Vízkeresztet élővíz szenteléssel ünnepelte a budai görögkatolikus egyházközség január 6-án. A Szent Liturgiát Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye metropolitája mutatta be a Fő utcai Szent Flórián templomban, majd a hívekkel a Duna-partra vonult, s megszentelte az élő vizet.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Vízkereszt kiemelt görögkatolikus ünnep, görögül epifánia, vagyis úrjelenés. Krisztus megkeresztelkedésekor megjelent a teljes szentháromság. „Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke, mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” (Mt 3,16–17)

Kocsis Fülöp érsek-metropolita a Szent Liturgián úgy fogalmazott: epifánia, azaz úrjelenés ünnepén hallhattuk Szent Pál apostolnak azt a levélrészletét (Tit 2,11), amely ugyanezzel a szóval kezdődik: megjelent. „Megjelent a mi Üdvözítő Jézus Krisztusunk kegyelme minden embernek.”

Pál arra utalt – folytatta a főpásztor –, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, helyette józanul, szentül és buzgón éljünk. Várjuk a reményünk boldog beteljesülését, Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelét. Jézusét, aki önmagát adta értünk, hogy megtisztítson. Talán a megtisztulás miatt is hallgatjuk ezeket az evangéliumi szavakat, a tiszta életre való buzdítást. Mert az epifánia, Jézus Krisztus megjelenése, a vizekben való megjelenése a megtisztulás képe is, annak üzenete. Mi magunk is meg akarunk tisztulni bűnös vágyainktól – hangsúlyozta Kocsis Fülöp, aki az emberben élő tisztaság utáni vágy mélységére két történetet is hozott.

Az elsőben saját emlékét idézte fel. Fiatal papként, útban egy baráti családhoz, átvágott a nagyváros lakótelepén. Az aszfalton fiatalok ültek körben italos üvegek társaságában. Meglátva a papi reverendát, zavarba estek. Közülük a legbátrabb hozzá lépett, s megkérte: atya, beszélgessen velünk. A megszólításnak Kocsis Fülöp nem tudott ellenállni, s a társaság tagjai közé telepedett, megkérdezve: miről akartok beszélgetni? A lány dadogva, a szavakat keresve így szólt: atya, nekünk lelkiismeretfurdalásunk van. A fiatal papot meglepte, amit hallott, ugyanis nem ezt várta a lakótelepi fiataloktól.

Bizonnyal a reverenda láttán törtek felszínre az egykori családi emlékek, Isten emberével találkozva döbbentek rá: lelkük is van – sommázta az esetet.

A következő történetet Székely János, püspöktől hallotta. Ennek főszereplője az Esztergomi Leánynevelő intézet lakója volt. Társaival együtt fiatal korára tekintettel nem került börtönbe. János atya elhatározta, rendszeres bibliaórákat tart a javítóintézetben. Egyik órájának végén hozzálépett a lány, s megkérte, beszélgessenek négyszemközt. A beszélgetőszobában Székely János érdeklődve várta, mit szeretne mondani a fiatal. Ő azonban sokáig küzdött a könnyeivel, míg végre ezt kérdezte: atya, lehetek én még valamikor újra tiszta?

Felébredt benne a vágy a tisztaság iránt. És ez a vágy nem hiábavaló. Bármit követünk is el, van reményünk a megtisztulásra. Előbb fel kell ismerni, mint a lakótelepi fiataloknak, hogy valami nincs rendben, hogy valamit belül, ki kell tisztítani az életünkből. Valami furdalja a lelkiismeretünket. Ha szembesülünk azzal, mik vagyunk, s mik lehetnénk, hogy mit vár tőlünk az Isten, és mit teszünk, akkor óhatatlanul felébred bennünk a lelkifurdalás – magyarázta Kocsis Fülöp, hozzáfűzve: ez azonban kevés. Tudnunk kell, hová forduljunk. Nemcsak egy atyához, hanem magához a mennyei atyához. Egyedül Ő adhatja meg nekünk a tisztaságot. Éppen azzal, hogy nekünk adta a Fiát.

Ismét Szent Pált idézve az érsek-metropolita kiemelte: Ő odaadta magát nekünk, hogy megváltson gonoszságainktól és megtisztítson, hogy visszaadja nekünk azt a tisztaságot, amelyre szívünk mélyén mindannyian vágyunk.

Az ünneppel kapcsolatban megjegyezte: vízkereszt üzenete, hogy újra visszataláljunk a tisztasághoz. Nem a magunk erejéből, mivel önmagunkat nem tudjuk tisztára mosni, önmagunkat nem tudjuk megváltani. Egyedül Isten képes visszaadni a tisztaságot.
Azért megyünk a Dunára, hogy megszenteljük az élő vizet. A vizet az otthonainkba visszük, amitől felébred bennünk a vágy a tisztaság után, hogy szakítsunk az evilági vágyakkal, és buzgón, szentül és istenfélelemben éljünk – zárta gondolatait a püspök.

Makláry Ákos budai parókus köszönetet mondott Kocsis Fülöp metropolitának az ünnepi Szent Liturgiáért, s mindenkit a vízszentelésre hívott.

A templomot zsúfolásig megtöltő népes gyülekezet Kocsis Fülöp metropolita vezetésével vonult a Bem rakparton keresztül a Batthyány téri Duna-partra. A szűnni nem akaró hóesésben zengett az ének: „Az Úr szava a vizeken kiáltja, mondván: Jertek mindnyájan s vegyétek a megjelenő Krisztus lelkét.”

A hajókikötő lépcsőjéről szentelte meg a Duna vizét Kocsis Fülöp, aki a szertartást követően a megszentelt vízzel áldotta meg az elé járulókat.

Fotó: Thaler Tamás

Ditzendy Attila/Magyar Kurír