Az 1529 és 1531 között a török fenyegetettség idején Budán, a Nyulak szigeti (mai margitszigeti) domonkos-rendi apácakolostorban készült kódexben a török elől menekülésre kényszerülő apácáknak gyűjtöttek egybe egy kisebb könyvtárnyi olvasni- és elmélkednivalót, amely közösségi alkalmakra felolvasásként, de magánáhítatra is megfelelő lehetett.

A kódexen öt scriptor dolgozott, akik közül név szerint csak Sövényházi „soror” Márta domonkosrendi apáca ismert, aki a kódex háromnegyed részét válogatta és írta egyenletes gótikus betűkkel (bastarda írással), s a 310. oldal zárásaként meg is nevezi magát ekképp: „Ez ÿrasnak wege wagon vr fÿw zÿletethnek wtanna ezer vth zaz Harmÿncz eztendewben wÿz kerezt octawaÿan sewenhazÿ soror marta keze mÿath…”. Szabad fordításban: „Ez írásnak vége vagyon az Úr Fiú születése utáni ezerötszázharmincadik esztendőben vízkereszt oktáváján, Sevényházi soror Márta keze miatt. Dicsértessék az Úr Istennek az Ő áldott szent neve. Amen”.

A most megjelent kiadvány újdonsága, hogy a kiadó dvd-n mellékeli a kódex digitalizált színes képes változatát is. (Sajnos a hasonmás kiadvány csak fekete-fehér nyomtatásban olvasható.)

Az Érsekújvári kódex a második legterjedelmesebb nyelvemlékünk, anyagának összetettségét és változatosságát tekintve talán a legsokszínűbb, legérdekesebb összeállítás. Textusai között találhatók evangéliumi perikópák (evangéliumok, a szentmise olvasmányai), prédikációk, elmélkedések, imádságok, legendák, példázatok és a részletes passió történet.

A kiadvány remélhetőleg fellendíti a vallástörténeti, irodalomtörténeti kutatást is a kódexirodalom terén.

Korondi Ágnes kolozsvári irodalomtörténész írja egy nemrég megjelent tanulmányában: „Az utóbbi évtizedek irodalomtörténeti kutatásai meglehetősen elhanyagolták késő középkori kolostori kódexeinket annak ellenére, hogy ezek irodalmunk első gazdagabb magyar nyelvű szövegákorpuszt képezik…” Számos következtetést lehet ugyanis levonni a többnyire latinból magyarra fordított szövegeknek a kódexbe való válogatása alapján arról például, hogy „milyen témájú, műfajú, célzatú műveket kik, kiknek a számára, miért és hogyan ültettek át az anyanyelven alakuló irodalomba, és sok mindent elárulhatnak a kor olvasáskultúrájáról és ezen fordítások létrehozóinak, használóinak irodalommal, irodalmisággal kapcsolatos nézeteiről”. 

Az Érsekújvári kódex két nagy szerkezeti egységre tagolódik tematikailag. Az első rész, mely Sövényházi Márta válogatott és gondosan felépített, saját kezével másolt műve, három fontos témakört fog át: elsőként egy műfajilag változatos szövegegyüttest találunk a műben hamvazószerdától pünkösdig, középpontban Krisztus kínszenvedésével és feltámadásával, majd a szerzetesi életre vonatkozó rövid tanítások és példázatok zárják. A második nagy tartalmi egységben a szentek élete mellett a korábban Szent Bernátnak tulajdonított Liber de modo bene vivendi (A jó élet módja) című latin nyelvű elmélkedésgyűjteményből vett bő válogatás, s az erényes, elmélyült szerzetesi életre nevelő tanítások találhatók, melyeket végül a halállal kapcsolatos szövegek zárna. A textus csúcsán, központi helyén olvashatjuk a passiótörténetet, melynek állomásait Sövényházi Márta saját, színes, temperával festett miniatúramásolatai illusztrálják – abban a korban a kódexirodalomban egyedülálló módon.

Az egyes tematikai egységek között előfordul, hogy a kódexíró apróbb magyarázatokat, kommentárokat is fűz a fejezetek elé vagy végére, illetve a fejezetek közötti átvezető szakaszokba, ezzel ajánlva nővértestvéreinek az egyes írásokat olvasásra. A perikópákat elmélkedések, igemagyarázatok, ünnepi prédikációk egészítik ki (pl. elmélkedés a keskeny útról, az utolsó ítéletről), néha biblikus témájú anekdoták, legendák, szakrális hatású példák, példázatok erősítik, mélyítik el a kiemelt textusokat (Példa egy remetéről, akit a betegek tanítottak meg imádkozni, Példa Titus császárról és Focus kovácsról…). De találunk a kísérőszövegek között a szentáldozat liturgiájával kapcsolatos magyarázatokat vagy a vallási élet területéről vett felkészítő jellegű, célzatú ismertetéseket is (pl. az áldozásról, a lelkiismeretről, a gyónásról, a penitenciáról) s végül az evangéliumi erényekről és a hívságos, a helytelen magatartásformákkal szembeni küzdelemről, önnevelésről (pl. az alázatosságról, a békességről, a haragtartásról, a fösvénységről, kevélységről, irgalmasságról, engedelmességről, Isten dicséretéről). 

