Augusztus6-án:..........A színeváltozás nem más, mint Jézus isteni dicsőségének felragyogása emberi testében, még a feltámadás előtt a Tábor hegyén. A Szentírás a színeváltozást nem Jézus Krisztus misztikus élményeként, hanem a tanítványoknak adott kinyilatkoztatásként írja le. Hatására megvilágosodott számukra Jézus rejtett isteni méltósága. A színeváltozás fontos mozzanatai a ragyogó fény, Mózes és Illés megjelenése, felhő, az Atya szózata. A felhő az Ószövetségben is Isten jelenlétének szimbóluma, az Atya szózata a felhőből Jézus keresztségére emlékeztet: Jézus Krisztus a szeretett, az egyetlen Fiú. Az „őt hallgassátok" parancs Jézust prófétának tekinti, akire hallgatni kell. Mózes és Illés megjelenése szintén Jézus Krisztus messiási igazolása: ők képviselik a „törvényt és a prófétákat", tehát az egész ószövetségi tanítást és jövendölést. Krisztus arcának ragyogása és ruhájának fehérsége emlékeztet arra, hogy földi alakja ellenére is égi lény, sőt arra, hogy ő az Emberfia, aki égi magasságokba emelkedik (Dán 7,13).
A színeváltozás ünnepét Keleten már az 5. században ünnepelték. A római katolikus szertartásban erre a napra helyezték a bab- és borszentelést, mely a pogány vinalia rustica szertartásának örökébe léptetett. Az áldás az Alpokon innen is elterjedt, de a bab megszentelése már kimaradt belőle. III. Callistus pápa a nándorfehérvári győzelem emlékezetére 1457-ben az egész Egyházban egyetemessé tette az ünnepet.
Magyarországon az Érdy-kódexben "Úr szine változatja", a Müncheni kódex naptárában "Úrnak megváltozása" kifejezésként szerepel. Helyi ünnepként már a Szelepchényi-, majd a Pray-kódex misenaptárában, de későbbi liturgikus könyveinkben is megjelenik az ünnep. A nándorfehérvári győzelem hőse, Kapisztrán Szt. János révén a ferencesek sajátjuknak is tekintették az ünnepet. A színeváltozás napját 1493-ban az esztergomi tartományi zsinat parancsolt ünnep rangjára emelte.
Nagykátai hiedelem szerint ezen a napon kapja meg színét a szilva és a szőlő. Szegedi, kiskunfélegyházi és kunszigeti hagyomány szerint ezen a napon kezd a szőlőfürt tarkulni, hiszen az isteni szőlőtő is most változott el a Tábor hegyén színében. Egy korán érő szőlőfajta sióagárdi neve úrszíneváltozási szőlő.
A görögkatolikus egyházban is gyümölcsszentelést tartanak e napon. A hegyaljai hívek régebben körmenetben vonultak a hegyekre. A megáldott gyümölcsöt aztán szétosztják a hívek között. A bodrogkeresztúriak apró ládában nagy gonddal nevelnek tőkéket az ünnepre, és elviszik a templomba a pap számára.
Szólás is kialakult az ünneppel kapcsolatban: "Urunk színeváltozása után feketedik már a tarló, fehéredik az arató." (Azaz felszántják a tarlót, az aratás idején ugyancsak megbarnult gazda pedig kezdi rendes arcszínét visszanyerni.)