Hagyományos zarándoklatukra érkeztek Győrbe május 5-én a várvidéki horvát nemzetiségű hívek Ausztriából, Szlovákiából és a hazai egyházmegyékből. Az idei búcsú ünnepi szentmiséjét a horvátországi Pozsega megyéspüspöke, Antun Škvorčević vezette.

A szentmisén Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke koncelebrált, valamint a megjelent nemzetiségi lelkipásztorok. Az ünnepen részt vettek a horvát nemzetiség társadalmi képviselői is, köztük Gugán Iván, az Országos Horvát Önkormányzat elnöke.

Veres András püspök horvát nyelvű köszöntőjében örömének adott hangot, hogy a búcsúra érkezettekkel együtt újra horvát nyelven is köszöntheti a vérrel könnyezett Szűzanyát. Házigazdaként bátorította a zarándokokat, hogy Máriával együtt keressék és mondjanak igent Isten akaratára, amely az ember boldogságát szolgálja: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38).

Antun Škvorčević püspök szentbeszédében a határátlépésre jogosító útlevélt idézte fel. Elmondta: Az ember nem szereti a határokat. Úgy tűnik, ezek a határok leküzdhetők vagy megszűnőben vannak, mégis van egy határ, amely soha nem fog megszűnni, és ez az halál határállomása, amelyhez kell „útlevél”. Ez a dokumentum nem egy papír, hanem tanúbizonyság arról, ki az ember és hová tartozik. Vágyunk az örökkévalóságra, vágyunk az örök életre, és ez a benső vágy a teremtettségünkből fakad, amely Istenhez köt. Ez a vágy kapcsolta a horvát nép életét Jézus Krisztushoz, aki feltámadásával átlépte ezt a határt, és bennünket is átsegít rajta: „Ő lett számunkra tizenhárom évszázaddal ezelőtt az út, az igazság és az élet.”

Isten elküldte hozzánk Fiát, s a keresztáldozatban megmutatkozott, hogy számára nem lényegtelen és mellékes, mi történik az emberrel. Krisztus feltámadt, és megjelent övéinek. Megmutatkozott nekik, és feltárta a mélységeket, hogy az Ő győzelme a tanítványoké és a miénk legyen. A Szentlélek eljövetele pedig megerősítette őket, hogy tanúságot tegyenek erről a feltárulkozásról. Jézus Krisztus mindnyájunknak mondja: „Ne félj!”

„Tizenhárom évszázaddal ezelőtti megkeresztelkedésünk óta horvát népünk útitársává is lett. A keresztség által mélyen hozzákapcsolódtunk, és a keresztségből fakadóan egyre jobban mi is az Ő útitársává lehetünk. Horvát népünk történelmének zsákutcái abból fakadtak, hogy letértünk az Ő útjáról, minden örömteli periódusát az tette teljessé, hogy ragaszkodtunk Hozzá és az Ő Egyházához. Isten az emberről alkotott elképzelését az apostolokra bízta, s rajtuk keresztül az Egyházra, az Egyház pedig egyre jobban hozzá kapcsol bennünket. Ne féljetek! Kapcsolódjatok Istenhez, s akkor lesztek igazán hűségesek gyökereitekhez, horvátságotokhoz. Hallgassatok az Úr szavára! Ne az emberére, hanem az Istenére, s teljetek el az Isten közelségéből fakadó örömmel. Mária is így tesz, a kánai menyegzőn elhangzott szavai is ezt támasztják alá: »Tegyetek meg mindent, amit csak mond!« Isten akaratát pedig mindig a máriai lelkület tüzével kell fogadnunk” – bátorította a híveket a szentmise főcelebránsa.

Benkovich Ferenc prelátus, a győri Szentlélek-templom plébánosa a délutáni Mária-köszöntő alkalmával kérte a híveket: emeljék tekintetüket a győri kegyképre, s elmélkedjék át annak üzenetét. Mária imára kulcsolt kézzel szemléli Fiát. Földi életében imádságos lelkülettel járta végig Fiával azt az utat, amely a Gyermek fogantatásától kezdve a kereszt alatti fájdalmon keresztül vezetett a húsvéti örömhöz. „Ami testi létünkben a vér, az a lelki életünkben az imádság” – hangsúlyozta Benkovich Ferenc. Hangsúlyozta: e kegykép szüntelen imádságra hív. Krisztus keresztáldozatakor vérével váltotta meg az embert, Szűz Mária pedig ezen a szent helyen véres könnyeivel mutatta meg együttérzését. Azért vagyunk ma itt, hogy Krisztus misztériumához kapcsoljuk életünket, mint ahogy édesanyja tette. Sokszor panaszkodunk, milyen sötét és fájdalmas a mai világ helyzete, s mégsem kulcsoljuk imára a kezünket. Jézus Krisztus szenvedése előtt Atyjához imádkozott, s példát adott – az ő főpapi imája végrendelet is egyben. Jó volna, ha ma is teljesítenénk ezt a végrendeletet. Mária teljesítette, s ahogy ezen a kegyképen is, úgy a lelki életünkben Krisztus felé vonzza a tekintetünket és a szívünket, hogy benne reményre és vigasztalásra találjunk. Benkovich Ferenc egy ősi horvát búcsús énekkel zárta beszédét: „Isten veled, itt maradó Mária, Isten veled, de zarándokolj is velünk!”

Mogyorósi Ányos tihanyi bencés szerzetes, a zarándoklat szervezője köszönetet mondott a résztvevőknek, hogy a zord idő ellenére is olyan szép számban eljöttek a búcsúra a határon innen és túlról is. Miután külön köszöntötte az édesanyákat és a nagymamákat, akikért anyák napján különös szeretettel imádkozunk, minden hívőnek azt kívánta: „A Szűzanya példája szerint és közbenjárására váljék az evangélium örömhíre testté és vérré a mi életünkben is.”

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Németh Péter

Magyar Kurír