Mária Szeplőtelen Szíve: a →Boldogságos Szűz Mária szíve, a teljes ártatlanság, valamint a megtestesült Ige és a megváltott ember iránti anyai szeretet jelképe. Tiszteletének alapja a →szeplőtelen fogantatás és az →istenanyaság. - A Szentírásbanvannak utalások Mária belső életére, →szívére (Lk 1,46; Jn 19,27; Zsid 4,10). Az egyhatyák még nem beszélnek ~nek tiszt-éről, a kifejezés →Eadmerrel (†1124 k.) jelent meg a teol-ban. A misztikusok számára ~ a Jézus iránti szeretet példaképe (SztMechtild, Helftai Szt Gertrúd, Svéd Szt Brigitta, Szalézi Szt Ferenc). - ~ ünnepétEudes Szt János kérte kongr-ja számára 1646: X. 20-ra , 1647: II. 8-ra saját officiummal. 1672: már sok fr. egyhm. átvette az ünnepet (annak ellenére, hogy 1669. VI. 8: a Rítuskongregáció betiltotta). VII. Pius p. (ur. 1800-23) egy szerzetesközösségnek a Pünkösd utáni 3. vas-ra, Szt X. Pius 1907: a kapucinusoknak és az ágostonos remetéknek a Nagyboldogasszony oktáváját követő vas-ra engedélyezte. XI. Pius p. (ur. 1922-39) a külön kérelmezőknek engedélyezte az officium végzését. Végül XII. Pius p. 1942: fölajánlotta az emberiséget ~nek, 1944: ált-sá tette az ünnepet aug. 22-én. 1969: a Jézus Szt Szíve ünnepe utáni szombatra került át. - A 19. sz-: szerz. és vallási közösségek ~ről nevezték el magukat. - A→fatimai jelenésekben a Szűzanya kifejezetten kérte ~ tiszt-ét és a világ fölajánlását a Szeplőtelen Szívnek. II. János Pál p. 1981. VI. 7: a konstantinápolyi zsin. 1600. és az efezusi zsin. 1550. évford-ja alkalmából akarta megtenni e fölajánlást. Az ellene 1981. V. 13: elkövetett merénylet után a S. Maria Maggiore-baz-ban hangfelvételről hangzott el a fölajánlás, melyet 1982. V. 13: Fatimában, 1984. III. 25: Rómában, és 2000. X. 8: a világegyház összes pp-eivel együtt Rómában megismételt.

      József Attila: Nem, nem, soha

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,

Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!

Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!

Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,

Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,

Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,

Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,

Vérkeresztet festünk majd a határkőre

És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!!

Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,

Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ

Teljes egészében, mint nem is oly régen

És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,

Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!

Felhatol az égig haragos szózatunk:

Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,

Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!

Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:

Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

 

Archívum