Kenty Szent János alamizsnát oszt 
a krakkói piactéren, a háttérben
a Mária-templom (oltárkép a chicagói 
Kenty Szent Jánosplébániatemplomban)

A lengyelországi Malecben, a Kenty melletti kis faluban született 1390-ban. Szülei hamarosan beköltöztek Kentybe, ahol édesapja polgármester lett. János 1413-ban iratkozott be a Krakkói Egyetem szabad művészetek fakultására (jóval idősebb volt, mint akikkel együtt kezdte a tanulást). 1418-ban letette az első egyetemi évek vizsgáit, és elhatározta, hogy továbbtanul a filozófiai fakultáson. Valószínűnek látszik azonban, hogy megélhetési gondok miatt nem tudta befejezni, ezért tudományos művek kéziratainak másolásával kezdett foglalkozni.

Miechowba került, ahol a Szentsír kanonokrend egy híres kolostori iskolát tartott fenn. Jánost meghívták az iskola igazgatójának; nyolc éven át vezette az iskolát, de nemcsak tanított, hanem lelkipásztori tevékenységet is folytatott. Nem tudni pontosan, mikor és hol szentelték pappá, de valószínű, hogy még 1421 előtt.

1429-ben elhagyta Miechowot, a Krakkói Egyetemen tanított filozófiát, miközben teológiát tanult. Hamarosan fontos tisztségekkel bízták meg, majd a Collegium Maius igazgatója lett. 1439-ben kanonoki kinevezést kapott a püspökétől, végül olkuszi prépost lett, de lemondott minden tisztségéről, hogy egészen a tudománynak szentelhesse magát. Jóllehet már professzor volt, folytatni akarta teológiai tanulmányait, és mesterének választotta Hessei Benedeket (híres filozófus, jogász és teológus). 1443-ban teológiai magiszter, illetve doktor lett. Akkoriban ritka volt ilyen idős fejjel tanulni, de János nem szégyellte. Ezután még három évtizedig volt az egyetem professzora.

A tanulás persze számára mást is jelentett: fáradságos munkával másolta is a kéziratokat. Professzorai előadásain kívül más szerzőket is másolt. Ez a munka nagy erőfeszítést és aszkézist követelt. A leírt oldalak száma megközelíti a tizennyolcezret. Lelkipásztori munkája kedvéért minden állásáról lemondott, és ez együtt járt jövedelmeinek megszűnésével is. Amit keresett, azt legnagyobb részében jótékony célokra fordította. A hagyomány szerint soha senki nem ment el tőle segítség nélkül. Öltöztette a ruhátlanokat, odaadta cipőjét a koldusnak, zarándokútján a rablóknak adta utolsó tallérjait is. Ezek az elbeszélések egybehangzóan tanúsítják minden rászoruló felé megnyilvánuló jóságát. De a másolt könyvekben is nyoma maradt gondoskodó jóságának, jegyzeteivel az olvasót figyelmezteti a szöveg félreérthetőségére vagy a hitet támadó tartalomra.

A tudományos munka során János még valamit megtanult: az alázatot. Lapszéli jegyzeteiből kiderül, hogy néha egy-egy nehezebb helyet nem tudott megérteni, máskor egy-egy szót nem tudott kiolvasni. A kéziratokban a jámborság jelei is ott vannak. Mindegyik elején ott áll az In nomine Domini kezdés. Erről még mondhatjuk, hogy csupán szokványos másolói fordulat. De a könyvek végén is állnak megjegyzések, amelyek már teljesen a sajátjai: hálát ad Istennek, a Szűzanyának, kifejezi, hogy minden munkáját Isten dicsőségére szánja.

1460-ban, immár hetvenéves fejjel újra meghívták a Nagyobb Kollégium vezetőjének. Abban az időben egy krakkói polgár vádat emelt a kollégium ellen Rómában. Jánosnak sok gondot okozott a per, és a maga részéről azzal zárta le, hogy lemondott, és utána semmiféle tisztséget nem vállalt. A kollégium falára azonban föltétette ezt a feliratot: Conturbare cave, quia placare grave (Ne támassz zavart, mert nehéz rendet teremteni).

Kenty Szent János éppen hosszas tanulmányai és tanári munkássága miatta az egyházi kollégiumok és iskolák védőszentje. A hagyományban azonban elsősorban úgy él, mint jóságos, másokkal együtt érző szent, aki Krisztus nyomában járt egész életében.

Krakkóban halt meg 1473. december 24-én.  A tisztelete a halála után azonnal megkezdődött, s különösen Krakkóban és Dél-Lengyelországban terjedt el. A krakkói Szent Anna-templom szószéke alá temették. A széles körű és eleven tisztelet ellenére csak 1680-ban avatták boldoggá. A szentté avatás még tovább húzódott, mert fölmerült a gyanú, hogy nem tartozott-e ahhoz az irányzathoz, amelynek tagjai a zsinatot a pápa fölé helyezték. Krakkóban, 1767-ben avatták szentté.

Összeállította: Farmati Anna