„Szeretem az Egyházam” mottóval Krakomperger Zoltán plébános vezetésével május 26-án a debreceni Szent Anna-székesegyháztól 25 kilométeres kerékpártúra indult a Dombostanyán található Árpád-kori templomromhoz.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A bringázás utáni pihenés alatt Zoltán atya rövid előadást tartott; beszélt a zsidó és keresztény templomépítészet hasonlóságairól, az Ószövetség idején épült első templomról, majd ehhez szorosan kapcsolódva a zsidó nép történetéről, egészen a debreceni Szent Anna-székesegyház épületéig eljutva bemutatta a keresztény templom építészeti sajátosságait.

Mint mondta, már a bejárati ajtóhoz vezető lépcsősornak is a funkcióján túl szimbolikus jelentése is van, mintegy arra irányítja a figyelmet, hogy a templomba igyekezve hagyjuk magunk mögött azt, ahonnan jöttünk, mellőzzük a világi dolgokat, és váljunk szabaddá az Istennel való találkozásra. Belépve a templomba, annak első építészeti egységében, a szélfogóban találjuk magunkat, ennek „cinterem” elnevezése a reformációt követően terjedt el. Ez azt jelölte, hogy azok a megkereszteltek, akik az ókori egyház idején nyilvános vezeklést vállaltak, innen követték figyelemmel a szentmisét, mert azon csak a nagycsütörtöki feloldozásuk után vehettek részt.

A templomhajó elnevezés a Teremtés könyvében található Noé bárkájáról szóló beszámolóra vezethető vissza, miszerint a hajó a megmenekülés eszköze lett a vízözön idején. Ezt a 3–4. századi egyházatyák arra használták fel, hogy a keresztény Egyházat az üdvösségre vezető hajónak nevezzék el, hiszen az Egyház ugyanazt teszi, mint a hajó: átviszi az utazót az egyik oldalról a másikra, az Egyház pedig az evilágból az örökkévalóságba. Így a templomnak ez az építészeti egysége, a templomhajó az egész Egyházra emlékeztet bennünket.

Ezután a plébános a szentélyt mutatta be, ahová a templomhajón keresztül jutunk el. Ez az Istennel való találkozás helye, a templom legszentebb része. Itt található az Oltáriszentség őrzésére szolgáló tabernákulum.

Itt említette meg Krakomperger Zoltán a sekrestye termét, amely a szentélyből nyílik mint kiszolgáló helyiség, itt tartják a liturgikus cselekvésekhez szükséges szent edényeket, könyveket, ruhákat.

A torony rendeltetése, hogy jól láthatóvá tegye a templomot, mint a Szentírásban is megtalálható hegyre épült várost, amelyet nem lehet elrejteni. A Krisztus-hívők közösségének sajátossága, hogy jelként vannak jelen a világban. A keresztények az evangélium befogadásának köszönhetően megváltozott életüket ne rejtsék el, hanem tegyék mások számára is láthatóvá, úgy, mint ahogy láthatóvá válik a templom a torony által.

A toronyban harangok laknak, e kifejezés pedig onnan ered, hogy hitbeli elődeink a harangokat eleven valóságnak tartották, miszerint a harangok az élőket hívják, a halottakat pedig megsiratják. Zoltán atya hozzátette, a harangok nem pusztán kulturális értéket képviselnek, hanem megszólaltatásuk olyan, mint Isten evangéliuma hirdetésének harangja.

* * *

Debrecen-Dombostanya mellett, a tágas ősgyepen lenyűgöző templommaradvány rejtőzik. A túrázók a Sámsoni útból leágazó aszfaltúton vagy vonattal közelíthetik meg a Debrecenhez tartozó településrészt. A leírások szerint Dombos a középkorban is lakott volt, s az eredeti falu neve (Parlag) a 15–16. századi Szabolcs vármegye egyik legvagyonosabb családjának tulajdonítható.

Az első, okleveles említése 1323-ból származik; elnéptelenedését a tatárok és a törökök hadjáratai okozták. A kezdetekkor (az 1200-as években) még román stílusú volt a temploma. Ezt a XIV. század elején építették át gótikussá, és harangtoronnyal is ellátták. A kegyúri templom hajójában kriptát is kialakítottak, amelynek maradványait 1908-ban és 1985-ben tárták fel, 1993 óta pedig a Rácz Zoltán tervezte organikus emlékmű is hozzátartozik. Az Árpád-kori templomrom látványa messziről is hívogatja a túrázókat és az elcsendesedni vágyókat.

Debrecen egykori tágas határában sok — a török hódoltság során elpusztult — középkori falu templomának ma csak a maradványait láthatjuk (Elep, Balmaz, Ohat, Zám, Macs, Monostor, Soma, Haláp), amelyek akár a kerékpározást kedvelőknek is kiváló úticélok lehetnek. 

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír