Május 28-29-én a Huba utcai Kármelhegyi Boldogasszony-templomban és rendházban kétnapos konferencián emlékezik meg a magyarországi kármelita rend arról, hogy ötven évvel ezelőtt, 1966. május 29-én adta vissza lelkét a Teremtőnek Marcell atya, kármelita szerzetes, polgári nevén M

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A konferencia első napján Vertig Tímea világban élő kármelita köszöntötte a megjelenteket. Emlékeztetett rá: Tiszteletreméltó Marton Marcell 1966. május 29-¬én, pünkösdvasárnap hajnalban lépett be az örökkévalóságba. Hangsúlyozta: nemcsak azért vagyunk itt, hogy megemlékezzünk róla, hanem elsősorban azért, hogy hálát adjunk érte Istennek. Továbbá azért is, hogy mélyebben megismerjük, „mert az alapján, ahogyan eddig találkoztunk vele, azt tapasztaltuk, hogy az ő személyén és írásain keresztül az Úr szólít meg bennünket, és segít, hogy mélyebben megnyíljunk az Ő szeretetére.”

A kétnapos rendezvény megnyitó beszédét Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke tartotta. Kiemelte: tavaly ünnepeltük a keresztény misztika egyik legnagyobb alakja, a kármelita Avilai Nagy Szent Teréz születésének 500. évfordulóját. Az ő és Marcell atya élete is egyértelműen megmutatja, hogy mindnyájan meg vagyunk hívva a lelki élet teljességére, hogy a belső várkastély felragyogjon. Ez teljesen független a hivatásunktól, élethelyzetünktől. Semjén föltette a kérdést, mit jelent a Miatyánkban szereplő fohász: „Jöjjön el a Te országod”. Jelenti egyrészt azt, amit Szent Pál mond, hogy az idők végezetén megvalósul Isten egyetemes uralma. Másrészt azt is jelenti, hogy engedjük be a szívünkbe Jézus Krisztust. A miniszterelnök-helyettes szerint nem keresztény magatartás az, ha valaki úgy gondolkozik: elmegyek vasárnaponként a szentmisére, próbálok katolikus elvek szerint élni, de egyébként nem törődöm azzal, hogy mi lesz a hazámmal, mi történik a világban. A keresztségben kapott küldetésünk ugyanis arra szól, hogy a mi kis világunkat – ahová a Gondviselés kegyelméből kerültünk – elmozdítsuk az evangélium irányába, próbáljuk meg a környezetünkben Krisztus királyságát építeni. Tanárként, orvosként, lelkipásztorként, ki-ki a maga területén. Semjén Zsolt ugyanakkor hangsúlyozta: a magunk ereje soha nem elég ahhoz, hogy változtassunk a dolgokon, ehhez mindig szükségünk van Isten kegyelmére.

Felidézte Marcell atya Szépszeretet című önéletírásából azt a részt, amelyben egy színházi élményét meséli el: a főszereplő házaspár sokféle nehézséggel néz szembe, és végül már csak abban reménykednek, hogy majd a szolgálólányuk, Vica megoldja a gondjaikat. Marcell atya ezt úgy értelmezte, hogy amit mi nem tudunk megoldani, azt majd a Szűzanya közbenjárása révén megoldjuk, Isten kegyelmével. Marcell atya teljes mértékben ráhagyatkozott Krisztusra és Máriára, minden gondját eléjük tárta. Ez a máriás lelkület különösen fontos nekünk, világban élő embereknek. Természetesen mindent meg kell tennünk, ami rajtunk múlik, de emellett ne felejtkezzünk el kérni a Szűzanya közbenjáró segítségét. Hagyatkozzunk mindenkor a Gondviselésre, és ne a saját akaratunkhoz ragaszkodjunk. Erre példa nekünk Marcell atya élete.

