A városra zúduló heves esőben is várakozók tömege fogadta Ferenc pápát, amikor február 25-én, vasárnap délután megérkezett Róma Ponte Mammolo negyedében a Szent Geláz-plébániára.

A modern templom a nevét a város egyik régi püspökéről, Szent Gelázról (Gelasius) kapta, aki 492 és 496 között vezette Róma keresztény népét. Ferenc pápa szabadon fogalmazott homíliájában a mindig ránk figyelő Jézusra utalt, aki soha nem hagy el bennünket a megpróbáltatás idején, szavának figyelmes meghallgatására pedig maga a mennyei Atya figyelmeztet bennünket. A templomban a hívek között foglalt helyet a római Rebibbia börtön néhány egykori fogvatartottja, és páran, akik feltételes szabadlábon vannak. A szentleckét egy vak hívő olvasta fel, a liturgikus zenét pedig a plébánia saját együttese szolgáltatta.

Ferenc pápa a Jézus színeváltozásáról szóló napi evangéliumi szakaszhoz fűzte szavait. Jézus a hegyen dicsőséges, ragyogó, győzedelmes formában mutatja meg magát a három apostolnak, azért, hogy felkészítse őket a rájuk is váró szenvedésre, illetve hogy jelezze nekik, milyen sors vár rájuk a kiállott megpróbáltatás után. A kereszt botránya révén nem érthették volna meg őt, hiszen ők egy, a csatában győztes megváltót vártak, aki mindig diadalmaskodik. Jézus útja azonban egy másik út, amelyen a végső győzelem megaláztatáson, a kereszt megaláztatásán vezet keresztül. 

A Tábor hegyén az Atya szózata – „Ez az én Fiam, őt hallgassátok!” – egyszerre utal Jézus emlékezetére és szava hallgatásának parancsolatára. A hallgatás útja biztos út, ahol időnként, főként a nehézségek közepette meg kell állni, és ekkor meg kell kérdezni magunktól: „Mit is mond most nekem Jézus?” Számíthatunk ugyanis arra, amit Mária a kánai menyegzőn mondott: „Tegyétek azt, amit mond!” – vagyis Jézus nekünk is jelzi a szándékát. Életünk során mindig, rendszeresen meg kell állni, hogy meghallgassuk Jézust, akár örömben és egészségben, akár bánatban és bajban. Ő biztosan szólni fog hozzánk, és jelzi, hogy mit tegyünk. A mostani nagyböjtben ezzel a két dologgal menjünk tovább: a megpróbáltatás során emlékezzünk Jézus dicsőségére, ami ránk is vár; valamint figyeljünk rá, mit mond Jézus az evangéliumban és a liturgia során, mert ő szól hozzánk a szívünkön keresztül – kérte a pápa.

A szentmise végén Giuseppe Raciti plébános megköszönte a Szentatyának azt a lakást, melyet ajándékba adott annak a családnak, melynek a háza egy tűzvész során leégett. Ferenc pápa a látogatás után külön köszönetet mondott azoknak, akik nem fértek el a templomban, és kint, a zuhogó esőben kivetítőkön követték az eseményt. Tréfásan azt mondta, hogy ha az Északi-sarkon plébániát nyitnának, ők akár ott is lehetnének egyházközségi tagok, mert a hidegben való várakozás során már hozzászoktak a sarkvidéki időjáráshoz.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

A városra zúduló heves esőben is várakozók tömege fogadta Ferenc pápát, amikor február 25-én, vasárnap délután megérkezett Róma Ponte Mammolo negyedében a Szent Geláz-plébániára.

A modern templom a nevét a város egyik régi püspökéről, Szent Gelázról (Gelasius) kapta, aki 492 és 496 között vezette Róma keresztény népét. Ferenc pápa szabadon fogalmazott homíliájában a mindig ránk figyelő Jézusra utalt, aki soha nem hagy el bennünket a megpróbáltatás idején, szavának figyelmes meghallgatására pedig maga a mennyei Atya figyelmeztet bennünket. A templomban a hívek között foglalt helyet a római Rebibbia börtön néhány egykori fogvatartottja, és páran, akik feltételes szabadlábon vannak. A szentleckét egy vak hívő olvasta fel, a liturgikus zenét pedig a plébánia saját együttese szolgáltatta.

Ferenc pápa a Jézus színeváltozásáról szóló napi evangéliumi szakaszhoz fűzte szavait. Jézus a hegyen dicsőséges, ragyogó, győzedelmes formában mutatja meg magát a három apostolnak, azért, hogy felkészítse őket a rájuk is váró szenvedésre, illetve hogy jelezze nekik, milyen sors vár rájuk a kiállott megpróbáltatás után. A kereszt botránya révén nem érthették volna meg őt, hiszen ők egy, a csatában győztes megváltót vártak, aki mindig diadalmaskodik. Jézus útja azonban egy másik út, amelyen a végső győzelem megaláztatáson, a kereszt megaláztatásán vezet keresztül. 

A Tábor hegyén az Atya szózata – „Ez az én Fiam, őt hallgassátok!” – egyszerre utal Jézus emlékezetére és szava hallgatásának parancsolatára. A hallgatás útja biztos út, ahol időnként, főként a nehézségek közepette meg kell állni, és ekkor meg kell kérdezni magunktól: „Mit is mond most nekem Jézus?” Számíthatunk ugyanis arra, amit Mária a kánai menyegzőn mondott: „Tegyétek azt, amit mond!” – vagyis Jézus nekünk is jelzi a szándékát. Életünk során mindig, rendszeresen meg kell állni, hogy meghallgassuk Jézust, akár örömben és egészségben, akár bánatban és bajban. Ő biztosan szólni fog hozzánk, és jelzi, hogy mit tegyünk. A mostani nagyböjtben ezzel a két dologgal menjünk tovább: a megpróbáltatás során emlékezzünk Jézus dicsőségére, ami ránk is vár; valamint figyeljünk rá, mit mond Jézus az evangéliumban és a liturgia során, mert ő szól hozzánk a szívünkön keresztül – kérte a pápa.

A szentmise végén Giuseppe Raciti plébános megköszönte a Szentatyának azt a lakást, melyet ajándékba adott annak a családnak, melynek a háza egy tűzvész során leégett. Ferenc pápa a látogatás után külön köszönetet mondott azoknak, akik nem fértek el a templomban, és kint, a zuhogó esőben kivetítőkön követték az eseményt. Tréfásan azt mondta, hogy ha az Északi-sarkon plébániát nyitnának, ők akár ott is lehetnének egyházközségi tagok, mert a hidegben való várakozás során már hozzászoktak a sarkvidéki időjáráshoz.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír