Az Úr ma is eljön közénk az emberek által, akikben láthatóvá válik szeretete – mondta homíliájában Cserháti Ferenc püspök a Jézus Szíve-búcsún, a partiumi Szatmárnémetiben. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye tájékoztatta szerkesztőségünket.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az egyházmegye búcsújára már órákkal a kezdés előtt gyülekeztek Szatmárnémeti főterén, a székesegyház előtt a zarándok hívek, akik plébániai táblákkal, zászlókkal érkeztek az egyházmegye számos pontjáról, de távolabbról, Erdély és Magyarország településeiről is.

A június 29-én, vasárnap 11 órától tartott Jézus Szíve-búcsúra mintegy ötezren érkeztek. A székesegyház bejáratánál elhelyezett oltárnál Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be a szentmisét, Schönberger Jenő megyéspüspökkel, illetve Cornel Damian bukaresti segédpüspökkel, aki aznap nyolc órától a szatmári Kálvária-templomban román nyelven Marius Taloș SJ, a román jezsuita régió elöljárójával, aki fél tíztől német nyelven celebrált szentmisét, valamint az egyházmegye papságával.

A szentmise elején Schönberger Jenő három nyelven köszöntötte a meghívott celebránsokat és a híveket, megemlékezve Szent Péter és Pál apostolok ünnepéről is, kérve pártfogásukat, és imádkozva Ferenc pápáért, hogy Jézus szíve szerint vezesse Krisztus egyházát.


Cserháti Ferenc papi jelmondatával vezette be gondolatait: „Jézus Szent Szíve ünnepe Isten lényegére, a szeretetre, a szeretet végső győzel­mére irányítja figyelmünket. Caritas omnia vincit – Isten, a szeretet mindent legyőz! ”

A hitbeli meggyőződés, hogy az Isten szeretet, egyáltalán nem valamiféle légből kapott emberi vágyálom, hanem tapasztalati tény: Isten nagy tettei, cselekedetei a történelemben, és főleg Jézus Krisztus élete, tanítása, egész működése megmutatták, hogy Isten nem egy eszme, nem egy elvont princípium, nem egy könyörtelen abszolútum, nem egy monstrum, hanem eleven, élő való­ság, akinek hozzánk hasonlóan szíve van, olyan, mint egy jó pásztor, aki szeret, és kész föláldozni magát értem és mindenkiért – hangsúlyozta a püspök.

Cserháti Ferenc homíliájában Isten szeretetének végtelenségéről, kimeríthetetlen voltáról beszélt: Jézus Krisztus élete, tanítása, minden csodája, gyógyí­tása, egész működése annak bizonyítéka, hogy Isten, a sok más látszat ellenére is, feltételek nélkül szereti saját teremtményét, az embert; nem azért, mert szeretetre méltó, hanem minden ok és alap nélkül szereti, és hűséges hozzá – mondta.

Krisztus Urunk földi élete, értünk vállalt szenvedése, kereszthalála és feltámadása, mind azt mutatja, hogy Istennek szív­ügye az ember boldogsága, és ezért semmitől sem riad vissza, kész odaadni, feláldozni önmagát – folytatta a püspök.

Azt akarja, hogy úgy szeressünk, ahogyan Ő szeretett, mert ahol az emberek befogadják a Szeretet Lelkét, az Úr Lelkét, a Názáreti Jézushoz ha­sonlóan élnek, gondolkodnak és cselekszenek, ott hamarosan megtapasztalják a Lélek gyümölcseit: a szeretetet, az örömet, a békességet; megtapasztalják a tü­relmet, a kedvességet, a jóságot; megtapasztalják a hűséget, a szelídséget, az önfegyelmet, mindazt, amire valamennyien vágyakozunk: megtapasztaljuk lelkünk nyugalmát és boldogságát – emlékeztetett Cserháti Ferenc.

Ma a Szent Szívet tiszteljük, Isten szeretetének legszemléltetőbb kifejezését, a szeretet kimeríthetetlen forrását, amelyből olyan isteni erő, csodatevő víz és vér ömlött, amely mindmáig öntözi, virágba borítja, igazzá, szebbé, jobbá teszi a világot, hiszen az Úr ma is eljön közénk az emberek által, akikben láthatóvá válik szeretete; eljön Igéje és a szentségek által; eljön a szentmisében és az Egyház szeretetszolgálatai által, mindenütt, ahol felismerjük, észrevesszük, megtanuljuk szeretetét, és szeretettel válaszolunk annak, aki elvette betegségeinket, és ba­jainkat hordozta – hangsúlyozta végezetül az esztergom-budapesti segédpüspök.


Az áldozást követően a főtéren megindult a körmenet. Az Oltáriszentség mögött felsorakozva az ünneplők megtöltötték a főtér körüli utat.

Magyar Kurír