Az ünnepi szentmisét Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök celebrálta a jezsuita rendtartomány képviselőivel, Sajgó Szabolccsal és Koronkai Zoltánnnal, valamint Lovász László Rajmund ferences, Brückner Ákos ciszterci, Virth József kapucinus szerzetessel, illetve a város és az egyházmegye megjelent papságával. 

Kaszap Istvánt, a céltudatos, elhatározásaiban kitartó, sportos fiatalembert a magyar cserkészek és a hívő fiatalok ma is példaképnek tartják, ezért a rá emlékező szentmisékben rendszeresen részt vesznek a cserkészcsapatok képviselői. Az ünnepen Székesfehérvár közéleti vezetői is minden évben képviseltetik magukat, hogy a főpásztorral közösen emlékezzenek meg Kaszap Istvánról, akit poszthumusz választottak szülővárosának díszpolgárává.

„Akivel beszélgetünk, akivel megosztjuk gondolatainkat, annak szeretünk a szemébe nézni. Kaszap István élete végén sokat beszélgetett az Úrral. Naplóját olvasva vagy a róla szóló írásokat lapozva láthatjuk, ahogy betegágyán vagy a kórházban, a halála előtti pillanatokban is Isten szemébe tudott nézni” – kezdte köszöntőjét Tóth Tamás, a Prohászka-emléktemplom plébánosa. Mi is tekinthetünk Isten szemébe, hogy akár szenvedésben vagy örömben meglássuk benne a vigasztalás, a szeretet ajándékát.”

Szentbeszédében Spányi Antal hangsúlyozta: amikor halljuk a virágvasárnapi bevonulás történetét és az azt követő eseményeket, rá kell döbbenünk, hogy részesei vagyunk ezeknek az eseményeknek, saját gyengeségeinkkel, visszatérő bűneinkkel, tévelygéseinkkel. Mindannyian okai vagyunk annak, amit Krisztus értünk vállalt és magára vett. Keressük a helyünket ebben a történetben, szeretnénk ott lenni az apostolok között, de tudjuk, ők is elszaladtak, megtagadták Jézust. Erősebb volt a félelmük, mint az a szeretet, amely kétségtelenül ott volt a szívükben – mondta a püspök. „Ha a többi embert nézzük, akik nem értették, miért történik Jézussal mindez, felismerjük: mi is velük együtt keressük a magyarázatot. A szenteket ezért szeretjük, és figyeljük életpéldájukat, mert utat mutatnak és tanítanak bennünket a krisztusi igazságokra. Ilyen ember Kaszap István is számunkra.”

„Kaszap István életében, mint a mai fiatalokéban is, ott voltak azok a történések, események, amelyen minden embernek keresztül kell mennie. Kereste önmagát, törekedett az önmegvalósításra, és nyilván sokan befolyásolták gondolkodását, és sok minden hatással volt rá. De egyre tisztábban szólalt meg lelkében az Isten hangja, és ezt az isteni szót felismerte és befogadta. Így lett az ő életében rend és harmónia, amelyet nem maga teremtett meg. Isten ajándéka volt számára. Ezt a harmóniát és rendet őrizte, és semmi sem zavarta meg benne. A fájdalmakban, a kudarcokban, álmainak szertefoszlásakor, a korai halál előtti pillanatokban sem veszítette el az Istenbe vetett bizalmát. Még halálos ágyán is bátorította és vigasztalta a körülötte állókat, amennyire erejéből tellett. Így lett az őt ismerők meggyőződése, tanúsága, az egyre szélesebb körben elterjedt biztos tudat az emberek lelkében, hogy Kaszap István az égbe emelkedett, és imádságai segítenek bennünket” – emelte ki Spányi Antal.

A főpásztor arról is beszélt, hogy Kaszap István mai is példaképe mindazoknak, akik keresik életük igazi útját, célját és azokat az igazságokat, amelyek segítenek a jó döntésben. „Kérjük Kaszap Istvánt, hogy tudjunk mi is megnyílni az isteni szó befogadására, amelyhez igazodva bátran és bizalommal haladhatunk életünk útján. Vele együtt találjunk rá a teljes életre, Isten szemébe nézve” – fejezte beszédét a székesfehérvári megyéspüspök.

A szentmise után az ünneplő közösség, a cserkészek, az asszisztencia, a zarándokok, a Prohászka Imaszövetség tagjai – a főpásztor, a szerzetesek és a papság vezetésével – Kaszap István virágokkal teli sírjához vonultak, hogy együtt imádkozzanak mielőbbi boldoggá avatásáért, és kérjék további közbenjárását.

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír