Geraszimosz az 5. század elején született a kis-ázsiai Lükiában.^[1] A Geraszim név jelentése ajándékozó, tiszteletreméltó (geraszmiosz). Fiatalon remeteéletre adta magát és 451-ben Palesztinába ment, ahol a Jordán partján telepedett le.^[1] Kezdetben a monofizitizmus híve volt.^[1] Később az a sejtése támadt, hogy htáha tévedésben él, ezért felkereste Nagy Szent Euthümioszt, aki felvilágosította a keresztény hit lényegéről.^[1]

A legszigorúbb remete életre vállalkozott. Mivel sokan csatlakoztak hozzá, Jerikó városa közelében laurát, remetetelepet alapított 70 egymás mellett lévő remetelakással.^[1]

Geraszimosz élete végén a pártoskodó világban az igaz hitnek, Jézus Krisztus istenségének és emberségének lett hitvallója. 475. március 4-én elszenderült az Úrban.^[1] Keleten és Nyugaton egyaránt tisztelik.

Geraszim hitvalló a súlyos betegek és haldoklók pártfogója. Oroszlánnal szokták ábrázolni.

Szabályzatát egy Ciril nevezetű szerzetes rögzítette.^[1] A remeték hetenként öt teljes napot, hétfőtől péntekig remetecellájukban töltöttek.^[1] A cellában nem volt sem ágy, sem szék, sem asztal.^[1] Az időt odabent imádsággal, elmélkedéssel és önmegtagadással töltötték, keveset aludtak, és egyáltalán nem beszéltek ezalatt egymással.^[1] Táplálékuk kenyér, víz és datolya volt.^[1] Az ötnapos magányt szombaton és vasárnap a központi épületben tartott közös istentisztelet, közös étkezés, lelkibeszélgetés és a Jordán parti séta váltotta föl.^[1] Geraszimoszról azt is följegyezték, hogy a böjtiidőben az oltáriszentségen kívül nem vett magához ételt.^[1] Illés próféta nyomdokain haladt, aki magához véve az angyaltól kapott kenyeret, annak erejében 40 nap és éjjel vándorolt a pusztaságban egész az Isten hegyéig.^[1]

Életrajzírói feljegyezték, hogy a Jordán menti megtelepedésétől egy oroszlán volt Geraszim hűséges társa, melynek tövistől elfertőződött lábát meggyógyította.^[1] Geraszimosz elátta eledellel az oroszlánt, de halála után, a megszelídült oroszlán mástól nem fogadott el ételt, és hangjával jelezte, hogy más próbálja etetni.^[1] A remetefőnök ekkor kivezette a jámbor állatot Geraszim sírjához, ahol ő maga térdre-borulva sírni és imádkozni kezdett, az oroszlán megértette, miről van szó.^[1] A hálás állat földre vetette magát, a göröngyökhöz verte fejét, s nem távozott jótevője sírhantjáról, míg csak ki nem múlt.^[1]