A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Hittudományi Karának dékánja adventi útikönyvet ad a kezünkbe, amely minden napra tartalmaz egy rövid mondatot a napi szentírási olvasmányokból és ezek feldolgozását az elmélkedés útján.

Részleteket olvashatunk a kötetben Ferenc pápa tanításából, melyet Kránitz Mihály professzor a Szentatya idén megjelent, Örüljetek és ujjongjatok (Gaudete et exultate) kezdetű apostoli buzdításából válogatott. Végül lelki feldolgozásként minden napra egy-egy ősi magyar Mária-ének kerül, mely Szili Ernő novai kántor Az egyházi év népénekei című énekeskönyvéből való.

Advent első hétfőjének szentírási olvasmánya Izajás könyvéből: „Az Úr ítéletet tart majd a nemzetek fölött, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg beolvasztják ekevasnak kardjukat, és sarlóknak lándzsáikat. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést. Jákob háza, gyerünk, járjunk az Úr világosságában!” (2,4–5).

Kránitz Mihály elmélkedésében kifejti: ahogy egy betört ablak javításra szorul, úgy a bűneinket is helyre kell hozni. Az egészséges lelkiismeret azonnal jelez, ha nem Isten akaratának és tetszésének megfelelően cselekszünk. „A mennyei Atya éppen azért küldte el Fiát, a Messiást, hogy bűneinket elvegye, és megtisztult szívvel tudjuk őt képviselni a tisztaságra rászoruló világban.” Ferenc pápa tanítása szerint a szentek, akik már elérkeztek Istenhez, „a szeretet és a közösség kapcsolatában vannak velünk”. Erről tanúskodik a Jelenések könyve, amikor az ötödik pecsét feltörésekor közbenjáró vértanúkról beszél: „az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. Nagy szóval kiáltották, mondván: Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?” (6,9; 19,10;20,4) A Szentatya mindehhez hozzáfűzi: körülvesznek, kísérnek és vezetnek bennünket „Isten barátai. Nem egyedül kell hordoznom azt, amit valójában egyedül nem tudnék hordozni. Isten szentjeinek serege oltalmaz, támogat, hordoz a tenyerén.” A Lelki olvasmány pedig a Tengernek csillaga, Mária kezdetű népének, amely Jézus édesanyjának égi közbenjárásáért fohászkodik: „Szent Szűz, légy jó Anyánk, Mária! / Légy kegyelmes hozzánk, Mária! / Kérünk, hallgass minket, / vidd mindig ügyünket, Mária!”

A gyönyörű borítójú kötet – Siklósi Pétert illeti ezért dicséret – felépítése mindvégig ezt az elvet követi. Kránitz Mihály rámutat, hogy a természetélmények vagy az embertársainkkal való találkozások, de még inkább az imádság Isten közelébe visz bennünket, „aki megérint, és szinte felráz minket, figyelmeztetve az ő állandó jelenlétére”. Ahhoz, hogy a Teremtőt valóban megláthassuk, nem szükséges nagy dolgokat végrehajtanunk, „elég, ha életállapotunkból és hivatásunkból fakadó feladatainkat hűséggel teljesítjük. A Messiás ilyenkor megelőz minket, és már ott van az előttünk lévő eseményekben, megóv a kísértésben, és bátorít a jóra, hogy mindig erővel és örömmel teljék el a szívünk.” Kránitz professzor leszögezi: a Szentírás alapján egyértelmű, hogy Isten mindig megtartja szavát, amelyet ígért, így erre biztosan ráhagyatkozhatunk. A kinyilatkoztatást az Egyház őrizte meg, azt mindenkihez eljuttatja. „A hit letéteményével vagyunk gazdagok, amely olyan útmutató számunkra, mely mindig tartja az Isten felé vezető irányt, és ezáltal értelmessé teszi egész életünket. Amint a Messiás egészen odaadta magát az emberiség megváltására, úgy kell nekünk is Istent és embertársainkat szolgálni a legnagyobb ügy, az üdvösség érdekében.”

Ferenc pápa kiemeli a szeretet központi szerepét. Szent Pált idézi, aki szerint igazában csak a hit számít, „mely a szeretetben teljesedik ki”. Arra kaptunk meghívást, hogy gondosan gyakoroljuk a szeretetet, mert „Aki embertársát szereti, a törvényt is megtartja. A törvény tökéletes teljesítése a szeretet. Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” A Szentatya emlékeztet rá, hogy Jézus csak két parancsot hagyott ránk: az Úr imádatát és a felebarát szeretetét. Ez a két gazdagság valóban maradandó, soha nem enyészik el. Ferenc pápa Szűz Mária különleges szerepére is rávilágít: olyan fokon élte meg Jézus boldogságmondásait, mint senki más. „Ő az, aki zavarba jött Isten jelenlétének örömétől, aki mindent megőrzött a szívében, és engedte, hogy tőr járja át. Szent a szentek között, a legáldottabb, aki megmutatja számunkra az életszentség útját, és kísér rajta.” Amikor elesünk, Mária nem engedi, hogy a földön maradjunk, „és néha ölében hordoz anélkül, hogy ítéletet mondana fölöttünk. A vele való együttlét vigasztal, megszabadít és megszentel minket.”

Az Adventi útikönyv lelkünket gazdagító olvasmány, segítségével a nap minden szakaszában eltűnődhetünk ég és föld szerves összetartozásán, azon, hogyan jelenik meg a természetfölötti az életünkben, és hogy mi a karácsony igazi, egyedülálló jelentősége: a szeretet-Isten földi megtestesülése, közénk érkezése.

Kránitz Mihály: Az Úr közel van
Adventi útikönyv Ferenc pápa gondolataival
Szent István Társulat, 2018

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír