Augusztus 21. és 26. között Dublinban tartották a Családok IX. Világtalálkozóját. Az eseményen és a hozzá kapcsolódó kongresszuson Kocsis Fülöp érsek-metropolita is részt vett, akit még hazautazása előtt kérdeztünk tapasztalatairól.

Kocsis Fülöp a találkozón tartott szentmisén (Royal Dublin Society)

– Mi a benyomása a találkozóról? Hogyan értékelné?

– Egyfelől öröm volt megtapasztalni, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia küldöttségének tagjaival – Udvardy György pécsi megyéspüspök és hat család van jelen Dublinban – sikerült közösségé formálódnunk az elmúlt napokban. Ez számomra arról tesz tanúbizonyságot, hogy annak ellenére, hogy az elmúlt napokban óriási világrendezvényen vettünk részt, egy imádságos közegben éltünk.

Másfelől jó volt megtapasztalni, hogy habár Krisztus testét, az Egyházat sokan tépik, nyúzzák, bűneink miatt szenved, de az elmúlt napokban az Egyház arca tündökölt. Jó volt látni ragyogását, erejét, amely a család öröméből, az evangélium befogadásából és átadásából, a megváltottságból fakad. A találkozó első napjaiban zajlott pasztorális konferencia résztvevői – sok családos, akik gyermekeikkel voltak jelen – és témái által ezt az örömet tudtuk megélni.

A magyar küldöttség tagjai elutazásuk előtt a ferihegyi repülőtéren

– Milyen új szempontokat tudott adni a világtalálkozó?

– Megerősödött bennem, hogy nem hagyhatjuk a családot magára, mert nem magától értetődő, hogy minden jól alakul a család életében abban a világban, amelyben különböző kihívásokkal, támadásokkal kell szembenéznie. Ezért hivatásában és Egyházhoz tartozásában újra és újra meg kell erősítenünk. Ennek egyik eszköze lehet – a pasztorális konferencia egy előadása is erről szólt – a lectio divina, azaz a Szentírásnak, Isten igéjének közös olvasása a családokban. Fontos továbbá az evangélium örömhírének megerősítése a közösségeinkben, vagyis hogy tudatosítsuk a szülőkben, hogy örömük és jövőjük az Egyház öröme és jövője. Ne csak jól neveltekké tegyék a gyermekeket, hanem figyeljenek rá, hogy a rájuk bízottak örömben növekedjenek. Segíteni kell a szülőket az élet különböző helyzeteiben – családon belüli erőszak, válás, kamaszok problémái –, hogy tudják a sebeket gyógyítani, megfelelő válaszokat adva egymásnak és gyermekeiknek. 

– Érsek atya szinódusi atyaként is aktív résztvevője volt a családdal foglalkozó korábbi rendkívüli és rendes szinódusnak, és készül az októberben a fiatalokkal foglalkozó rendes szinódusra. Ebben a folyamatban miben jelentett megerősítést ez a találkozó?

– A találkozó fő témája az Amoris laetitia apostoli buzdítás életre váltása volt. Ezt a buzdítást a legutóbbi családszinódus záródokumentuma nyomán írta a Szentatya, ebből a dokumentumból forrásozott minden előadás, tanúságtétel, mely számomra annak bizonysága, hogy mennyi élet van benne. Amit Ferenc pápa a szinódusi dokumentum nyomán a Szentlélek vezetésével megfogalmazott, egy nagyon jó útmutató mindannyiunk számára, legyünk nyitottak rá. A dokumentum felelevenítésére, megosztására biztatok mindenkit.

Ebben a szinódusok által felölelt időben jó látni, hogy részesei vagyunk a folyamatoknak, hogy az Egyházat a Szentatya irányításával a Szentlélek vezeti. Jó tudni és látni, hogy a Lélek munkálkodik, mi pedig csak eszközei vagyunk, és ha beleteszi mindenki a magáét, akkor jó kerekedik ki belőle.

– A találkozó utolsó két napján a családokkal együtt találkozhatott Ferenc pápával…

– Őszintén meg kell vallanom, a Croke Park Stadionban megrendezett családfesztivál engem mérsékelt lelkesedéssel töltött el. Monasztikus szerzetes vagyok, jobban szeretem a cella csendjét, egy templomban töltött virrasztást, mint egy „hejehuja” rendezvényt. De a Szentatya nagyon rámpirított a szavaival, mert megfogalmazta, hogy a sok és különböző fajtájú előadás azért fontos, mert a családban is ilyen sokszínűen éljük meg az örömöt. Ezért jó volt látni a sok derűs, örvendező, táncoló fiatalt, de az ebben osztozó szülőket, sőt nagyszülőket is.

– Mit visz haza a találkozóról? Mit üzen a magyar családoknak?

– Merjünk örülni annak, hogy katolikusok vagyunk. Annak, hogy az Egyház öröme a családok öröme. Minél jobban meg tudjuk élni, hogy Isten gyermekei vagyunk, annál nagyobb lesz az örömünk. Nem azt mondom, hogy felejtsük el a sebeket vagy azokat a támadásokat, amiknek a család a 21. században ki van téve, de ne tulajdonítsunk ennek aránytalanul nagy figyelmet. Az öröm mindezt nemcsak felülírja, de gyógyítja is. Ne legyünk besavanyodottak, merjünk örülni!

A család legyen olyan bástya, vár, kastély, mely belül kitörő örömet él meg, kifelé pedig erős és biztonságot nyújt. Ezt a „bástyát” kell tudnunk felépíteni, ez a hivatása a keresztény családoknak.

Kuzmányi István/Magyar Kurír