Több tízezer hívő töltötte meg a Szent Péter teret és környékét, hogy részt vegyen Ferenc pápa virágvasárnapi szentmiséjén, amely délelőtt fél 10-kor kezdődött el – tudósít Vatikáni Rádió.

Ez a nap egyben a 29. Ifjúsági világnap, amelyet ebben az évben világszerte egyházmegyei szinten ünnepelnek meg a hívek. Az idei téma Máté evangéliumából vett idézet: „Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa” (Mt 5,3).

A hagyománynak megfelelően ezen a szertartáson a brazil fiatalok, ahol tavaly nyáron az Ifjúsági Világtalálkozót tartották, átadták lengyel társaiknak a Világtalálkozók Keresztjét és a Mária-ikont, a Salus Populi Romani, azaz Róma Üdvössége kegyképet, hogy vigyék el magukkal Krakkóba, a hamarosan szentként tisztelhető II. János Pál városába, a 2016-os Ifjúsági Világtalálkozó helyszínére.

A liturgia a hagyományos fonott pálmaágak, az ún. „parmurelik” megáldásával kezdődött, amelyek Sanremo és Bordighera helységekből származnak. A ligúriai tengerpart ősi tradíciója szerint háromezer pálmaágat fontak össze. A Szentatya számára készített „parmureli” három egymásba fonódó pálmalevélből áll, amely Pugliából érkezett. A Ferenc pápa által használt pásztorbotot a sanremói börtön foglyai készítették olajfából.

A pápa rögtönzött szavakkal elmélkedett az ünnep jelentőségéről. Ezen a héten kezdődik az ünnepélyes körmenet: az egész nép fogadja Jézust. A gyermekek, fiatalok énekelnek, dicsőítik Jézust. De ez a hét tovább folytatódik Jézus halálának és feltámadásának misztériumával. Hallottuk Jézus szenvedéstörténetét. Ezután jó, ha feltesszük a kérdést: Ki vagyok én? Ki vagyok én Uram előtt? Ki vagyok én Jézus előtt, aki ünnepélyesen bevonul Jeruzsálembe? Képes vagyok arra, hogy kifejezzem örömömet és dicsőítsem őt? Vagy eltávolodom tőle? Ki vagyok én a szenvedő Jézussal szemben?

Olyan sok nevet említettek: a vezetők csoportját, néhány papot, farizeust, a törvény néhány mesterét, akik úgy döntöttek, hogy meg kell őt ölni. Vártak a lehetőségre, hogy elfogják. Olyan vagyok, mint egy közülük? Hallottunk egy másik nevet is: Júdást, 30 ezüstpénzért. Olyan vagyok, mint Júdás? Hallottunk más neveket: a tanítványok nem értettek semmit, elaludtak, miközben az Úr szenvedett. Én is átalszom életemet? Vagy olyan vagyok, mint a tanítványok, akik nem értették, hogy mit jelent elárulni Jézust? Mint az a másik tanítvány, aki mindent a karddal akart megoldani: olyan vagyok, mint ők?

Olyan vagyok, mint Júdás, aki úgy tesz, mintha szeretné a Mestert és megcsókolja, hogy az ellenség kezére adja, hogy elárulja? Én vagyok az áruló? Olyan vagyok, mint azok a vezetők, akik gyorsan összehívják a törvényszéket, és hamis tanúkat keresnek: olyan vagyok, mint ők? És amikor ezeket a dolgokat teszem, azt hiszem, hogy ezzel megmentem a népet? Olyan vagyok, mint Pilátus: amikor látom, hogy nehéz a helyzet, mosom kezeimet, és nem vagyok képes arra, hogy magamra vállaljam a felelősséget? Hagyom, hogy elítéljenek személyeket, vagy én magam ítélem el őket? Olyan vagyok, mint az a tömeg, amelyik nem volt vele tisztában, hogy egy vallási összejövetelen, ítélethozatalon vagy egy cirkuszban van, és végül Barabást választja? Nekik teljesen mindegy: szórakoztatóbb volt, hogy megalázzák Jézust.

Olyan vagyok, mint a katonák, akik ütlegelik az Urat, leköpik, sértegetik, szórakoznak azzal, hogy megalázzák az Urat? Olyan vagyok, mint cirenei Simon, aki a munkából fáradtan hazatérve mégis jóakarattal segít az Úrnak a kereszt hordozásában? Olyan vagyok, mint azok, akik elhaladtak a kereszt előtt és gúny tárgyává tették Jézust? „Ha olyan bátor, szálljon le a keresztről, és akkor majd hiszünk neki!”

Olyan vagyok, mint azok a bátor asszonyok, akik, mint Jézus édesanyja ott voltak és csöndben szenvedtek? Olyan vagyok, mint József, a rejtőző tanítvány, aki Jézus testét szeretettel hordozza, hogy eltemesse? Olyan vagyok, mint Mária, aki a sír bejáratánál marad sírva és imádkozva? Olyan vagyok, mint ezek a vezetők, akik másnap Pilátushoz mentek és ezt mondták: „Ez azt mondta, hogy fel fog támadni, de nehogy egy újabb szemfényvesztés történjen”, és bezárják az életet, eltorlaszolják a sírt, hogy megvédjék a tanítást, hogy az élet ki ne jöjjön? Hol van az én szívem? Melyik személyre hasonlítok ezek közül? Ez a kérdés kísérjen el bennünket az egész héten át – mondta rögtönzött szavakkal virágvasárnapi homíliájában Ferenc pápa.

Fotó: Europress/AFP

Magyar Kurír