Semjén Zsolt szerint Marcell atya és a szentek tekintetében három dolgot kell különösen végiggondolnunk. Az egyik, hogy a szentek radikálisan felszólítanak bennünket, hogy törekedjünk az életszentség megvalósítására. A másik, hogy az Úristen az Ő végtelen kegyelméből úgy rendezi el a világ dolgait, hogy mindig legyenek közöttünk szentek. A legsúlyosabb megpróbáltatások, legsötétebb diktatúrák idején is. Végül pedig a szentek segítenek rajtunk azáltal, hogy közbejárnak értünk, Istennél. Semjén Zsolt állítja: személyes életében többször is megtapasztalta, hogy Marcell atya közbenjárt érte az Úrnál.

Ezt követően Francois-Marie Léthel kármelita atya, a „szentek megélt teológiájának” nemzetközileg elismert szakértője tartott előadást Marcell atyáról. Ő az, aki Bakos Rafael kármelita atyával együtt munkálkodik Marcell atya boldoggá avatásán. Léthel szerint Marcell atya a kármelita Kolbe atyával együtt (Maximilian Kolbe ferences szerzetes (1894-1941), aki 1941-ben az auschwitzi koncentrációs táborban életét áldozta, hogy megmentsen a haláltól egy kétgyermekes családapát. Maximilian Kolbét VI. Pál pápa 1971. október 18-án boldoggá, II. János Pál pedig 1982. október 17-én szentté avatta – a szerk.) azok közé a nagy misztikusok közé tartoznak, akik Máriában Krisztus titkaival egyesülnek, Mária szerelmesei voltak. A modern korban nagyon erős vonalat képvisel a máriás vonal. 

A francia teológus részletesen beszélt Marcell atya máriás lelkületéről, elsősorban Szépszeretet című önéletrajza és az élete utolsó tizenhat évében írt Naplójegyzetei alapján, amelynek alcíme: Életem emlékei a Szűzanyában. Leszögezte: ez a máriás lelkiség remeke, melyet két olyan mű fényében kell értelmeznünk, melyek mélységes hatással voltak Marcell atyára. Az egyik könyv Lisieux-i Szent Teréz Egy lélek története című életrajza, illetve Monforti Grignion Szent Lajos Mária A tökéletes Mária-tisztelet című könyve. Közismert, hogy Monforti Grignion Lajos milyen nagy hatással volt II. János Pálra, akinek pápai – Totus Tuus – Egészen a tiéd – jelmondata is az ő máriás tanításából származik. Az előadó hangsúlyozta, hogy Marcell atya Mária-tiszteletében nincs semmiféle fanatikus túlzás. Középpontjában Jézus Krisztus áll. Ahogyan Grignion Szent Lajos vallja: „Mária által Jézushoz.” Vagyis a Totus Tuus mindig Jézus felé irányul. 

Mária jelenléte végigkísérte Marcell atya életét egészen gyermekkorától kezdve, ez az ő életének a vezérfonala. Amikor pedig már közel van a halálhoz, rengeteg fizikai, lelki bántás éri, a kommunista terror idején Marcell atya úgy nyilatkozik, mint egy mélységesen boldog ember. A szerzetes előadó egyik kedvenc fotója, amelyen Marcell atya 1962-ben, halála előtt két évvel látható a kutyájával, és gyönyörű, boldog mosoly sugárzik az arcán, annak ellenére, hogy ekkor már súlyos beteg, és rengeteg bántás éri, rendtársai részéről is. Marcell atya a kommunista elnyomás éveiben is a reményt közvetítette. Életének főbb állomásait az irgalomnak a fényességében látjuk – mondta Léthel. Emlékeztetett rá: Marcell atya, akárcsak Szent Ágoston, a tékozló fiú tapasztalatát élte át, aki biztonságban élt az atyai házban, de később eltávozott onnan, és hitét elvesztve két évtizedig a Hádészban, az alvilágban tartózkodott, hogy aztán visszatérjen az atyai házba és élete utolsó négy évtizedében megélje az életszentséget, mint pap és szerzetes. A különbség közte és Ágoston között, hogy Marcell atya felfedezte: az irgalmas atya mellett van egy irgalmas anya is, akit az Atya küldött, hogy legyen ott végig a tékozló fiú mellett. Mária a bűnösök anyja, aki mindig ott van mellettünk. Ez az irgalmasság évének egyik legnagyobb felfedezése lehet – mondta az előadó.

