Képgaléria – klikk a képre!

A budai görögkatolikus egyházközség templomában vízkereszt ünnepén Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Egyházmegye püspöke mutatott be Szent Liturgiát. Az ünnep kapcsán hangsúlyozta: Isten gyermekei és egymás testvérei vagyunk. Jézus leszállt az emberek közé, és fokozatosan nyilatkoztatta ki önmagát. Megtanította az embereket imádkozni, és az imádságban kinyilatkoztatta, hogy Isten az Atyánk.

Ki gondolta volna korábban, hogy a galaxisokat teremtő Isten szerető édesapaként fordul felénk? – tette fel a kérdést. – Megmutatja nekünk, hogy ő maga is családban él, az Atya–Fiú–Szentlélek közösségében; és megmutatja, hogy mi is tagjai vagyunk ennek a közösségnek. Embertársainkra úgy tekintsünk hát, mint testvéreinkre, hirdessük ezt a testvériséget! – buzdított Kocsis Fülöp.

A Szent Liturgiát követően a hívek a Fő utcai templomból a Batthyány térre vonultak a Duna-partra, ahol a hagyomány szerint a görögkatolikus püspök megszentelte a folyó vizét. Hosszú menetben haladtak a Bem rakparton a püspök, a papok és az asszisztencia vezetésével, liturgikus énekeket énekelve, a járókelők kíváncsi tekintetétől kísérve.


Kocsis Fülöp a vízszentelés után a Duna-parton mondott beszédében éppen ebből a furcsa képből indult ki, ahogyan a bizánci liturgikus öltözet megjelent a főváros forgatagában. „Az ősi hagyomány találkozik a hagyománytalan világgal, a régi kultúra találkozik a kultúrát kereső emberrel… Kissé furcsa, bizarr, avantgárd jelenet ez, ahogyan levonultunk ide a víz partjára” – mondta. Felhívta a figyelmet arra, hogy az évszázados hagyomány ma azért meghökkentő, mert nem szoktunk lejönni a vízhez, szép folyónkat gátak közé, életünket falak közé szorítottuk, nem találkozunk a teremtett anyaggal, a vízzel, a földdel. Pedig emlékeznünk kell arra, hogy a földből vagyunk, és a földbe térünk vissza. Ha megfeledkezünk a földdel való találkozásunkról, akkor megfeledkezünk arról is, hogy az éghez tartozunk – figyelmeztetett.

Pedig jó lejönni a vízhez, találkozni a szép, öreg Dunával, amely szalagként díszíti a Kárpát-medencét – mondta a püspök. Párhuzamot vont a Duna vizének megszentelésére érkezők és a Jordán folyónál sorakozó emberek vágya között. Keresztelő János kemény szavakkal korholta őket, mégis odasereglettek a Jordánhoz, vonzódtak a kemény, figyelmeztető szóhoz – emlékeztetett Kocsis Fülöp. A próféta bűnbánatra késztette az embereket, ahogyan ma minket is: hiszen mi is vágyunk arra, hogy valaki felébresszen bennünket. Vágyunk rá, hogy kiszabaduljunk a beszorított létből, szeretnénk tiszták lenni, fáj, hogy takargatjuk bűneinket. Krisztus azért jött, hogy megmutassa nyomorúságunkat. A keresztség nem más, mint vágyakozó könyörgés azért, hogy a végtelenül irgalmas Isten megtisztítsa lelkiismeretünket. Milyen más lenne ez az ország, ha mindenki tiszta lelkiismerettel élne, hozhatna döntéseket! – hangsúlyozta a püspök.


Kocsis Fülöp biztató szavakkal zárta beszédét: Ma tisztább lelkiismerettel folytathatjuk utunkat, jobban látjuk, mitől kell megszabadulnunk. Gyengék vagyunk hozzá, de Isten tisztává tud tenni bennünket. Nem neki van szüksége arra, hogy a Jordánban megmosakodjon, hanem ő teszi tisztává a Jordánt és a Dunát is, és minden embert, aki vágyik a tisztaságra.

A vízszentelés szertartását és a beszédet követően Kocsis Fülöp püspök megáldotta a híveket, akik sorban elé járulva megcsókolták a megszentelt Duna vizébe mártott keresztet.

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír