A Szentek Ügyeinek Kongregációja rendes ülésén, amelyet január 17-én tartottak, a bíborosok és püspökök pozitív véleményt adtak Isten szolgája Vándor József magyar származású kubai misszionárius ügyében, és elismerték, hogy hősiesen gyakorolta a keresztény erényeket.

Vándor József Dorogon született 1909. október 29-én, és a kubai Santa Clarában halt meg 1979. október 8-án.

Először mérnöki jövőt álmodott magának, de amikor eljött az ideje, hogy végleges döntést hozzon, elfogadta a szerzetesi és a papi hivatást. 1927. augusztus 2-án kezdte meg a szalézi noviciátust. 1932-ben Olaszországba utazott, hogy elvégezze teológiai tanulmányait, és Wechről Vándorra változtatta vezetéknevét.

1936. július 5-én szentelték pappá, és még ugyanabban az évben, szeptember 1-jén elindult a Nagy-Antillák felé, és ott is maradt egészen a haláláig.

A hívők gyülekezetét szolgálta különböző helyeken, így életének utolsó 25 évében Santa Clarában (1954–1979). 1958-ban, a Santa Claráért vívott csata közben – amely különös jelentőséggel bírt az 1959. január 1-jén Castro győzelmével  végződött kubai forradalom idején – a szerzetes az életét kockáztatta, hogy közvetítsen a szemben álló felek között és gondoskodjon a fegyverszünet betartásáról. Hála neki, sokan menekültek meg a haláltól.

Élete során sokat szenvedett különböző betegségektől, mint például a tuberkulózis, a stroke, a hepatitisz és az ízületi gyulladás, de mindezt panasz nélkül tűrte.

Vándor József számos lelkipásztori és oktatási kezdeményezése miatt papi példaképként szolgál az új evangelizáció időszakában. A hívek a buzgó plébánost, a keresett gyóntatót tisztelték benne, aki betegsége ellenére önzetlenül látogatta a többi beteget.

Szalézi szerzetesi életét, amelyet nehéz körülmények között töltött, még tovább súlyosbította a hatvanas években az egyre növekvő egyházellenesség Kubában. Vándor atya a mai napig jel a karibi szigetország lakossága számára, ahol szentségének híre élő, különösen a Santa Clara-i egyházmegyében.

Magyarként képes volt megérteni a kubai nép reményeit, félelmeit és elvárásait. Kuba számára Vándor atya „az igazság és a remény hírnöke”, a béke embere. Tudta, hogyan kell megőrizni a hit magját és a szalézi karizmát a nagy kihívások közepette, amelyekkel szembesült az Egyház, tanúságot téve nagy hitéről és rendíthetetlen reményéről.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

© Híreink csak a szerkesztőség engedélyével, „