A francia pap teológus felhívta a figyelmet, hogy Marcell atyának különleges érzéke volt a természet, az irodalom, a művészet szépségei iránt. Amikor elbűvölte a Balaton szépsége, úgy látta ezt, mint Istennek és Máriának a visszatükröződését. Emlékezetett rá: a 14 éves Marton Boldizsár belépett a jezsuiták Mária Kongregációjába, misztikus szerelmeket élt át Jézus és Mária iránt. Jegyesének nevezi Máriát, és a csillag szimbólumát is alkalmazza a Szűzanyára. Majd elsötétül ez a csillag, Marton Boldizsár eltávolodik az egyháztól, a hittől. Ám a Szépszeretetben és naplóiban is tanúságot tesz arról, hogy bár a bűn állapotában van, Isten kegyelméből Mária nem hagyja el, ott van mellette, a természet szépsége, tanítványai, olvasmányai révén.

Életének harmadik része visszatérés az atyai házba. Egy fiatal hölgy adja oda neki Lisieux-i Kis Teréz Önéletírását 1923-ban – XI. Pius ebben az évben avatta boldoggá, két év múlva pedig szentté őt. Marcell atya először nem akarta elolvasni, majd amikor mégis elkezdte, nem tudta letenni, és egész élete megváltozott, új irányt vett. Léthel nagyon fontosnak nevezte a kegyelem állandó munkálkodását Marcell atya életében, ami végül elvezett a megtérésére és az életszentség megélésére életének utolsó negyven esztendejében.

Az előadó hangsúlyozta: Naplójegyzeteienek tanúsága szerint Marcell atya Kis Szent Teréz nyomán a „Kis Szűzanya” útját élte meg, mint írja: „A lelkigyermekség útja ez, a teljes önátadás. Ez az én utam! Ezen járok én is, s átadom, akinek csak lehet.” Marcell atyának, akárcsak Kis Szent Teréznek, élni annyit jelent, mint szeretetből élni, az ember legfőbb hivatása pedig minden esetben a Szeretet: Isten és az emberek szeretete Krisztusban. Ez a gondolat újra és újra visszatér a Naplójegyzetekben. Terézhez hasonlóan Marcell atya is teljes kicsiségében a „semmiben” éli meg azt a szeretetet, amely átöleli a Mindent és a Végtelenséget, vagyis Krisztus misztériumának teljességét, és Őbenne az egész emberiséget, minden embert, kivétel nélkül. A szeretet végtelen nagyságát az óceán képében jeleníti meg: „Ebben az Óceánban mondom a Misét. Ebben az Óceánban élek, mozgok és vagyok. Ebben az Óceánban – szeretek. Ebben az Óceánban – a Tied vagyok. Ebben az Óceánban – élek és halok. Mindent ezzel borítok be És mindent Ebbe zúdítok, Mindenkit ebbe dobok. Ebből élek: Benne dalolok. S vele mindent megoldok. Nincs Benne – tegnap és holnap. Csak az örök Jelen, az örök Ma… Ennek a Szeretetnek se vége, se hossza. Csak feneketlen mélysége… A Szeretet-Óceán és az én Életem örök boldogága.” Ám hangsúlyozza: „Nem Én vagyok a Szeretet Óceánja. De Benne vagyok és Ő énbennem… Isten a Szeretet! S az Élő Víz, amely nem ismer határt, s amely örökké van: Ő maga az Élet. S mi Benne élünk, mozgunk és vagyunk.”

Marcell atya Jézus tekintetével nézett minden emberre, a szegény, bűnös nőkre pedig Mária szemével. Imádkozott minden ember üdvösségéért, különösen a bűnösökért, az elhagyatottakért. Szenvedései idején pedig erőt adott neki az a bizonyosság, hogy a kálvária végül a feltámadáshoz vezet. Ahogyan azt Sienai Szent Katalin is megfogalmazta: a keresztrefeszített Jézus fájdalmai mellett boldog volt, mert teljesítette megváltói küldetését. Marcell atya élete – Kolbe atyával együtt – a szeretet mindenkori győzelme a gonosz erők fölött – mondta végül Francois-Marie Léthel .

