Alig volt tíz éves, amikor a toszkán nagyherceg udvarába került apródnak. Ott megtanulhatott mindent, ami akkoriban társadalmi rangjához szükséges volt: udvari viselkedést és fellépést, a klasszikus és élő nyelveket. Megtartottak minden egyházi előírást, de az udvar valójában távol állt a keresztény lelkiségtől. Alajos kora szerint még gyermek volt, amikor elhatározta, megőrzi függetlenségét, nem engedi, hogy környezete magával ragadja. A firenzei Angyali Üdvözlet-templomban fogadalmat tett: nem alkalmazkodik környezetének szelleméhez, hogy szabad maradjon Isten számára. Életmódja állandó tiltakozás volt az udvari körökben uralkodó visszaélésekkel és bűnökkel szemben. Mivel ezek száma nem volt csekély, nem lehet csodálkozni, hogy az ő másfélesége föltűnt, sőt kihívásként hatott.

1581-ben Alajost apródként Máriának II. Miksa feleségének udvarába rendelték, aki spanyol hazájába készült visszatérni. Alajos szülei és testvérei vele együtt hajóztak a tengeren. Spanyolországban be akart lépni a jezsuita rendbe, és ezzel hosszú küzdelem kezdődött apjával, aki a szerzetességet azonban kevésnek találta elsőszülötte számára. 

1585. november 2-án Alajos ünnepélyesen lemondott összes jogáról, és a trónöröklést Rudolf öccsére ruházta. Nem volt véletlen, hogy halottak napját választotta, mert valóban meghalt ennek a világnak. Két nap múlva Alajos már úton volt Róma felé, hogy ott megkezdje próbaévét. Néhány hónappal később apja haláláról értesült.

Tanulmányi éveit súlyos családi bajok zavarták meg, szükség volt a legidősebb testvér tanácsára és segítségére. Rudolf öccse, a családi tanács által elhatározott házassági ajánlatot semmibe véve megszöktetett egy polgári származású leányt, és titokban feleségül vette. Alajos alig bírta rávenni, hogy vállalja, azaz hozza nyilvánosságra a megkötött és érvényes házasságot, és ezzel szüntesse meg a törvénytelen együttélés botrányát. Eközben Rudolf a mantovai herceggel Solferino birtoklásáért pereskedett. A viszályt azonban nem sikerült rendezni. A mantovai herceg anyja azt javasolta, hogy Alajos legyen a döntőbíró. A rend általános főnöke elfogadta az ajánlatot. Az, hogy az alig húsz éves fiatalembert bízták meg ezzel a feladattal, világosan mutatja, mekkora tekintélyt élvezett a családi körben. A közvetítés sikere tényleg nem maradt el, és helyreállt a béke.

Ezután visszatért Rómába, hogy a rend központi tanulmányi intézetében folytassa teológiai tanulmányait.

Egy alkalommal Rómát ,,igazi hazájának'' mondta, s az is lett földi útjának utolsó állomása. 1590-91 tele éhínséget hozott Itáliára, s vele pestist, amellyel szemben akkoriban szinte tehetetlenül álltak.

A Római Kollégium növendékei is beálltak az önkéntes ápolók sorába. Egy napon Alajos az utcán összeesve talált egy beteget, akin a pestis minden jele látható volt. Késlekedés nélkül a vállára vette és a kórházba vitte. A huszonhárom éves ifjú ekkor kapta el a halál csíráját. Fájdalmas betegeskedés következett. Rögtön fölvette a betegek szentségét, de a betegség elhúzódott.

1591. június 21-én halt meg. Tizennégy évvel később boldoggá, 1726. december 31-én pedig szentté avatták. Ünnepét 1842-ben vették föl a római kalendáriumba.

***

Az ifjúság példaképeként gyakran túlzottan lágy, jámbor és színtelen egyéniségként rajzolták meg alakját, az életéből ránk maradt források azonban nemes jelleméről, határozott, szigorú termélszetéről tanúskodnak.

Pestis ellen és szembetegségben szenvedők is fohászkodtak hozzá Szent Alajoshoz.

Jelképei: feszület, liliom, karon ülő kis Jézus

***

Alajos tisztelete hazánkban a 18. században virágzott, kiváltképp azokban a városokban és azokon a vidékeken, ahol jezsuiták működtek.

A Szent Alajos kenyere elterjedt barokk szentelmény volt. Főleg láz és gyermekbetegségek ellen tartották foganatosnak.

Az egykori egri jezsuita templom egyik oltárképén Alajos liliomot osztogat az eléje járuló magyar viseletbe öltözött diákoknak: mintegy a mennyország apródjaivá fogadja őket.

***

Istenünk, égi ajándékok szerzője, ki Szent Alajosban az ártatlanságot csodálatosan egyesítetted a bűnbánó lelkülettel, az ő érdemeiért és közbenjárására add meg, hogy akik az ártatlanságban nem követtük, bűnbánatáról példát vegyünk!

(Források: A szentek élete, Ünnepi kalendárium I.)

Magyar Kurír