Magyarországért és Budapestért tartottak Élő Rózsafüzér-zarándoklatot, május 9-én szombaton reggeltől az este hét órás hálaadó szentmisékig; az egyenként húsz kilométeres szakaszok együttesen körbeölelték a fővárost. Máriaremetén Székely János püspök mutatott be hálaadó szentmisét.

 

                                      KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Közös imával vonultak a hívek a Máriabesnyői Kegytemplomtól, Csillaghegyről, a Jézus Szíve-templomtól, a Farkasréti Mindenszentek-plébániatemplomától, Soroksárról, a Nagyboldogasszony-főplébániától, Kerepesre, a Szent Anna-templomba, Fótra, a Szeplőtelen fogantatás-templomába, a máriaremetei Kisboldogasszony-bazilikába, Nagytéténybe, a Nagyboldogasszony-templomba, a pestszentlőrinci Havanna-lakótelepi Szent László-plébániára.

A zarándoklatot a Városmisszió szellemiségében hirdették meg a szervezők.
A városmisszió sorozat 2003-ban indult Bécsben, egy esztendőre rá folytatódott Párizsban, 2005-ben Lisszabonban, a következő évben-Brüsszelben, majd Budapesten. A misszió feladata – miként Erdő Péter bíboros fogalmazott a Vigiliában, 2007 februárjában – az Evangélium meghirdetése és meggyökereztetése olyan emberek között, olyan népek körében, ahol az még nem vert gyökeret.

A főváros körüli Élő Rózsafüzér célja a kezdetektől változatlan: Jézus nevében és Jézusért útra kelni, imádkozni hazánkért, a budapesti emberekért, a békéért. Édl Román, főszervező Facebook-bejegyzésében így ír: aki mind a kilenc alkalommal részt vett a zarándoklaton és tegyük fel, hogy minden alkalommal más szakaszt választott, ő most tényleg „körülimádkozta” a várost.

„Életünk egyetlen célja a szeretet önfeláldozása, a szeretetnek való odaadottság, amelynek legfőbb két alapösvénye a házasság és az Istennek szentelt élet. Mindkettő visszavonhatatlan önátadás. Kedves zarándokok, ezzel a lélekkel jártátok körül Budapestet. Ezzel a szeretettel és imádsággal kértetek áldást a főváros lakosaira, családjaira” – fogalmazott a máriaremetei Kisboldogasszony-bazilikában tartott hálaadó szentmise szentbeszédében Székely János püspök, majd a zarándokokat ószövetségi példával Ábrahámhoz hasonlította, aki közbenjárt az Úrnál a bűnös városért, Szodomáért.

Ezután egy református lelkész történetét elevenítette fel, aki észrevette, hogy lassan elfogyott a gyülekezete. „Hiába húzta a harangot, egy szál egyedül maradt a templomdombon. Ekkor mintha az Úristen hangját hallotta volna a lelkében, aki azt mondta: eddig rólam beszéltél nekik, most róluk beszélj nekem.

A lelkész megértette, s tekintetével sorba járta a falu házait, imádkozva minden családért. Néhány hét elteltével a hívek visszatértek a templomba. Egy asszonytól tudakolta az okát, aki így felelt: mert most nem olyan sanyarú a beszéde, most megfényesedünk tőle.”

Székely János Alexandriai Kelemen ógörög mitológiából vett példázatával zárta beszédét. Az alvilágból kedvesét kiszabadítani igyekvő Orfeusz történetét elevenítette fel. A zenész csak úgy vezethette vissza Euridikét az életbe, ha sosem fordul hátra, követi-e az asszony, bíznia kellett az alvilág urának szavában, felesége végig a nyomában marad. Orfeusz azonban nem tudta megállni, hátranézett, ezzel örökre elvesztve Euridikét.

„Alexandriai Kelemen azt mondja, Jézus Krisztus is alászállt a halál országába és kivezetett minket onnan, méghozzá úgy, hogy nem nézett hátra, keresztjét végig vitte a Golgotán, s kimentett minket a halál országából” – emlékeztetett a püspök, kiemelve: Krisztus kezében azóta is ott van ez a titokzatos lant, ami nem más, mint az egyház. Ez a lant mi vagyunk. Mi vagyunk a lant húrjai. Ennek a lantnak kell hívogatnia az embereket Jézus után.

„Adjunk hálát, hogy ez a lant szólhat a Mária Rádió hullámhosszain, de még inkább a zarándokok énekében” – zárta szentbeszédét Székely János püspök.

Fotó: Lambert Attila

Ditzendy Attila/Magyar Kurír