Kármel-hegyi Boldogasszony búcsúja Mátraverebély-Szentkúton

Időpont: július 15., 11 óra

Helyszín: Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely

Halkó József pozsonyi segédpüspök mutat be szentmisét július 15-én, vasárnap 11 órakor a Kármel-hegyi Boldogasszony tiszteletére tartott búcsú keretében a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhelyen.

A búcsún lehetőség nyílik Boldog Zdenka Schelingová keresztes nővér ereklyéi előtt tisztelegni.

Szentkút története

Szent László forrás legendája

Szentkútnak, Észak-Magyarország leglátogatottabb kegyhelyének története Szent László király korára nyúlik vissza, a 11. századi magyar-kun háború idejére. A kunok abban az időben háromszor törtek be hazánkba: 1085-ben, 1091-ben, és 1092-ben.

A harcok kiterjedtek a Mátra és a Cserhát vidékére is. A kunok a Cserhát erdőibe menekültek László király serege elől. Mivel ő „lovag” király volt, bátor és harcias, nem elégedett meg a hírnökök jelentéseivel, hanem saját maga indult hírszerző útra egy kisebb csapattal.

László király kíséretét megelőzve a mai Szentkút völgyében lovagolt. Ekkor a szomszédos hegyoldal sűrűjéből előtörtek a kunok, és megpróbálták elfogni a királyt.

A menekülés útját egy széles és mély szakadék vágta el, ám a király Szög nevű paripája egy szökkenéssel átugrotta a szakadékot.

A ló patája a kemény kőbe úgy belesüllyedt, mintha csak viaszba lépett volna. Még a patkószegek nyoma is világosan látszott. A pata alól pedig vékony sugárban, kristálytiszta víz bugyogott fel.

A legendának van egy másik változata is. A kunokat üldöző László királyt és katonáit bekerítették a kunok. A magyaroknak nem volt vizük, és engedélyt kértek a királytól, hogy pogány áldozatot mutassanak be. A király (mivel erősen vallásos volt) haragjában egy sziklába vágta lándzsáját, és mikor kihúzta onnan, friss vizű forrás fakadt.

„A szentkúti patak mentén, felfelé haladva, a mai templomtól mintegy 500 lépésnyire, sziklák övezte mély völgybe jutunk. A völgy (inkább szakadék) bejáratánál másfél méter magasságú sziklatömb emelkedik, és ennek lapos tetején patkóforma mélyedés látszik, melyből kristálytiszta víz szivárog. E szilárd, nem repedezett mészkőtömeg oldalán nem folyik víz, hanem csak a patkóforma nyomból. Gyermekkoromban ott tolongtam én is, hogy mint a többi búcsúsok, kis korsómba vizet szerezzek a `Szent László ugratásából.’ E vizet szembajok ellen használták. Jobbról a sziklában ma is csörgedezve folyik három kis nyílásból az üde forrásvíz.”

A “Szent László-forrás” a templomtól 500 méterre északnyugatra található a szakadékban.

A Szent Kúton és a Szent László forrásokon kívül működik még a Szent István, a Szent Háromság és a kicsi, de elég bő vizű Szent Imre forrás, valamint a pénzes forrásnak is nevezett Mária kútja.

VI. Pál pápa 1970. április 26-án “Basilica Minor” rangra emelte és teljes búcsút engedélyezett az év minden napjára, vagyis megerősítette XI. Pius által adományozott búcsút, és az Apostoli Szentszék engedélye alapján ezen a kegyhelyen a húsvéti gyónás egész évben érvényesen elvégezhető.

2006-ban Erdő Péter bíboros, prímás a Nagyboldogasszony búcsún ünnepélyesen kihirdette Szentkút Nemzeti Kegyhellyé válását.

A Szűzanya megjelenései és a gyógyulások

A víz 1091/92 körül csörgedezik Szentkúton, a Szűzanya első megjelenése és az első gyógyulás 1095-1192 között történt.

A 17-18. században Verebély a kisterenyei plébániához tartozott. 1714-ben a plébános Lukovics Márton lett, aki nagy buzgalommal gyűjtötte a szentkúti gyógyulástörténeteket, melyek egy részét személyes tapasztalat alapján, a többit az itt szolgálatot teljesítő lelkiatyák előadásaiból tudta meg, és jegyezte le. 