A kódex értékes és kuriózumnak tekinthető tematikailagtöbb szempontból is. Például az említett Liber de modo bene vivendi című elmélkedésgyűjtemény magyar fordításaiból kódexeink közül az érsekújvári a leghosszabb fordítást tartalmazza, a 73 fejezetből 34-et.

Az Érsekújvári kódex keletkezésének idején feltehetően már létezett e műnek teljes magyar fordítása, s abból a korabeli másoló a szerzetesi élet lelki szükségleteinek megfelelően válogatott, figyelembe véve, hogy a szöveg apácák használatára készül. Elvontabb tárgyú elmélkedések éppen úgy megtalálhatóak benne, mint gyakorlati életvezetési tanácsok.

A magyar fordítás sokat elhagy az inkább teológiai kérdéseket tematizáló részek közül. Új sorrendben az Egyház által előírt hivatalos vallásos cselekvésekről (gyónás, áldozás) való elmélkedések kerülnek előre, az elvontabb témájúak (pl. Isten és a felebarátok szeretete, irgalmasság, a szentek példája) pedig a végére.” Mindez arra is szolgál, hogy „a lelki élet alsó fokain állók számára ajánlatos szövegek előbb, a misztikus úton előbbre haladottaknak hasznosak hátrább kerüljenek a válogatásban, ezzel lehetővé téve a fokozatos előmenetelt.”

Hogy a kódex további értékeit, egyedi érdekességeit is számba vegyük feltétlen szólni kell Tóth Péter irodalomtörténeti kutatómunkájának egyik fontos felfedezésésről. A kutató kiemeli azt a passiószövegek között meghúzódó különleges részletet, mely a passióval kapcsolatos elmélkedések között elrejtve található meg a kódexben, s mely a Krisztusnak kénjáról való tudások: a fegyverökről avagy állatokról, melyekkel Krisztust kénzották címmel vált ismertté. A szövegben számos igen érdekes Biblián kívüli, apokrif tradíciót találunk, amelyek Krisztus kínszenvedésének apróbb, máshonnan nem ismert részleteit, illetve a kínzóeszközök sajátos, ószövetségi eredetét mutatják be. A szöveg Krisztus megkötözésétől, illetve az ehhez használt kötél előtörténetének leírásától kezdve végig bemutatja az összes, a passió során felhasznált eszközt, a kereszttől a töviskoronán keresztül a szegeken és a felfeszítésnél használt kalapácson át egészen a kereszt alapkövéig, illetve a Krisztusnak nyújtott ecetes és epés szivacsig, és részletesen elbeszéli ezek felhasználását és ószövetségi előtörténetét. A szöveg naturalista módon írja le a meztelenre levetkeztetett Krisztus megalázó meghurcoltatásának sorát.

További érdekessége, különleges értéke az Érsekújvári kódexnek, hogy Alexandriai Szent Katalin versbe szedett históriája, legendája itt őrződött meg. Szerzője nevét nem ismerjük. A kutatók szerint a magyar nyelvet kiválóan ismerő, avatott költő lehetett, aki latin eredeti után dolgozott. Nem „műfordítója” volt csupán a latin változatnak, hanem újraköltője, újraalkotója.

A kódexet a menekülők magukkal vitték Nagyszombati anyaházukba, majd onnan a klarisszák monostorába. A nagyszombati klarissza kolostorból került azután Érsekújvárra, a ferencesek kolostorába, ahol 1833-ban fedezte fel Czech János Győr város tanácsnoka e magyar kultúrtörténeti értékünket. A kódexet Golessényi Pantaleo ferences provinciális az átengedésért cserébe azzal a feltétellel adta át az Akadémiának, hogy őrzőhelyéről „Érsekújvári codexnek” neveztessék.  A mostani, több éves előkészítő munkával történt kiadás tudományos munkatársai Haader Lea és Madas Edit voltak. A kódexhez a szerkesztők hangjelölési táblázatot is mellékeltek, hogy a laikus is olvasni tudja a nyomtatott írással leírt/átírt szövegeket.

Ismertetésem zárásaként álljon itt egy nagyszerű, tanulságos idézet (mai betűátírással) a kódexből, mely mindannyiunkat gazdagíthat, tisztíthat, s fényt vet arra is, hogy egy-egy régi nyelvemlékünk újrakiadása nemcsak a tudomány embereinek szolgál hasznos kutatási területként, hanem mindannyiunknak javára válik, üzenete értünk is szól: „Ez gyarló világon való híveknek megfordulásokra és tisztulásokra avagy jobbulásokra sok szenteknek példái használnak. Én szerelmes atyámfiai, annakokáért irattatnak meg őnekik esési és feltámadási, hogy mi, kik nyavalyások és gyarlók vagyunk, nagy-sokságú bínek miatt kétségben ne essünk; de hogy az szent penitencia miatt való feltámadásra mi tett förtelmességünknek utána is reménységünk legyen…” (A szentek példája 217.lap).

Toldi Éva/Magyar Kurír