KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Miskolctól negyvenkét kilométerre fekvő kicsi, alig háromszáz fős falu műemlék jellegű görögkatolikus temploma 1816-ra készült el, késő barokk stílusban. A huszadik század elején a templom belseje teljesen átalakult. A falak festményei, a szószék és az ikonosztázion is ekkor készült. Utoljára a kilencvenes években történtek kisebb felújítási munkák.

Pünkösd vasárnapján bicentenáriumi ünnepre gyűltek össze a település dombján magasodó templomba nemcsak a gadnaiak, hanem a környékbeli hívek és a faluból elszármazottak is. Bodnár Dániel parókus szavaival: „mindazok, akiknek szívük Gadnához kötődik”.

Kétszázadszorra hangzottak fel a templom falai közt a pünkösdi énekek, köztük az ikosz (a napi szent életét, vagy az ünnepnap titkát foglalja össze röviden, a hajnali zsolozsmában olvassák) fohásza: „Gyors és biztos vigasztalást adj a te szolgáidnak, Jézusom, midőn lelkünk elcsügged! Ne hagyd el szolgáidat a szorongattatásban, s ne távozz szívünkből a viszontagságok között, hanem siess mindenkor segítségünkre!” A mostani ünnep ennek a fohásznak, az őseik hitét buzgón megtartó hívek tanúságtétele.

Annak a közösségnek a tanúságtétele, amely más kistérségi településekhez hasonlóan a hétköznapokban súlyos nehézségekkel találja szemben magát, mégis kitart apáinak hite és hagyománya mellett. A szívét ünneplőbe öltöztetve ad hálát az elmúlt évekért, amelyekre örömmel néz vissza. Az idősebbek büszkeséggel tekintenek az ünnepi Szent Liturgiát vezető Pacsai János és a vele együtt szolgáló Polyák Imre és Polyák Péter atyákra, hiszen az ő gyökereik is innen erednek. A következő nemzedékeknek ezekből az emlékekből kell meríteniük, és kérni Isten segítségét a megmaradáshoz és növekedéshez. Egy falubeli idős néni mondata mindent kifejez: „Nekünk van a legszebb templomunk a világon.”

Orosz Atanáz püspök ünnepi beszédében a fent idézett fohász időszerűségét emelte ki, különösen most, a második centenárium ünnepén, az irgalmasság szentévében. „Végszükségünkben magát Jézust kérjük, aki az Atyától kér Vigasztalót számunkra. (…) Isten mindannyiunkat meghív, hogy Őt úgy imádjuk, mint Jézus Krisztus Atyját, aki irgalommal közeledik a bűnös emberhez, és megvigasztal minden szenvedőt. (…) Az elhagyatottság, a tehetetlenség tapasztalata arra jó, hogy „ne magunkban bízzunk, hanem Istenben” – biztatta a jelenlévőket a főpásztor.

Az egyházközség jubileuma a hívek öröme, a hívek ünnepe az egyházközség örvendezése is. A jeles alkalommal két házaspárt is köszöntöttek, akik ebben a templomban ötven évvel ezelőtt kötötték össze életüket, és ma is oszlopos tagjai a közösségnek. „Ötven évvel ezelőtt, amikor még minden hétre jutott egy házasságkötés. Az ő hűségük és kitartásuk valóban mindannyiunk számára példa lehet” – mondta Bodnár Dániel parókus.

A múlt képeiből kiállítás is készült a parókián. A tárlat fotói, a falu és a templom múltjának ismertetése a 200 éves egyházközség történetét bemutató honlapon részletesebben megtekinthető.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír