Szlovákiában nem állami ünnep augusztus 20-a, de a pozsonyi és környékbeli magyar közösségek évek óta közös ünnepi szentmisén emlékeznek Szent István királyra a pozsonyi Szent Márton-székesegyházban. A pozsonyi magyarok Szent István-ünnepén idén is sokan vettek részt.

Az ünnepi szentmise központi gondolata a közösségépítés, a jó megtartása és a gonosz elvetése volt, ezért a szentmisét azokért ajánlották fel, akik szívükön viselik a szűkebb és tágabb család, a nemzet és az egész keresztény közösség sorsát, jövőjét. „Azokért imádkozunk, akik sokat tesznek azért, hogy ma is magyar keresztényként ünnepelhetünk – mondta a szentmise bevezető részében Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikusok lelkipásztora. Ez azonban szent királyunk előrelátása nélkül nem volna lehetséges. Ezer év távlatából is eligazítást nyújtanak intelmei: járjunk egyenes úton, az igaz út az Isten és a bölcsesség útja.”

A szent király nem köntörfalazott. Egyenesen, már-már nyersen fogalmazott, gondolatai azonban mégis üdítően hatnak napjaink meghasonult valóságában, amikor semmi sem az, aminek látszik. Minden ember eljuthat oda, hogy ebből elég, változtatni akar eddigi életén. A szentleckében Szent Pál efezusiaknak írt levele erre buzdít: korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg gondolkodásotok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény.

Molnár Tamás homíliájában arra kereste a választ, hogy mit üzen a ma emberének a Szent Jobb. Mit tesz, mit tehet az ember a kezével? Imára kulcsolhatja, vagyis Isten felé fordulhat, s kell, hogy Isten felé forduljon; odanyújthatja a másik embernek – lehet ez egy baráti kézfogás, lehet ez a békülésre nyújtott jobb, lehet ez segítséget nyújtó kéz, adakozó kéz, simogató kéz. Vagyis az istenszeretet mellett a helyes emberszeretet is feladatunk. Házasságkötések alkalmával a menyasszony és a vőlegény a szertartás keretében jobb kezüket a feszületre helyezve tesznek esküt házassági ígéreteik megtartására. Ugyanebben a szertartásban egymás kezét is megfogják, összekötik életüket. Majd pedig a házasságban született gyermekeik kezét fogják. Ugyancsak kezet kell nyújtani egy idősnek, betegnek, aki már segítségre szorul. Ők is a család gondoskodó szeretetére vágynak, megérdemlik azt.

A kéz olykor felemelve megálljt parancsol. Nem nőhet egy gyerek például a szülei fölé, nem engedhetjük meg, hogy olyan iskoláink legyenek, ahol mindig csak a gyereknek lehet igaza. Az a szülő, aki a pedagógusi tekintélyt aláássa gyermeke előtt, biztos lehet abban, hogy az ő szülői tekintélye sem lesz hosszú távú gyermeke szemében – hangsúlyozta Molnár Tamás.

Mit tesz még egy uralkodói kéz? Törvényeket ír alá. Szent István törvényei, intézkedései, intelmei bölcs kormányzására utalnak. Ezt a bölcsességet kívánjuk a ma hatalmon lévőknek, a mai társadalom vezetőinek is. Bölcsen kormányozva ahhoz adják kézjegyüket, amellett döntsenek, ahhoz kössék lelkiismeretüket, ami nem ellenkezik Isten parancsaival. Ne akarjon az ember Istent játszani. Nem lehet az ember az élet ura, Isten ajándéka az emberi élet, Isten teremt az embernek a semmiből halhatatlan lelket. Isten alkotta meg az embert férfinak és nőnek. Egy politikus, egy vezető, de egy választópolgár is csak amellett dönthet, ami az élet kultúráját hirdeti. Nem avatkozhat be az ember önkényesen a természet rendjébe. Az ember férfi vagy nő, a házasság egy férfi és egy nő életszövetsége, a gyermekekkel együtt, akik a szülők, az édesapa és édesanya szeretetéből megfoganva az ő gondos nevelésükre vannak bízva, együtt alkotják a családot. Az idős és beteg családtag is a család tagja. Nem lehet szó úgymond kegyes halálról, eutanáziáról, ami lényegében kegyetlen szembefordulás az élet mindenkori Urával, a Teremtővel. Az emberi életnek a megfoganás pillanatától kezdve a természetes halálig tisztelet és védelem jár – hívta fel a figyelmet a lelkipásztor.

Végül Molnár Tamás arra biztatta a híveket, hogy imára kulcsolva kezeiket a Szent Jobbra feltekintve határozzák el, hogy hitükért, családjaikért, kultúrájukért még tudatosabban dolgoznak. „Ha Szent István király közömbös lett volna akár hite, akár népe és családja iránt, akár a magyarság szellemi értékeivel szemben ma, most nem tudnánk őt ünnepelni. Nem lehetne példaképünk, s tán nem lenne égi közbenjárónk sem.”

Forrás: Pozsonyikatolikusok.sk/Ma7

Fotó: Vician András

Magyar Kurír