A negyed százada meggyilkolt, Budapesten született, de Marosfőre kényszerített Ébner Jenő szerzetes pap tiszteletére készült kötetet mutatták be november 13-án a Hargita megyei településen – számol be a Krónika.ro.

A kötet közel félszáz korabeli fényképpel, a lazarista szerzetes életútjáról készült szakdolgozattal, visszaemlékezésekkel, sírja fölött elmondott búcsúztatóval emlékezik meg Ébner Jenőről.

„Emléket állítottunk egy olyan szerzetes papnak, akit a gondviselés viharvert időkben küldött Marosfőre, akit nagyon megszerettek a helyiek, s aki nagyon szerette a marosfőieket, de minden embert kivétel nélkül. Őrizzük, ápoljuk mindig Ébner atya emlékét, kövessük az ő példáját a jóság és a szeretet gyakorlásában, és legyen mindig szemünk előtt az ő jelmondata: »Mindenkivel mindig jót tégy!«” – fogalmazott a könyvbemutatón Borka Ernő szerkesztő.

Az 1907-ben Budapesten született Ébner Jenő a második világháború után Nagyváradra került, majd 1952-től Marosfő lett kényszerlakhelye.

A szerzetes 1989 szeptemberében tartotta gyémántmiséjét, amelynek egy résztvevője visszaemlékezésében azt írja: Ébner atya már akkor tudta, és el is mondta, hogy rövidesen meg fogják ölni, s éppen azok, akiken segített.

Halálának estéjén, december 26-án öt férfi kopogott be hozzá, olyanok, akiket jól ismert, és többször támogatott. Bár tudták, hogy nincs pénze, ugyanis azt mindig szétosztotta a szegények között, mégis követelőztek. Betuszkolták házi kápolnájába, kezét hátra kötözték, stólával betömték a száját, és az oltár előtt halálra rugdosták.

November 13-án egyébként a marosfői római katolikus templom felszentelésének tizenötödik évfordulóját is megünnepelték. Kedves Tibor csernátoni plébános ünnepi beszédében úgy fogalmazott: „Ébner atya »Isten bolondja« volt. Nem érdekelte, mit mondanak az emberek, mit akar a nyakukra telepedett rendszer. Ő tette a dolgát. (...) Bizonyította (...), hogy érdemes jó emberként élni, aki nem ismeri a félelmet, aki tudja és teszi a dolgát."

Magyar Kurír