A kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyház felújítása folyamán ez év januárjában megtalálták a padlózat alatt az első, Szent István-kori, valamint egy második, 12-13. századi, késő román, kora gót stílusú templom maradványait.

KÉPGALÉRA – klikk a képre!

2014 januárjában kezdődtek azok a feltárások, melynek mai eredményei alapján sikerült képet alkotni arról, hogyan nézett ki az első, Szent István-kori, valamint a második székesegyház, és feltérképezni annak a későbbi korokban történt változásait. Alapvetően három kor rajzolódik ki a barokk alatt – mondta el szerkesztőségünknek Vörös Márta főépítész.

Építészettörténeti, művészettörténeti és egyháztörténeti szempontból rendkívül jelentős a feltárás. A leletek arra utalnak, hogy a legértékesebb középkori templomépítményekkel egyenértékű volt a korabeli kalocsai második templom. A falak, pillérek építési ideje és stílusa át fogja írni a magyarországi román stílus és gótika hajnalát – fogalmazott Vörös Márta. – Egy olyan korszak kerül közelebb hozzánk, melyről írásos dokumentumok nem állnak rendelkezésünkre Kalocsán.

A Szent István-kori templomnak két építési fázisa volt. Az első a mostani kápolnában ért véget, majd bővítették, mert kicsinek bizonyult. Eddigi ismereteink szerint Szent István két alkalommal biztosan járt Kalocsán. Ő rendelte el a székesegyház építését, valamint a liturgikus berendezési tárgyak, így az oltár építtetését, finanszírozta, és figyelemmel kísérte a munkálatok előrehaladtát. A király a feladattal Kalocsa első érsekét, Asztrikot bízta meg. Az első székesegyházat Szent Pál tiszteletére szentelték fel.

A feltárás során jól láthatóvá vált a korai két székesegyház, amelyek tanúskodnak az érsekség ezeréves múltjáról. Előkerült a Szent István-kori székesegyház fala és padlója, továbbá a 11. században végzett felújítás, bővítés elemei is. A padlózat római kori téglákból épült, ilyeneket találtak a falak alapozásában is.

A Szent István-kori székesegyház apszisára a múlt század elején bukkantak rá, amikor Városy Gyula érsek megbízta Foerk Ernőt, hogy készítsenek egy kriptát, mert a szentély padozata alatt már nem volt hely a további temetkezésre. Az érsekek ugyanis a szentély alá temetkeztek. Sajnos az apszis falát a kripta miatt elbontották, pusztán az alapozás alsó síkja maradt meg a kripta alatt.

A mai barokk székesegyház falain kívüli, a külső téren folytatandó feltárás meg fogja majd mutatni a székesegyházon belüli és a templomon kívüli épületrészeket, padozatot. Ebből a korai időszakból sírleleteket, főképpen csontmaradványokat, kisebb számban tárgyi leletet találtak.

Kalocsa második székesegyháza a 12. század végén–13. század elején épült. Előkerültek 13. századi pillérek, valamint késő középkori padlószintek. A leletek arra utalnak, hogy a legértékesebb középkori építményekkel egyenértékű volt az akkori kalocsai templom. Késő román és a korai gótika stílusjegyei fedezhetők fel a maradványokon. Kétféle kőtípusból dolgoztak: egy viszonylag puhább, zöld színű trachit kőből és keményebb, fehér mészkőből. A kiemelt építészeti tagozatok, pillérlábazatok, fejezetek kemény mészkőből készült míves faragványok, ezek az alapfalakból kibontva láthatók. Magával az építőanyaggal is díszítettek. Az épület sávos volt: zöld trachit – ami jobban elpusztult – és fehér mészkősávok váltották egymást, a lábazati faragványok fehér kemény mészkőből készültek. A főkapunál gyönyörűen kirajzolódik ez a sávos jelleg.

Annyit tudunk biztosan, hogy ez a második székesegyház három időpontban is megsérült: a tatárjárás idején, 1241-ben (csak a 14-15. századokban állították helyre), majd a török időkben, illetve 1602-ben, amikor a hajdúk felgyújtották.

A harmadik, barokk székesegyház teljes egészében ráépült a második székesegyházra, nem véletlenül, annak nagy alaptestjei kiváló alapul szolgáltak. A barokk a megmaradó falakat tovább bontotta, mielőtt elkezdett építkezni. Ezt mai szemmel elég nehéz megérteni, hiszen a kemény munkával készült faragványok csodálatosak.

A feltárás egyik legizgalmasabb felfedezése a belső szentélyben talált török dzsámi.

A padlózat alatt talált csontmaradványok feltehetően civilek, részben gyermekek csontjai. A második székesegyházban, az oldalhajóban található oltároknál adományok fejében egy-egy családi sírhely lehetett. Ennek egy érdekes példájára bukkantak, mondta el a főépítész: ez ugyan szedett-vedettnek tűnik feltárt állapotában, de belülről kivakolt volt, s boltozati töredékeket is befalaztak ebbe a kriptába. Ezt később osszáriumnak használták. Eddig csaknem kétszázötven csontlelet került elő innen, sok a töredék az egymásra temetkezés miatt.

A további tervekről megtudtuk: új szintet nyitnak a barokk székesegyház padlószintje alatt, hogy bemutathassák a feltárás eredményeit. Az oldalkápolnákban, a feltárt pillérek felett a vasbeton födémben járható üvegfödém épül, hogy testközelbe kerüljenek mindkét székesegyház kőelemei, pillérei és falai. A székesegyházzal szembeni épületben múzeumot fognak kialakítani, az fogadja majd be a templomban talált leleteket.

A felújítás 2009-ben külső munkálatokkal kezdődött. 2011 augusztusában bezárták a templomot a stukkók renoválása miatt, majd a belső tér teljes felújítása mellett döntöttek. A lábazattól felfelé kívül-belül teljesen elkészültek. Most az orgona felújítása következik. A régészeti feltárást a kecskeméti Katona József Múzeummal együttműködve végzik.

A feltárásban korszerű technológiákat is alkalmaznak. Minden lépésüket háromdimenziós szkennerrel, fotogrammetriával, fotókkal és írásban is dokumentálják a kutatások lezárását követő tanulmány elkészítéséhez. Első lépésben egy georadaros (földradar) felmérést végeztek a főhajóban és az oldalkápolnákban, és az adatok alapján indultak az ásatások. Egy fotogrammetriai módszer és térszkennelés segítségével áll össze az a virtuális modell, melyben majd sétálhat a látogató a múzeumban. Ezeknek a korszerű technológiáknak a segítségével nagyon izgalmas állományt tudnak létrehozni, mely bemutatja a feltárást és a rekonstrukciót, azok időfolyamatában is.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír