Ennek eredményeként megalapította a később róla kamilliánusnak nevezett betegápoló rendet, a Betegek Szolgáinak Rendjét. Rómában halt meg 1614. július 14-én, szerzetesi közössége betegszobájában, ami azóta a rend középpontja, itt őrzik a szent épen maradt szívét.

Magyarország volt az első missziós ország, ahová 1595-ben az első nyolc szerzetes érkezett a ferencesekkel és jezsuitákkal, akik Esztergomnál ellátták a tábori kórházat a török ostrom alatt. Szent Kamill maga is szeretett volna jönni, de őt a pápa nem engedte el Rómából. Az első missziós vértanú itt nyugszik, magyar földben. A kamilliánusokat Magyarországról utoljára  II. József, a kalapos király űzte el végérvényesen, azóta nem tudtak megtelepedni, csak az 1990-es években. Erdélyben a lelkiség a világiak apostolkodása által terjedt el, de már felszentelt papot is mondhatunk a magunkénak, és Isten kegyelméből vannak még várományosaink.

Csíkszereda kórházaiban a kamilliánus lelkiség 2000-ben indult el a szervezett betegpasztoráció megkezdésével. Lehet-e nagyobb ünnepe a betegeknek és szenvedőknek, mint magukat a „szeretet óriása” oltalmába ajánlani, ahogy Szent Kamillt nevezték, aki szolgálatával, lelkiségével megalapította a kórházakban a „szeretet új iskoláját” (XIV. Benedek pápa) és aki teljesen a keresztre feszített Jézus Krisztus és a Szűzanya oltalma alá helyezte önmagát? Ezért olyan bensőséges ünnep ez a nap, július 14. Szentünk égi születésnapján kórházainkban ezekről a dolgokról elmélkedünk a Betegek Kamilliánus Családjával, más vallású, nemritkán más nyelvű betegeink is velünk ünnepelnek, könnyes szemmel élve át a mindenható Istentől a hathatós közbenjáró által kapott csodákat.

Megköszönjük a jó Istennek, hogy Szent Kamillt adta, akitől erőt, bátorítást nyerhetünk szenvedéseink közepette, kifejezzük hálánkat egy év „közbenjárásáért”. Felidézzük munkamódszerét, hiszen ő maga is betegségekkel küzdött élete végéig, ennek ellenére igazgyönggyé tudta alakítani a legkíméletlenebb fájdalmait is.

Világi kamilliánusnak lenni hatalmas távlatot jelent. Amint a betegség és a vele járó nehézségek annyira sokfélék, hogy nem lehet egykönnyen nyilatkozni róluk, úgy annak szolgálata, aki önmagában megéli és mások számára közvetíteni akarja ezt a fantasztikus evangéliumi üzenetet, végtelenné duzzad, átöleli az emberiséget.

Idén Szent Kamill ünnepén az evangélium üzenetéből éppen az Úr Jézus talán legszelídebb hívását olvasták fel mind a kórházi liturgiában a betegekkel, mind este a szentmisén, amikor a munkatársakkal együtt ünnepeltünk: a Mt 11,28–30 hangzott el: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok…” Ez a betegek műsorának mottója a Mária Rádióban is. Nem véletlen összecsengés, minden jelenlevő átérezte, mert egészen sajátos kisugárzása volt az idei Szent Kamill-ünnepnek: több volt a hála, mint a kérés, több a kölcsönösen ajándékozott öröm, mint a megoldandó feladat. Talán egy kicsit öregedtünk bölcsességben? Isten rendkívüli kegyelme volt mindenképpen.

forrás: Bakó Mária Hajnalka