Megtelt ünneplőkkel szombat délben a nagyváradi székesegyház. A szentmise kezdetén Tőtős Loretta köszöntötte a vikáriust, majd Fodor József felidézte, hogy ötven évvel ezelőtt egykori teológiai tanára, Faragó Ferenc azt mondta a frissen pappá szentelt tanítványainak: a kézrátételkor Márton Áron püspök a lelkének egy darabját adta át nekik. Az aranymisés helynök úgy fogalmazott: az elmúlt öt évtizedben ezt igyekezett őrizni, imádkozva a népért, az egyházért, mindannyiunkért. 

A bazilika plébánosa azután köszönetet mondott Böcskei László megyéspüspöknek, hogy immáron több mint nyolc éve szolgálhat mellette, „fogaskerék” lehet az egyházmegye gépezetében. Köszönetett mondott a paptestvéreinek, kifejezve örömét, hogy az ünnep alkalmából egy miseruhával lepték meg, a rokonainak és a családtagjainak, akik segítik őt, a székesegyház személyzetének, az egyháztanács tagjainak, mindenkinek, akik hozzájárultak az ünnep szebbé és emlékezetessé tételéhez. Hangsúlyozta: hálás mindenért, Istennek a meghívásért, az embereknek a szeretetért, a maga részéről pedig arra törekedett az elmúlt évtizedekben, hogy vigye, terjessze az örömhírt, hiszen a keresztény ember örömre van hangolva, az öröm kell megnyilvánuljon élete minden pillanatában, és ezt kell tovább adja.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Pálos István kanonok, várad-szőllősi plébános arról elmélkedett: a jubileum alkalmából ünneplőbe öltözik a szív, tele van örömmel és hálaadással amiatt, hogy Isten kegyelme ötven éven át megvalósult. Felvetődik a kérdés: miért hívja meg Isten az embert arra, hogy lemondva minden olyan dologról ami evilági, teljesen átadja magát neki? 

Különböző válaszok léteznek, de egyik sem teljesen kielégítő, ugyanis a szeretetre nem lehet logikus, egzakt választ adni. Egyesek szerint ez egy jel, mely Istenre mutat hatalmas erővel, de egy pap nem csupán ezért vállalja ezt a funkciót. Mások szerint egy szolgálatról van szó, Istenért, Krisztusért, a lelkek üdvéért, azonban Isten nem szolgának, hanem barátnak hívta a követőit. Olyan vélemények is vannak: azok lesznek papok, akik erősek és bátrak, mert le tudnak mondani dolgokról, áldozatot hozni másokért, de ez se állja meg teljesen a helyét, hiszen gyöngédség is kell ahhoz, hogy valaki ne tudjon ellenállni Isten szeretetének, a meghívásnak. A lényeg abban rejlik: a mai világ zajai, háttérzörejei közepette meghallani a meghívást a belülről megteremtett termékeny csendben. Az isteni irgalom és kegyelem bűvöletében megrendült emberré válni, olyanná, amilyenek Ábrahám, Mózes vagy Dániel próféta is voltak, akik felismerték azt, hogy Istennek terve van velük. A papnak ugyanakkor mindig vállalnia kell a küzdelmet is, soha meg nem feledkezve arról, hogy csakis az Ige a fontos, nem az, hogy ki a hirdető, hiszen aki át tudja érzi azt, hogy Isten szól hozzánk, az nem mérlegel, hanem nagyvonalú – hangsúlyozta a szónok.

Böcskei László megyéspüspök egy olyan domborművet ajándékozott az aranymisésnek, mely az angyali üdvözlet jelenetét örökíti meg. Azon meggyőződésének adott hangot: a papi szolgálat is egy ilyen annunciációval kezdődik, amint Szűz Mária, úgy a pap is dönt, hogy átengedi magát Isten tervének, viszont az évforduló arra is figyelmeztet, hogy a papi élet csak akkor igazán teljes, ha ezt a megtérést az évek folyamán a tevékenységük során sokszor átélik. „Ez a jubileum emellett a hűségről, a kitartásról is szól, arról, hogy a helynök úr nem félt, hanem mindvégig bátran hirdette Isten üzenetét, közvetítette az angyalhoz hasonlóan az üdvözletet. Azt kívánom, sok ilyen máriás, imádságos lelkületű papja legyen még az egyházmegyénknek!” mondta a főpásztor.

A vikáriust köszöntötték a szülőföldjéről, a vizslási és zagyvapálfalvai egyházközségekből érkezett zarándokok is, valamint a családja részéről az unokaöccse, Köteles László, református lelkész. Az ünnepség aranymisés áldással ért véget.

Forrás: Erdon.ro

Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír