Meseíró-pályázatunkkal arra hívjuk a gyerekeket, hogy Berg Judit „A holló gyűrűje” című meseregénye nyomán keltsék életre a templomukban szereplő ábrázolásokat. A legszebb meséket megjelentetjük.

A szentek és a visszaváltozás rejtélye

Egy felhős nyári napon nagy vihar csapott le az őriszentpéteri templomra. Amikor kitört, leesett a templom tornyáról a kereszt, és az örökmécses is kialudt. Így történt meg a templomban a csoda: életre kelt Szűz Mária és Szent István szobra, valamint megelevenedett Szent László, Szent Imre és Szent Péter festménye.

Eleinte nem értették, hogy miért keltek életre, aztán a templomból kisétálva rájöttek, hogy leesett a kereszt. A vasárnapi miséig meg kell találniuk a keresztet, mert különben emberek maradnak. Éjféltől napfelkeltéig lesz idejük keresni mindennap az eltűnt keresztet. Szűz Mária és Szent Péter őrizték a templomot, a többiek pedig elindultak keresni. Szent Imre megtudta, hogy egyenesen a téglaégető melletti erdőbe repült. Így hát elmentek az erdőbe, meg is látták a keresztet, de korai volt az öröm, mert egy kalandvágyó, éjszakai túrán részt vevő turista felvette. Követni kellett a szállásáig, egyenesen a Rigó Vendégházig. Fogytán volt a szentek ideje, ezért visszamentek a templomba, és elújságolták a történteket Máriának és Péternek, és öt perc múlva mindenki visszaváltozott.

Az atya szombat reggel felmérte a károkat, majd segítséget kért a hívektől a kidőlt fák eltakarításában. A villanyszerelőtől vasárnap reggel hét órára sikerült időpontot kapnia. Estére minden elcsendesült, nem lehetett hallani az autókat, a madárcsicsergést, csak a tücskök ciripelését. Nagyon békés volt az idő. Pont éjfélt ütött az óra, amikor életre keltek a templombéliek. Mindenkinek ugyanaz volt a feladata, mint előző este. Szent Istvánék egyenesen a Rigó Vendégházhoz mentek. Bekukucskáltak az ablakon. A szobában a turista már a legszebb álmait aludta.

Imre, mint legfiatalabb, bemászott az ablakon. „Vajon hol lehet a kereszt?” – kérdezte hangosan a herceg. „Pszt! Még felébred!” – mondta idegesen László. Ekkor Imre megpillantotta a keresztet a nyitott hátizsákban. „Megvan!” –kiáltotta. Erre azonban már a turista is felébredt. Imre gyorsan kikapta a zsákból a keresztet, és menekülőre fogta. A turista meg csak kiabált utánuk. Szaladtak vele egészen a templomig. A plébánia garázsánál találtak egy létrát, amelynek segítségével felmásztak a templom tornyára, és visszatették a keresztet a helyére.

Visszamentek a templomba, azonban valami oknál fogva nem tudtak visszaváltozni. Többször ellenőrizték a keresztet, hogy jól van-e a helyén, de minden rendben volt. Szent Péter felkiáltott: „Itt egy kulcs!” A többiek odaszaladtak hozzá. „Miféle kulcs ez?” – vetette fel a kérdést István. „Az örökmécsesé” – válaszolt Mária. Kipróbálták, és tényleg beleillett a kulcs. A mécses kialudt, és egy papír volt mellette, amelyen ez állt: „Menjetek fel a templomtoronyba, és a legnagyobb dombon, amit láttok, fentről számolva a harmadik házban lakik a megmentőtök! Miután megnéztétek, olvadjatok be a környezetetekbe!” A szentek megnézték, és ahogyan a levélben állt, beleolvadtak a környezetükbe.

Közben a „megmentő” házánál beindult az autó, amelyben a Mateknek becézett villanyszerelő ült, aki indult a templomba megszerelni még mise előtt az örökmécsest. Mikor odaért, az atya már nagyon várta. Bekísérte a templomba, ahova a szentek elbújtak, és már nagyon aggódtak, hogy emberek maradnak. Matek perceken belül megszerelte a mécsest.

Mire a vidám hívek megérkeztek a fél kilences misére, a szentek már visszaváltoztak. Csak Mateknek volt olyan érzése, hogy amikor szerelte az örökmécsest a templomban, valami különös történt…

Kevy Ferenc, az Őriszentpéteri Általános Iskola 6. osztályos tanulója

Magyar Kurír