Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Álomból felébredni, ajtót nyitni, készen állni: sokszor hallott szavak ezek. Advent van, a karácsonyvárás ideje. Bevásárlási láz, karácsonyi reklámok elterelik a figyelmünket a lényegről. Arról, hogy látogatót kapunk. Arról, hogy – bármennyire is kérges legyen a szívünk – ismét meg akar látogatni bennünket az Úr. A kérdés lényege azonban valahogy így fogalmazható meg: amikor jön, vajon otthon talál-e minket?
„Nincs magánál” – szoktuk mondani a súlyos betegre. „Nem vagy magadnál?” – kérdezzük, ha társunk nem figyel ránk. „Nem vagyunk magunknál?” – kérdezzük nyugodtan, ha problémát jelent, miért is van már megint advent. Vajon tényleg magunknál vagyunk-e? Vajon tényleg tudjuk-e, mit teszünk?
Sokféle formája van az álmunknak. Belefeledkezünk itt-létünkbe, belefeledkezünk anyagi jólétünk megteremtésébe, belefeledkezünk a pillanatba, belefeledkezünk önmagunkba. Az egész adventi idő tulajdonképpen azt kiáltja, hogy nemcsak a „most” van, hanem lesz az „eljövendő”. Az eljövendő pedig állandóan közelít felém. Sőt: már itt áll és kopogtat. Jelen van. Csak föl kellene ismernem.
Nézz föl az égre: ott van
felhők és csillagok közt.
Pillants körül a földön:
ott van fűben, virágban,
állatok ámuló szemében,
emberek arcán.
Áss le a föld alá:
csontokból és kövületekből
szándékainak lábnyoma dereng feléd.
Mindenütt láthatatlan.
Mindenben látható.
(Rónay György: Jelenlét)
Erről van szó. Hogy mindenütt jelen van. És állandóan közelít felénk. Közelít, hogy felismerjük, találkozzunk vele. Hogy megérintse az életünket. Hogy átalakítson. Hogy átalakuljunk.
Nem kell rendkívüli jövetelre várnunk. De észre kell vennünk a tekinteteket. Az arcokat. Észre kell vennünk egymás arcát. És föl kell ébrednünk, mert minden ember arca ugyanazt a titkot hordozza. Minden ember arcában ott van – az Eljövendő.
Forrás és fotó: Korzenszky Richárd Facebook-oldala
Magyar Kurír
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
1
Kommentáld!