Attól a perctől kezdve, hogy az embert bűne miatt elűzték az élet fájától, a föld temetővé vált. Ahány ember, annyi sírhant. Sírok nagy bolygója.
A sírok között, a Kálvária közelében, van egy sír, amely az arimateai József tulajdona volt. Ebbe a sírba temették Jézus testét, miután levették a keresztről. A temetéssel sietniük kellett, hogy végezzenek vele még a húsvéti ünnepek előtt, mivel éppen „az előkészület napja volt”.

A bolygónk kontinensein szétszórt sírok között van egy üres sír, ahol Isten Fia, Jézus Krisztus, az Ember, halálával legyőzte a halált. „O mors, ero mors tua! – Ó halál, a halálod leszek!” Az ember, akit bűne miatt az élet fájától elűztek, Krisztus testében újra megláthatta azt. „Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.”

Bár bolygónkon továbbra is emberi sírok sokasodnak, s egyre több a temető, ahol az ember visszatér származása helyére – „Mert por vagy és a porba térsz vissza” – mégis mindenki, aki Jézus Krisztus sírjára tekint, a feltámadás reményében él.

(Elmélkedés a keresztút XIV. állomásához – 
Balássy Péter fordítása)

Új időkbe merülve

Titkomban elmerülve élek, tekintetednek gazdagsága áthatja lényemet, 
mennyire növekszem e látomásban, mennyire eggyé válok itt a csönddel, 
minderről nem tudtak sokáig
mert a Te tekintetedről senkinek sem beszéltem.

De jelenléted nem szűnik soha bennem – 
feléd tartok, egyetlen torkolat, s oly eggyé válunk egy napon, 
mint mozdulatlan, legmélyéig áttetsző folyó – 
bár testem megmarad. 
Jönnek majd a tanítványok – érzik, hogy nem dobog a szív.

Életem nem függ többé vérem ritmusától
és fáradt lépteim alól nem szökik el az út.
Körülölel az új idő, mely ott csillog a kihunyó szemekben, 
és a szívemben él.
És végleg beteljesül minden, s a gondolatokat betölti az öröm.

Akkor dalra nyitom ajkam, nem hagyok ki egyetlen dallamot sem,
akkor dalra nyitom ajkam, s az magába zárja egész életed,
színültig átitatva a mérhetetlen fényű és egyszerű Eseménnyel,
mely minden emberben megfogant, láthatóan és titokzatosan
bennem pedig megtestesült és világra jött
eljutva oly sok nemzedékhez, akiknél otthonra lelt.

(Az Anya című versciklusból – Balássy Péter fordítása)

Forrás
A bennem növekvő ige – Karol Wojtyła (II. János Pál pápa válogatott írásai), Zrínyi Nyomda Kiadója, 1990.

Magyar Kurír
(bh)