Ez az első fontos lépés Rosetta anya, a Segítő Szűz Mária Leányai egyetemes elöljárója szentségének egyházi elismeréséhez. Élete során mint pedagógus, tanár, asszisztens, tanácsos és generális, Rosetta anya követte a Jézushoz való hasonulás útját, még azzal is, hogy felajánlotta életét szerzetesközössége szentségéért, a papokért, az ifjúság megváltásáért. Sőt, Máriához hasonlóan tudta, hogyan teheti életét a szeretet és a lelki anyaság ajándékává.

Rosetta Marchese 1922. október 20-án született Aostában, hívő katolikus családban. Már fiatal lányként megismerte a Segítő Szűz Mária Leányait, látogatta őket, és közben érlelődött hivatása, hogy Istennek ajánlja magát. 1941-es első szerzetesi fogadalma után irodalomból szerzett diplomát a Szent Szív Katolikus Egyetemen. 1947-től 1958-ig tanító és vikária volt a torinói Madre Mazzarello misszionárius otthonban, ahol különösen a misszióba készülő fiatal nővéreket oktatta. 1958-tól 1974-ig animációs és irányító feladatokat látott el Szicíliában, Rómában, Lombardiában. Mindenhol nagy figyelmet fordított a helyi egyház szükségleteire és az idők jeleire.

Az 1975-ös XVI. egyetemes káptalanon vizitációs tanácsosnak, majd az 1984-es XVII. egyetemes káptalanon generális anyává választották. Csupán nyolc hónappal hivatalba lépése után mutatkoztak nála a leukémia első tünetei. Az 1982. október 24-i körlevélben, a választások első évfordulóján Rosetta anya minden leányát arra kérte, engedjék meg, hogy Don Bosco megfertőzze őket „az akut nosztalgiával a gyönyörű paradicsom után. Az úti cél egy: eljutni a mennybe, minden fiatallal, akiknek a létezésünket köszönhetjük”.

Rosetta anya 1984. március 8-án hunyt el Rómában.

Idén, amikor a Strenna (éves rendi útmutató) a szentségre hívja a Szalézi Családot, Rosetta anya tanúságtétele arra ösztönöz mindenkit, hogy újra felfedezze a hivatását a szentségre, és minden erejével törekedjen rá.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír