Híradásunk a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye és a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye karácsonyi szentmiséiről számol be az egyházmegyék által készített összefoglalók alapján.

Nagyváradon zsúfolásig megtelt a székesegyház a karácsony éjféli szentmisén, amelynek Böcskei László megyéspüspök volt a főcelebránsa. A szentbeszédet Bakos Gábor diakónus mondta.

A szentmise előtt orgonakoncertet tarottak, melynek műsorában Joseph Haydn Kis orgonamiséje és karácsonyi népénekek szerepeltek. Közreműködött a Szent László kórus és zenekar Kristófi János orgonista-karnagy vezényletével.

Böcskei László megyéspüspök a szentmise elején hangsúlyozta: karácsony titkát a hozzánk érkező gyermek állítja elénk, hogy feloldja félelmeinket, szorongásainkat, és a homályt beragyogó fénnyel megmutassa az Atya felé vezető utat. Ugyanis már a betlehemi jászolban azt üzente számunkra az Úrjézus: én vagyok az út, az igazság és az élet.

A főpásztor arra kérte az egybegyűlteket, gondoljanak az igazság után vágyakozókra is, és azokra, akik nehezebb körülmények közt tudják megérteni az élet valódi értékeit és szépségeit, mert üldözik őket emiatt, megpróbáltatásoknak vannak kitéve, és szenvednek.

Elmélkedésében Bakos Gábor diakónus arra emlékeztette az ünneplőket: kétezer évvel ezelőtt Júdeában csillag jelent meg az égen, arra figyelmeztetve az emberiséget, hogy nem akárki fog megszületni. A Szent Család végigjárta Betlehem utcáit, szállást keresve, azonban senki sem akarta befogadni Máriát és Józsefet, így végül egy egyszerű barlangistállóban, szerény körülmények közt született meg Jézus.

„Vajon mi adnánk-e szállást a béke hercegének, nem vagyunk-e közömbösek, amikor kopogtat a szívünk ajtaján?” – tette fel a kérdést a szónok, majd így folytatta: „Igazi keresztényként viselkedünk-e, nem bevásárlóközpontokba vagy szórakozóhelyekre megyünk-e ahelyett, hogy az Istennel való találkozásra törekednénk, aki nem feledkezett meg népéről, és ahogy megígérte, elküldte a Messiást, a Szabadítót.”

Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első leveléből idézve a diakónus azt kérte: adjuk tovább mindenkinek az örömöt és boldogságot, amit karácsonykor kell érezzünk Krisztus megszületése miatt. Mosolyogjunk, merjünk tanúságot tenni, mert „az Úr mosolyog általunk”, és ne szégyelljünk az angyalok seregéhez társulni, és hangos szóval hirdetni: Jézus a mi Megváltónk.

A főpásztori áldás előtt a Vár-Lak Egyházmegyei Ifjúsági Központba járó fiatalok csoportja betlehemes játékot adott elő. 

* * *

A szatmárnémeti székesegyházban Schönberger Jenő püspök mutatta be az éjféli szentmisét. Előtte a gyerekek versekkel köszöntötték a karácsonyt, majd pásztorjátékukkal felelevenítették Jézus születésének történetét.

Az áldozatbemutatás elején Schönberger Jenő püspök arra kérte híveit, legyenek a fény emberei. „Karácsony éjszakáját úgy emlegeti a világ, mint a legfényesebb éjszakát, mert Isten jelenléte beragyogja a világot. Isten megszületik emberként, és elmondja, »én vagyok a világ világossága, aki engem követ, többé nem jár sötétségben«. A legfényesebb éjszakán adjunk hálát a Jóistennek ezért a nagy ajándékért, egyszülött fiáért, a fényért, azért, hogy mi is lehetünk a fény emberei. Bárcsak megtanulnák karácsony éjszakáján, hogyan kell fénnyé válni, világítani, mások tekintetét is Isten felé fordítani! Ez az éjszaka legyen hála a megváltásunkért, a nagy ajándékért.”

Szentbeszédében a megszülető kis Jézusról beszélt a főpásztor, akit meg kell látni a jászolban, de látni kell felnőni, tanítani és áldozatot hozni is. „Így kerülhetjük el azt – mutatott rá –, hogy olyan bálvánnyá tegyük, amivel évente csak egyszer találkozik a keresztény ember, karácsonykor, csecsemőként. A megtestesülés csak a kezdet, a megszületés csak az elindulás. Ha minden vasárnap elmegyünk a templomba, egy év leforgása alatt az üdvtörténet teljes egészét átélhetjük a szentmisékben. Jézus megszületik, elindul az életben, tanítani kezd, elmondja számunkra is országának törvényeit, aztán meghív bennünket.”

„Nincs annál szebb hivatás, gyönyörűbb feladat, mint megélni istengyermekségünket – hangsúlyozta a püspök.– Ezt pedig nem lehet egy nap alatt megtenni, hanem az életünk minden napján meg kell élnünk. Ha úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy senki el ne vesszen, akkor nekünk is komolyan kell ezt vennünk. El kell kezdeni egymást szeretni, megélni azt a szeretetet, melyet a karácsonyi kisded hozott, megélni azt a hivatást, amely minden keresztény emberé, hogy Isten gyermekei vagyunk.”

A szentmise végén a Schönberger Jenő négy nyelven kívánt kegyelemteljes ünnepeket. Végül arra biztatott mindenkit, tartsák meg a kántálás szép szokását: „Ha a Jóisten megajándékozott bennünket, akkor merjük mi is egymást megajándékozni azzal az örömmel, ami a szívünkben van."

Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír