Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A korai szerzetesi szövegek komoly tanítást adnak számunkra arról, hogy az Eucharisztia vétele, a szentségi Jézussal való találkozás a kenyér és bor színe alatt életünk origója, mindennapjainkat is érintő vonatkozásai vannak.
Az egyházi hagyománnyal összhangban az Eucharisztia vételét a közösség kiváltságos pillanatának tekintik: ez egyszerre ihleti a javak testvéri megosztását és a kölcsönös megbocsátásra való készséget. Hadd idézzünk egy apoftegmát, amely a maga tömörségével fejezi ezt ki: „Az egyik atya egyszer ezt mondta: három tiszteletre érdemes dolog van a szerzetesek számára, amelyhez félelemmel és lelki örömmel kell járulnunk: a szentségekben való részesedés, a testvérek asztala és az az edény, amelyben a testvérek lábát megmossák.”
Nagyon is sajátságos, egzisztenciális jelentést kapott itt a szentáldozás: a közösség legerőteljesebb megvalósulása és jele volt, párhuzamosan a közös asztallal. A lábmosás utolsó vacsorán megszentelt gesztusa az egymásnak nyújtott jézusi szolgálat szellemét kapcsolta az Eucharisztia ünnepléséhez.
Ezt erősíti a békecsók és a Miatyánk, melyek a napi áldozás rítusát kísérték. Ennek mondásakor elkötelezték magukat a kölcsönös megbocsátásra, amelyet az Eucharisztia közös vétele pecsételt meg, és az azt követő közös étkezés tett emberileg is érthetővé-élhetővé.
Járuljunk bátran a szentáldozáshoz, hogy az egymással vállalt közösségünk bátorítást kapjon, a kölcsönös megbocsátást pedig megpecsételje, a szolgálat szellemét pedig erősítse.
Fotó: Berta Gábor
Magyar Kurír
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!