűnös. Érthetetlen tehát Jézus szinte makacs odaadottsága Istennek, hogy Istennel tart még e halálba is, s odaadottsága, hogy szeretem az embereket, akkor is ha megölnek. Felfoghatatlan az Isten szeretete ahogy visszatartja erejét, hatalmát és csak szeret, mindenáron szeret mindhalálig szeret Jézusban. Érthetetlen azaz felfoghatatlan számunkra ilyen értelemben Jézus istenségének és emberségének egyoldalú, hűséges, végletekig menő szeretete az emberek felé, hogy egyszerűen bármit teszünk, nem szűnik meg szeretni minket! S Jézus istenségével egyesülve magába szívja szeretettel a világ összes szenvedését ártókét és áldozatokét, Isten személyválogatás nélküli szeretete szerint. Ez a bűnök, betegségek, halál és a vajúdás magára vétele Jézusban. Így lehet lassan megérteni, hogy reményünk Isten szeretete – ami Jézus emberségéhez hasonlóan – minden embernek erőt adhat még legsötétebb szenvedésében és halálában is, s példánk Jézus emberi szeretete, hogy emberfeletti módon tudjunk mi is szeretni, ha Istenhez hűek maradunk, belé kapaszkodunk, s ő azzá alakít minket, aki a szeretet embere.
Érthetetlen számunkra Jézus halála a maga teljességében a feltámadás és a mennyország nélkül. Ha csak a földön élő emberket szeretné Jézus és minden földi szeretet a halálban végleg véget érne, akkor Jézus kereszthalála csak az emberhez méltó szeretetre segíthetne minket. De Jézus halálával a Mennyei Atyához is indult, s így nekünk is Jézus istenemberi szeretetének elfogadása és Jézus emberi szeretetének követése, nem csak azért fontos, hogy mit hagyunk magunk után, hanem magunk és embertársaink örök sorsa szempontjából is döntő. Megérthetjük így Pál szavait szeretethimnuszából, hogy „a szeretet nem szűnik meg sohasem”, Jézus szavait „gyűjtsetek kincset a mennyben”, s felelősségünk abban, hogy az embereket a szeretetlen vagy tökéletlen szeretetből a jóra segítsük és a keskeny ösvény útján a mennybe segítsük személyes példánkkal és szeretetünkkel.
Add Uram, hogy keresztedre tekintve, hódoljak istenemberi szereteted nagysága előtt, s elfogadjam azt, hagyjam hogy átalakítson egem a szeretetet krisztusi emberévé! Add uram, hogy sírban nyugovásod megértesse velem halandóságom, a szeretet kis és nagy halálait vállalva el tudjak nyugodni Isten kegyelmében, s ki beteljesítetted sírban nyugovásoddal a nyugalom napját (a szombatot) én is megtartsam a nyugalom napját most Nagypéntek beköszöntével, Nagyszombat csendjével, s majd szent feltámadásod ünneplése után minden vasárnap el tudjak nyugodni a vasárnap Úr napjában hagyva , hogy Isten éljen bennem, míg én kiszolgáltatva magam az Ő kegyelmének mozdulatlanul tűröm, hogy azt tegyem velem amit csak akar. Merjek teljesen kiszolgáltatott lenni Isten szeretetének és kegyelmének, mint Jézus holttestében, s mint ahogy majd a nagyszombati átváltoztatáskor újra rácsodálkozhatunk, hogy a kenyér és bor hagyja mozdulatlanul, hogy emberek kezei mozgassák s Isten kegyelme átváltoztassa. Sírban nyugovásod legyen Uram legyen megállítóm: ne az én cselekvésem, ne az én akaratom, ne az én életem legyen, hanem a te kegyelmed által adott élet legyen énbennem, s minden embertestvéremben! (Szabó Oszkár, vásárosdombói plébános írása)