Marcell atyával kapcsolatos emlékeit idézte fel Wingert Magdolna – Magdi néni –, aki azon kevesek közé tartozik, akik személyesen is közeli kapcsolatban álltak a szentéletű kármelitával. Magdi néni az úgynevezett „Hatok” tagja volt. Marcell atya is így említi őket naplójában: hat fiatal egyetemista lány, kármelita nővérek szerettek volna lenni, annak ellenére, hogy a rendet a kommunista hatalom – több más rendhez hasonlóan – feloszlatta. Marcell atya segítette őket, hogy kövessék az isteni hívást. Magdi néninek 16 évig volt lelki vezetője a szerzetes pap. Halála előtt, 50 évvel ezelőtt, még láthatta őt a kórházban. Az idős hölgy Marcell atya két mondását idézte: az egyik, hogy bár a világban rengeteg a szenvedés, mindig Jézus tekintetével kell nézni a dolgokat. A másik: „Neked csak szeretni szabad.” Magdi néni Isten különleges ajándékának tekinti, hogy ismerhette Marcell atyát, aki a szülei mellett a legnagyobb hatást gyakorolta rá életében.

A rendezvény első napjának végén Vörös András, a magyarországi kármelita rend tartományfőnöke mutatott be koncelebrált szentmisét. A szentbeszédet Francois-Marie Léthel tartotta.

Az evangélium Szent János evangéliumából hangzott el, az versrészlet, amikor a kereszten függő Jézus a szeretett tanítvány, János gondjaira bízza édesanyját, Máriát: „Asszony, íme, a te fiad… János, íme, a te anyád” A francia kármelita hangsúlyozta: Mária állt a legközelebb a megfeszített Jézushoz. Krisztus pedig a keresztről adta édesanyját a szeretett tanítványnak, és rajta keresztül az egyháznak, és az egész emberiségnek. A történelem megmutatja, hogy Mária különleges módon jelen van, a szenvedés és a sötétség időszakaiban is. Francois-Marie Léthel emlékeztetett rá: a fiatal Karol Wojtyła a nácizmus kegyetlen időszakában fedezte fel teljes mélységében Máriát, Monforti Grignion Szent Lajos Máriáról írt könyve nyomán. Ő olyan szent volt, aki nagyon mélyen megértette annak az ajándéknak a különlegességét, akit Jézus a keresztről adott nekünk. II. Szent János Pál számára pedig ez a felolvasott evangéliumi rész egész életében fénysugár volt. Minden hívő meg van hívva arra, hogy azonosítsa magát a szeretett tanítvánnyal, Jánossal, aki azonnal házába fogadta Máriát, édesanyjaként. Ő volt az egyetlen apostol, aki ott állt a keresztfa alatt. Léthel atya dolgozott II. János Pál pápa boldoggá avatási munkálataiban is, és látta, hogy már szeminaristaként többször leírta Monforti Grignion Szent Lajos sorit: „Egészen a tied, vagyok, és ami az enyém, az a tied is. Téged fogadlak minden javamul, add nekem a te szívedet, ó, Mária!” Ez a szó, hogy minden javamul fogadlak, megegyezik az evangélium szavával, hogy a tanítvány magához fogadja Máriát. Ahhoz, hogy mi is teljesen befogadhassuk Máriát, fel kell ajánlanunk magunkat, feltétel nélkül, mint egy kisgyermek. Ki kell mondanunk: teljesen a tied! Marcell atya ma ugyanezt mondja nekünk, ő olyan szent, aki elvitte Jézushoz ezeket a szavakat, aki teljesen befogadta Máriát az életébe, mint egy csodálatos ajándékot, vigasztaló jelenlétet, a legnagyobb szenvedések idejében. Egy olyan jelenlétet, amely képessé tesz Jézus mellett megmaradni a végsőkig. Marcell atya megosztja velünk az ő élettapasztalatát, amelyet Máriában és Máriával élt meg. Ez minden egyes ember számára megvalósítható, Magyarországon, de az egész világon is.

A szentmisén a zenei szolgálatban közreműködött a Szent Angéla Gimnázium kórusa. 

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír