Szerdán, a Kis Szent Teréz nevére felszentelt arad-ségai katolikus templomban a 17.30 órakor kezdődött búcsúi szentmisére történt ünnepélyes bevonulást követően, ft. Király Árpád fősperes-plébános köszöntötte a templomot megtöltő híveket, a jelen lévő 23 paptestvért, kiemelve a szertartás ünnepi szónokát, p. Böjte Csaba ferences szerzetest, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnökét. Ugyanakkor bejelentette: a szertartáson összegyűlő perselypénzt az Alapítványnak ajánlják fel.

P. Böjte Csaba üdvözlő szavai után kifejtette: nagy szeretettel tett eleget a felkérésnek, mivel azonban Csíkszeredából érkezett, mi mást hozhatott volna ajándékba, mint a Csíksomlyói Szűzanya szobrának a kicsinyített másolatát.

Az eredetihez hasonlóan, fából faragott szobrocskát a miséző asztalra helyezte, meg is szentelte, majd felkérte a vele érkezett, székely népviseltbe öltözött tanítóképzős leánykát, hogy szavalja el az alkalomra betanult, hitről szóló költeményt. Csaba atya a maga megszokott egyszerűségében, közvetlenségével, szeretettől sugárzó arccal elmondott prédikációjában három történettel szemléltette a Kis Szent Teréz egész életében gyakorolt önfeláldozó szolgálat, a szeretet, az emberek közötti jóindulat, a megbecsülés szükségességét az igaz hithez és a boldogsághoz. Közülük talán legérdekesebb volt a háromgyermekes családnak az esete, ahol a pásztor férj rendszeresen szidta, verte a feleségét, mígnem az faképnél hagyta.

A ferences kolostorban kért menedéket a maga és a gyermekei számára. Ott befogadták, tisztességesen ellátták, szépen beszéltek a csonka család tagjaival. Az asszony számára különös élmény volt a békés, szeretetteljes bánásmód, amivel gyakran szembeállította a durva férjét. Az viszont egy hét múlva jelentkezett Csaba atyánál, a családjáért. Az atya elmondta neki, hogy a felesége és a gyermekei annyira szeretik a családapát, hogy állandóan róla beszélnek, majd kérdőre vonta: miért szidja, veri az asszonyt, miért nem borotválkozott meg, miért nem hozott virágot az asszonynak, édességet a gyermekeinek? Az csak a fejét vakargatta, mert egyrészt ilyesmi nem jutott eszébe, de pénze sem volt rá. Éppen ezért, az atya adott neki 30 lejt a borotválkozásra, illetve kevés ajándékra.

A férj elment, őt viszont kérdőre vonták a testvérek: miért fecséreli a pénzt ilyesmire? Csak akkor válaszolt nekik, amikor megtudta, hogy távollétében visszajött a férj megborotválkozva, három szegfűvel, a gyerekeknek kevés édességgel, főként szép szavakkal, szeretettel hívta haza őket. Azok boldogan mentek vele, maga viszont azt válaszolta az őt korholóknak: a harminc lej a legjobb befektetés volt, hiszen abból három gyermeket senki nem tudott volna felnevelni. Csaba atya az egyszerű, hétköznapi, de mélyen emberi történeteivel többször mosolyra fakasztotta hallgatóságát, de mindnyájan megértették: szeretetben, békességben, megértésben, Istennek élni az igaz boldogságnak az útja.

A szertartás végén ft. Király Árpád főesperes-plébános az atyának megköszönte a prédikációt, a paptestvéreknek a jelenlétet, a Deutsch Ibolya karnagy által felkészített, vezényelt kórusnak a pallérozott énekeket, a híveknek a jelenlétet, majd mindnyájukat a templomudvaron feltálalt agapéra hívta. Az egyháztanács és a hívek nevében Berta Károly tanár mondott köszönetet ft. Király Árpád főespres-plébánosnak, amiért 25 éve szolgálja a helybeli híveket, ez idő alatt felújították a templomot, amihez tornyot építettek, de új parókia, közösségi ház is épült az irányításával. Az ünnepelt meghatódva mondott köszönetet a jókívánságokért és az ajándékokért, egyben kijelentette: köszönettel tartozik elhunyt édesanyjának és édesapjának, amiért mindig mellette álltak, a hívekkel együtt, segítették a munkáját. A szeretetre, békességre hangolt családias hangulatú búcsúünnepség agapéval zárult.

Balta János
nyugatijelen.com