1794-ben Szentmihályi Mihály Lukovics Márton jegyzeteit felhasználva írta meg Szentkút történetéről szóló könyvet. A könyvet 1797-ben ki is adták, és a rögzített szájhagyomány alapján az első gyógyulás történet a következő:

„A verebélyi pásztor születésétől fogva néma gyermekével együtt őrizte a

csordát itt az erdőben. A gyermek megszomjazott. Elmaradt kissé apjától és vizet keresett. Egyszerre egy fa lombjai között megjelent neki a Boldogságos Szűz, karján a kis Jézussal, és egy lópata alakú mélyedésben felcsillanó forrásvízre mutatott.

A fiú lehajolt, ivott és utána nyomban atyja után kiáltott. Az apa alig akart hinni a fülének. Álmélkodva kérdezte fiától: „Mi történt veled?” A fiú örömtől sugárzó arccal felelte:

„Egy csodás szépségű és jóságos arcú asszonyt láttam az imént, kisgyermekkel a karján, aki egy forrásra mutatott. Ittam ebből a kis forrásból, és nyomban tudtam beszélni.”

Az apa megnézte a forrást, és ásni kezdett. Lassan kiszélesedett a nyílás, és ebből lett a SZENT KÚT!”

A török időből a következő gyógyulástörténetről számolnak be:

„Koós Pál gyöngyösi polgár három gyermekének izomsorvadása volt, tagjaikat nem bírták mozgatni. Tehetetlenségük miatt állandó ápolásra és gondozásra szorultak. Semmiféle orvosi beavatkozás nem volt képes segíteni rajtuk.

A nyomorúság ellenére is mélyen vallásos apa, miután látta, hogy a természetes emberi erőfeszítés semmit sem ér, a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlotta gyermekeit. Egész családjával elzarándokolt Szentkútra. Feleségével együtt a szent forrás vizével mosogatták a gyermekeket. Közben könyörögve, sírva kérték az Irgalom Anyját, hogy segítsen rajtuk. A többször megismételt mosás és bizalommal teljes esdeklés elnyerte jutalmát. Az izmok visszanyerték rugalmas erejüket, a betegek meggyógyultak.

Mekkora lehetett a szülők öröme! Hálájukat tettekkel is ki akarták mutatni. A szent kutat borító fedél már nagyon rozoga volt. Elhatározták, hogy megjavíttatják. De mert itt a török volt az úr, tőle kellett engedélyt kémi. Koós nagy hálával eltelve, ezt a kínos utánjárást is vállalta. Pár jó emberét magához vette, és elment Egerbe. „Megnyerte ugyan ezt, – írja Lukovics Márton 1714-ben – de a Szécsényben, közelebb lakó Pribék Basa ellene állott.” Ekkor a hatalmasabb hatvani basához ment, aki megengedte a Szentkút fedelének kijavítását. Ennyi utánjárást csak az vállalhatott, akinek valóban tele volt a szíve hálával. Lukovics írásában hivatkozik Nagy Gergelyre, kinek édesapja Koóssal együtt járt Egerben az engedélyért. Mindez 1640 körül történhetett.”

A kegyszobor

A gyermekét tartó Mária szobrát 1998-ban restaurálási célból megvizsgálták a szakemberek. Akkor rögzítették a következő tényeket:

- A szobor feltehetően hársfából készült, tömör volt.

- Öltöztető szobornak készült, barokk alkotás.

- A szobor eredeti színe valószínűleg zöld volt, mai festését feltehetőleg

1851-ben kapta.

- Szűz Mária haja valódi emberi haj.

- Ékkövekkel díszített, aranyozott koronapárt viselnek, a nagyobbik korona szerint Almásy Gedeon adományozta 1851-ben.

- Rovarkárosodás nem érte, festése ép.

Talapzata alsó felületén egy latin felirat található, amit valószínűleg menekítéskor írhattak rá azonosítás végett:

STATUA MIR VERA. SZENTKÚT 1944.    - Jelentése: AMI ITT ÁLL, AZ VALÓBAN A CSODATÉVŐ SZOBOR.